Ez volt: mostanában ugye az van, hogy itt az irodában szörpöt nyomok ásványvízzel. Na és, az eléggé nem jó, hogy amikor inni akarok mindig oda kell menni a hűtőhöz, tölteni szörpöt a pohárba, önteni rá ásványvizet, megkóstolni, hogy jó-e a keverési arány, ha nem akkor még szörpöt a pohárba, kóstolás, stb. Szóóval, genetikailag kódolt lustaságom a következő tervet eszelte ki a probléma megoldására: fogunk egy üveg ásványvizet és beletöltjük az üvegbe a szörpöt, így keletkezik mintegy másfél liternyi üdítő. Ezt tegnap este, elalvás előtt találtam ki és ma reggel meg is valósítottam. Fogtam egy bontott ásványvizet, ami még majdnem tele volt és elkezdtem bele tölteni a narancs szörpöt. Végülis másfél liter, szóval alaposan megborítottam a szörpös üveget. Egyszercsak, akár hiszitek, akár nem, az üvegben levő ásványvíz - szörp keverék elkezdett húú de nagyon pezsegni és a hab ilyen elementáris erővel tört ki belőle, olyan volt, mint amikor megnyeri mondjuk a Schumacher a Forma1-et és a pezsgővel fröcsköli a lúzer ellenfeleit. Na és az anyag teljesen beterítette a hűtő tetejét. Az üvegben levő ásványvíz - szörp elegy mintegy fele borult így ki. Gondoltam, hogy "hoppá", asztán letakarítottam a hűtő tetejét egy szivaccsal. A projektet természetesen kiviteleztem ennek ellenére is, hiszen olyan nincs, hogy én valamibe belekezdek és nem fejezem be. Szóval a titok az, hogy szép lassan kell tölteni a szörpöt az üvegbe és amikor ki akar futni, akkor meg kell várni míg lenyugszik és utána lehet tovább tölteni. Na, hát ez volt.

Namegaztán kellemes május 1-sejét kívánok mindenkinek, igyatok sok virslit, egyetek sok sört, ésatöbbi. Az elkövetkező 4 napra beszüntetjük adásunkat, hogy aztán jövő hétfőn ismét újult erővel, vagymi.

Ő az az írónő, aki megteremtette Harry Potter alakját. Akár hiszitek, akár nem, de a most vasárnap megjelent Sunday Times szerint (link) ez az írónő már gazdagabb mint maga az angol királynő. 280 millió font vagyona van, ezzel ő Nagy Britannia 122. leggazdagabb embere. A királynő 250 millió fontjával mindössze a 133. helyet bírja megcsípni. A leggazdagabb ember ott egyébként Westminster hercege, aki 4.9 milliárd fonttal tengeti napjait.

Hát ez meg így esett, hogy: annak rendje és módja szerint 18:45-kor indultunk L.-el ketten az Erzsébet ételbárból, amit röviden Bözsinek nevezünk a vicclistások körében. Utunk második állomása a régen Apukám Presszójának nevezett hely volt a Lövölde utcában, de már lefedték a mondott hely nevét jelző táblát és így most névtelen a hely. Node, ettől még ott volt egy igen részeg pofa a pultnál, akinek a kezén egy kis gyík mászkált láthatóan teljesen elégedetten. Békés gyík volt, mert nem szaladt el sehova se. Aztán a pultos rábeszélte, hogy engedje szabadon a gyíkot a fűben. Aztán ahogy kint iszogattunk, egyszercsak jött egy nagydarab ember, aki leült mellénk, kezet fogott velünk, bemutatkozott és mondta, hogy ő Lord, a Bika. Nem akármilyen ember volt. Megtudtuk tőle (sok-sok kézfogás után), hogy: szegedi származású és eredetileg fuvaros volt; 14.000 forintba kerül negyed évre a Honda Prelude gépkocsijának a biztosítása; van egy unokája, aki ekkora; Sopronkőhidán 1981-ben lehúzott két és fél évet a börtönben, mert eltörte az állkapcsát egy rendőrnek, aki helyszínelt, amikor ő fejreállt az autójával; ma megy vizsgáztatni a kocsiját, de szerencsére nem ő vezet; könyvet ír és megígérte, hogy mi is benne leszünk. Ezek a fontosabb dolgok, de ezeket többször is elismételte sűrű kézfogások mellett. Lord, a Bika egyébként 8 liter bort ivott meg mielőtt mellénk telepedett volna, de ahhoz képest nagyon jól tartotta magát. Egyébként egy inget viselt teljesen kigombolva és deréktájon összekötve. Egy élmény volt, komolyan mondom, L. szavaival élve egy szociológiai tanulmány volt, mintegy. Assztán mentünk tovább az Eszem - Iszom nevű helyre, de amikor be akartunk menni, akkor elénk állt egy kétajtós szekrény (a tulaj) és érdeklődött, hogy hova megyünk, mert ő már zárva van. Gondoltuk, hogy anyád, aztán továbbáltunk a Gumikacsa nevű helyre, ahol egy tonna madonna volt a pultos, bár lehet, hogy inkább 2 tonna volt. Viszont igazi Vilmost adott nem olyan higított valamit, mint amit az Apukám Presszójában ittunk. Itt csatlakozott hozzánk a P. A társaság így megerősödve átvonult a Matróz nevű helyre és ott eltöltöttünk egy jódarab időt, mert volt zenegép elég jó számokkal, like: I am the god of hellfire, and I bring you ... FIRE. Meg ott volt maga Brad Pitt is a Blöff című filmből, teljesen olyan sapkája volt, mint az említett film legendás pusztaöklű cigány bokszbajnokának. Asssztán, átmentünk a Vadászkürtbe és egy elég jót biliárdoztunk, ahol is megtört veretlenségi sorozatom és kétszer is (vagy háromszor) vesztettem, mi több egyszer saját magamat basztam át, mert a fekete teljesen lyukon volt, dehát belement a lyukba a fehér is. Így van ez néha. Aztán vége lett a bulinak és nekem még le kellett futnom a Mogadishu Mile-t, hogy költői legyek, ugyanis én gyalog mentem haza, mert mondom mit nekem az a kis gyaloglás. A vége felé már tényleg elég megfontoltan lépkedtem, kivűlről télleg hasonlíthattam a Mogadishu-ból kifutó Task Force Rangerekre, legalábbis ami a kidöglöttséget illeti. Ez volt hajnali kettőkor. Aztán jöttem dolgozni. Nem vagyok normális.

Az van, hogy a hónap végén lejár a három éves vodafone előfizetésem, úgyhogy az lesz, hogy újítok egy telefont megint. Hosszas fontolgatás és számtalan review elolvasása után az lett, hogy az eredetileg tervezett Sharp GX10-es kiesett a versenyből és helyette viszont a furcsa alakú Nokia 3650 lett a preferált telefon. Jó hát persze az igazi célpont a P800-as lenne, de nagyon remélem, hogy nem őrültem meg annyira, hogy befizessem azt a 70 ropi kezdőrészletet és aztán mondjuk még két évig havi 5 kHUF-ot. És akkor még nincs előfizetésem ugye, ami 3 kHUF körül van, és akkor még nem beszéltem egy másodpercet sem, ami legyen még 4 kHUF mondjuk, tehát a havi telefonköltségem mintegy 12 kHUF-ra rúgna két éven keresztül, persze akkor már akarnék GPRS netelérést is, még 3 kHUF és máris ott tartunk 15k-nál. Oké, tehát remélem, hogy nem leszek olyan hülye, hogy egy ilyet megjátsszak. De komolyan aggódom, mert ismerem magam. :-( Másrészt viszont a bluetooth nevű technológia nevének eredetére kiváncsi voltam. Kékfog? Mér neveznek el így egy hálózati protokollt. Gondolom nevezhetem hálózati protokollnak mert végülis az, nem? Okéé, a hardver sosem volt az erősségem. Na és azt találtam, hogy a Kékfog technológia nevének eredete abból jött, hogy a 10. században volt egy dán király, akit úgy hívtak, hogy Harald Bluetooth. Erős dohányos lehetett az öreg, ha bekékültek tőle a fogai. Na és aztán ez a király egy királyság alá egyesítette Dániát és Norvégia egy részét. Szülei emlékére emeltetette a Jelling nevű rúnakövet. Hogy mért pont egy királyról nevezték el ezt a dolgot azt nemtom, talán azért mert erős kezű uralkodó lehetett, aki összekapcsolt két királyságot, mintegy, és talán ez utalás a bluetooth kapcsolat stabilságára, de lehet, hogy nemjól gondolom.

Egyszer volt, hol nem volt, soha nem volt még
Olyan keserű a méz, édes a bánat,
Várj reám és megjövök, hogyha vársz nagyon,
Legyen mindig igazad és puha az ágyad.
Mért keresed a szót, ha nem akarod, kimondani ha félsz?
Mért keresed a szót, ha nem akarod, ne add fel a reményt.
Nagy baj van, baj van, hol a szívem,
Ha nincs itt, mi az ami fáj?
Nagy baj van, baj van, hol a szívem,
Hozd vissza kicsike madár.

Nah, azt mondja meg nekem valaki, hogy mi a faszot keresek én ma bent az irodában? Tehát mér nem vettem ki szabadságot?

Tartozom egy helyreigazítással saját magamnak. Az április 18-i bejegyzés utolsó két mondat előtti két mondatát (érthető ugye?) ezennel visszavonom, mert elképzelhető, hogy a szóban forgó emailt, N. nevű ex-kolleganőm a mail szerverük hibája miatt meg sem kapta. Egyúttal figyelmeztetem magam, hogy következtetéseket levonni nem bizonyított információk alapján lúzerség, mert a levont következtetés esetleg olyan messze van a valóságtól, mint mondjuk a Föld bolygó a galaxisunk középpontjától. Egyúttal figyelmeztetem a szóbanforgó mail szerverért felelős rendszergazdát, hogy összeállítottam egy termonukleáris csapásmérő kommandót, amely csak a bevetési parancsra vár, úgy vigyázzon jobb lesz ha összeszedi magát és megjavítja a szervert, mert. Helyreigazítás vége.

Nahát, unatkoztam és nézelődtem a neten. És találtam olyat, hogy például New York Cityben a bloggerek olyat csináltak, hogy egy térképre felrajzolták a metróvonalakat (link) és az egyes metróállomások közelében bloggoló emberek odarakták a linkjeiket. Tök jó szerintem. Például kereshet az ember valakit aki a Times Square közelében bloggol meg ilyen mókák. Kéne nekünk is ilyet csinálni vagy neemtudom.

Namegaztánmég olyat is találtam, hogy úgy hívják, hogy geourl (link). Ez a jópofa site olyat csinál, hogy van egy nagy adatbázis amibe mindenki jól beleírja, hogy az ő blogja, vagy akár egyéb más internet oldala a húsvér világban hol van. Nyilván ez relatív, mert én például Székesfehérváron lakom, tehát úgy veszem, hogy a honlap meg a blog itt van, de közben tudom, hogy a Nagy Víz túloldalán, az USA-ban figyelnek a fájljaim a yahoo valamelyik szerverén. Mellesleg ez is milyen érdekes, nem? Node, ne térjünk el a tárgytól, hanemhogy az van, hogy az ember meghatározza a hosszúsági, szélességi koordinátáit (link) és elrakja egy meta tagbe az oldala forráskódjába. Asssssztán megpingeli a geourl szervert és az faszán belerakja az illetőt a meta tagek alapján az adatbázisba (link). És így olyat lehet ezután játszani, hogy ezentúl ha valaki rákattint arra a kis zöld gombra ott jobbra valahol a Powered by szekcióban az hirtelen láthatja, hogy ennek a blognak az 500 mérföldes körzetében kik vannak (link). Milyen érdekes, hogy egy csomó blogot láthatunk a listában... Ebben a listában találtam egy olyat, hogy Bécsben lesz egy konferencia május 23-24-én a blogokról (link). Én mondom ez már nem semmi. Blogőrület a maximumon basszus.

Magnólia. Így hívják a virágot ami a vasútállomáson nő. Még egy államot is elneveztek róla az USA-ban (link). Úgy hívják, hogy Mississippi, the Magnolia State. Azért hívják így mert rengeteg magnólia virág nő ott.

Na, észt osztok mostan, kicsit felöntve a garatra, mert a főnök névnapját ünnepeltük. In my opinion (Véleményem szerint) igen lényeges az, hogy a blogot író ember ki(k) elől titkolja a blogja létezését. Szerintem minden bloggernél található olyan személy aki elől titkolja a blogja létezését. Nomármost, ez ugye milyen érdekes, hiszen a blog elméletileg mindenki számára elérhető aki internet kapcsolattal rendelkezik. Tehát senki előtt nem kéne titkolni. De bizony mondom néktek, hogy minden blogger legalább egy személy előtt mindenáron titkolni akarja a blogja létezését. És ha ezt a személyt azonosítjuk, jó eséllyel rátalálhatunk az okra is, amiért az illető blogot kezdett írni. Ha senki elől nem titkolja valaki a blogja létezését akkor nem is ír blogot az illető. Ez nekem a véleményem.

And so it came to pass that tegnap egy ilyen szemésznél voltam. Ugyanis anyukám egy kicsit aggódós típus ezért megszervezett nekem egy ilyen meetinget egy pesti szemész magánrendelőjébe. Tudhat valamit a pofa, mert a váróteremben két fal tele volt mindenféle diplomákkal, meg tanúsítványokkal, hogy ő ilyen-olyan jó szemész. Na és megvizsgálta a szememet. Egy ilyen érzéstelenítő cseppet rakott bele és utána egy műszerrel hozzáért a szemgolyóimhoz, ez volt a szem-nyomás vizsgálat. Aztán megint kaptam egy cseppet, ami meg kitágította pupillámat, de úgy, hogy nagyon. Tök durván nézett ki. Amíg hatott a szer, addig kint kellett várakoznom. És mikor megint bementem, akkor megnézte megint mikroszkóppal és mondta, hogy ez egy nagyon ritka elváltozás és amíg kint voltam megnézte egy 1000 oldalas könyvben, de nem volt benne, úgyhogy mondta, hogy majd otthon utána kell néznie egy 10000 (!) oldalas könyvben, amiben majd bissztos benne van. Uhh, és mondom, hogy ez tkp. mit okoz? És mondta, hogy tkp. az van, hogy a szemem szaruhártyája az olyan, hogy egy részen túl vastag, egy másik részen meg túl vékony. És két lehetőség van: 1 ez egy genetikai dolog, velemszületett rendellenesség. Ekkor mákom van, mert nem kell vele csinálni semmit. 2 ha újkeletű és progresszív, tehát fejlődik tovább akkor az komolyan veszélyeztetheti a látásomat és akkor van gáz. És kérdeztem, hogy dehát lehet egyáltalán kezelni valahogy. És nagyon nem akart mondani semmit, mert mondta, hogy először is tudjuk meg, hogy pontosan mi a helyzet. Ezért aztán megkért, hogy szerezzek magamról régi fényképeket, amin látszik a fejem jól, és majd azokon megnézi a szememet a fasza mikroszkópjával, mert állítólag ő azokból a képekből meg tudja látni, hogy már régen is volt-e. És ha volt, akkor van mákom. Hát ilyen ez. Komolyan gondolkodom rajta, hogy szerintem amikor engem odafent összeraktak valakik, akkor előtte való éjszaka valami nagy buli lehetett és kicsit másnaposan dobták össze a génjeimet, mert például a szájsebész aki kezelte a fogaimat az meg egy tanulmányt készített rólam. Basszus, elég furcsákat dobott a gép nekem. :-(

Jah. Csak az, hogy megvizsgált a pofa, 10ezer jó magyar forintomba került, és minden egyes további látogatás 5ezer forinttal könnyíti majd meg a buxámat. Legközelebb egy hónap múlva kell mennem. És így.

Nahát, nahát. Pálkata és Mángorló visszatértek a blogfrissítők táborába. Ezúton üdvözlöm őket back.

Úgy tűnik az embereknek van egy olyan szokásuk, hogy egyszerűen nem mernek olyan dolgokról beszélni, ami zavarja őket. Csak egy példa: nem merjük megmondani ismerősünknek például, ha valami nem tetszik benne. Inkább köntörfalazunk, vagy egyszerűen nem mondunk neki semmit. Az illető meg lehet, hogy csak néz bután és tovább folytatja a tevékenységet ami nekünk nem tetszik, pedig lehet, ha megmondanánk neki, hogy mi van, akkor változtathatna rajta. Vagy például mittomén, nem tetszik egy ismerősünk hajviselete. Nem mondjuk meg neki, hogy figyelj szerintem szarul áll a haj a fejeden, mert jaj, nehogy megsértsük szegényt. Most ezek csak példák, amivel próbálom megvilágítani a jelenséget. Szerintem nyíltan kéne ilyen dolgokat megmondani mert van az a mondás, hogy néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt, vagy valami hasonló. N. nevű ex-kolleganőm meg nem válaszol bizonyos emailjeimre. Hát így is lehet kommunikálni, csak a kommunikáció természeténél fogva kétirányú, aztán lehet, hogy ha az egyik terminál beszünteti az adást, akkor a másik terminál egy idő múlva majd nem válaszol a hívásokra. És így. Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Blogger torokszofi írja, hogy egy ismerőse ezidáig nem tudott netezni a munkahelyi gépén. Szörnyű lehet az ilyen. Rettenetes. Én nem bírom elképzelni, hogy egyszercsak hipphopp mondjuk megszűnik a net a gépemen. Annyira hozzátartozik már a mindennapjaimhoz, hogy asszem lehetetlen lenne elviselni, hogy ha kell valami a netről, akkor ahhoz ne tudjak hozzáférni. Azt hiszem ha megvonnák az irodai gépemről a netet, akkor először is minimum egy ADSL kapcsolatot beszereznék otthonra, és nem érdekelne mennyibe kerül, másrészt pedig polgári engedetlenségi mozgalmat indítanék itt a gyárban (expression shamefully stolen from blogger neverminder) és azt hiszem sztrájkot is szerveznék. Vagy lehet, hogy nem.

A mai napon már ketten is megkérdőjelezték, hogy biztosan teljesen egészséges vagyok-e, hiszen vásároltam egy két literes narancs szörpöt abból az elhatározásból kifolyólag, hogy én márpedig mostantól az irodában kóla helyett szörpöt fogok inni, egyrészt mert jobban megéri, másrészt mert nem vagyok én igazából kólafüggő és ezt ezzel be is bizonyítom, harmadrészt mert csak. És kólát ezentúl csak otthon iszom, illetve az ebédnél lecsúszik még mintegy két deci, de az úgyse ér, mert Pepsi. Természetesen vizet továbbra is csak végszükség esetén iszom. Így lesz.

Tegnap amikor a Sparba mentem este, akkor telihold volt. És a hold alatt volt egy darab felhő. Az egész égen nem volt egyetlen másik felhő sem. Deviszont az a felhő úgy nézett ki, mintha egy kinyújtott tenyér lenne és tartaná a holdat. Mire kijöttem a Sparból addigra már nem volt ott a felhő. Eltűnt.

Először is üdvözletünket küldjük annak az olvasónknak, aki az oldalletöltési statisztikák szerint a taszári katonai bázisról olvas minket. URAM, ERŐT EGÉSZSÉGET, URAM!

Másrészről szombaton otthon voltam, mert ugye népszavazás meg ilyenek. Úgy esett, hogy meglátogattam legjobb barátomat, aki mostanában folyton nyűglődik egy bizonyos nő miatt. Úgy esett, hogy tanácsot kért tőlem, hogy mit válaszoljon az illető hölgy levelére. Megmondtam neki, hogy: szerintem ezt és ezt írd. Így lett, kiváncsi leszek a hölgy válaszára, nem utolsó sorban azért, hogy lemérjem, mennyire volt jó a megérzésem a levél hangnemét illetően. Ez most így kicsit kriptikusra sikeredett, de csak nem beszélem mán ki a világba a legjobb barátom nőügyét. Naésaztán ugye így szóbakerültek a párkapcsolatok, mint olyan, meg valahogy az is, hogy ki, hogy tekinti az életet mintegy. Mondtam, hogy én mindent egy játszmának, egy játéknak fogok fel, tehát igazán nem veszem túl komolyan a dolgokat. Na és erre mondta az én Zoltán barátom, hogy a napokban gondolkodott épp ilyen dolgokról és arra jutott, hogy én egy egészen hedonista életmódot folytató ember vagyok, aki teljesen az élj a mának filozófia szerint él. És példát is hozott rá, ugyanis én egyszer mondtam neki, hogy engem nem nagyon izgat a jövő dolga. Például én nem gyűjtögetek lakásra, nem izgatom magam azon, hogy uristen lesz-e gyerekem mire 35 éves leszek, meg ilyenek. Ebben valóban igaza van, én tényleg így gondolkodom. Életmódomra vonatkozó megállapítása tehát helytállónak tekinthető. Lehet, hogy az ilyenfajta gondolkodás nem egészen érett, deviszont szerintem ez nekem tökéletesen megfelel és nem is vagyok teljesen biztos abban, hogy az a gondolkodás érettnek tekinthető, amely állandóan azon rágódik, hogy jaj, ezt, hogyan érjem el, hogyan legyek még gazdagabb, még sikeresebb, hogyan szerezzek lakást, kocsit, stb. mert ezt várja el tőlem a társadalom. Nem, én teljesen elégedett vagyok azzal amim most van. A boldogság az, amikor úgy tudod elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Eszerint a meggondolás szerint én nem vagyok teljesen boldog, de azt hiszem közelebb vagyok hozzá, mint sokan mások.

:-)) Hát ez meg milyenmá'! Egy Pine Bluff nevű arkansasi városban egy bank alkalmazottai egyszerűen kiröhögték a bankrablót (link). Azt mondták neki, hogy ha rabolni akar, akkor először hozzon pénzt a bankba, mert az most éppen teljesen üres. A hoppon maradt bankrabló durcásan a padlóra dobta a zsákját, majd elvonult. A rendőrség négy utcával arrébb már le is kapcsolta. A pancser hülyegyerek. Akár 10 évet is kaphat, ha elítélik. Bár szerintem a bíró is röhögni fog rajta.

Erről az íróról neverminder blogján olvastam és mivel megtetszett az ezer macska álmának ötlete, ezért egy kicsit körülnéztem a neten (link). Ez a pofa télleg elég jó író. Mi több még egy blogja is van. (link)Egyik könyvét úgy hívják, hogy American Gods és arról szól, hogy Amerikában az ősi istenek az emberek között járnak és az új istenekkel (mint például számítógépek, hamburgerek, stb) csatáznak. Ha lesz rá időm, el is fogom olvasni én végig ezt a könyvet szerintem. Neverminder említi, hogy a Góliát című novella esetleg a Mátrix elődje lenne, de nem, hanem az történt, hogy a film sikere után Neil Gaimant (is) felkérték, hogy írjon olyan novellát (link) ami a Mátrix világában játszódik. És hát ez lett belőle. Megjegyzem szerintem Neil írása realisztikusabb annyiban, hogy ha tényleg az lenne a helyzet, amit a Mátrix c. filmben látunk, akkor reálisabb, hogy a Góliátban megírt helyzet állna elő, ahol ugye még annyi reménye sincs az emberiségnek mint a Mátrixban. Node ez már filozofikus mélységű lesz lassan, úgyhogy abba is fejezem inkább.

A Newsweek nevű újságban van egy állandó rovat, úgy hívják, hogy Letters from America. Ebben a rovatban mindig valamilyen amerikai problémát, élethelyzetet, ilyesmit mutatnak be. Az írások tükrözik az író véleményét is, ezért olyan majdnem mint egy blogbejegyzés. :-) A múlt heti számban arról volt szó, hogy New York város tanácsa betiltotta a mobiltelefonok használatát a nyilvános előadások (mozik, színházak, koncertek, egyetemi előadások, kiállítások, stb.) helyszínén. A cikk a rendelettel kapcsolatos pro és kontra gondolatokat tartalmazott. A "pro" oldalra sorolva az író saját tapasztalatából merített. Abban az épületben ahol lakik él egy idős házaspár, Mildred és George. Évtizedeken keresztül jártak együtt klasszikus zenei koncertekre. Aztán a múlt hónapban George túl öreg és beteg lett ahhoz, hogy eljárjon a koncertekre. Ezért Mildred egyedül ment el, de vitt magával egy mobiltelefont és koncert során végig a zenekar felé fordította a bekapcsolt telefont. George pedig otthon feküdt az ágyban és a mobiltelefonon keresztül hallgatta a koncertet. A törvény szerint ezt a gyakorlatot be kéne szüntetniük, de Mildred azt mondta, ő meg fogja szegni a törvényt és továbbra is folytatja ezt a tevékenységet.

Ez egy jó történet. Úgy értem, jó tudni, hogy a világon léteznek még emberek, akik között ilyen jó és szoros kötelékek vannak. És én abban is biztos vagyok, hogy kevés olyan rendőr van a világon aki megbüntetné Mildred nénit...

Okay, we have a dilemma here. Van egy dolog, ami nagyon tud zavarni. Szerencsére nem csak én vagyok ilyen paranoiás, hallottam már más emberektől is, hogy ki nem állhatják ezt. Konkrétan: az irodában ül mögöttem valaki. Pontosan nem mögöttem, de mondjuk a monitorhoz viszonyított kábé 8 óránál. Brutálisan tud zavarni, ha van mögöttem valaki, akit nem látok. Nem is azért, mert mittomén adult contentet szemlélnék egész nap a monitoron, hanem úgy egyáltalán. Rohadtul zavaró dolog tud lenni. Két lehetőség van: vagy elköltözöm más helyre az irodán belül vagy nem. Az előbbi azért nem megoldás, mert az én monitorom az irodának stratégiailag a lehető legoptimálisabb pontján van. Tehát a főnök nem láthatja mi van rajta, bármelyik irányból érkezzen is, én viszont mindenkit látok és adott esetben azonnali ctrl-tabbal válaszolhatok a fenyegetésekre. Pontosabban majdnem mindenkit látok, egyvalakit nem. :-( Így van ez sajnos.

Tegnap ebédelés közben felhívott a szemész, hogy őt nem hagyja nyugodni a szemem, mert ő még ilyen szemet sose, és egyébként is, meghát, szóval közölte, hogy jó lenne, ha megmutatnám egy nála nagyobb gyakorlattal rendelkező orvosnak is. És ezután mondott egy nevet, hogy jelentkezzek be hozzá. Eléggé meglepődtem a hívásán, mert szerintem nem biztos, hogy megszokott dolog egy orvostól, hogy visszahívja a páciensét. Nodemindegyis, elmentem bejelentkezni. Mondom a bejelentkező helyen a nevet és kértem egy időpontot. Erre azt mondja nekem a néni, hogy hát ehhez az orvoshoz ők nem adhatnak időpontot. Itt egy kicsit leszakadt a pofám és arra gondoltam, hogy miért, ki ő, a kibaszott miniszterelnök, vagy mi? De mondani csak annyit mondtam, hogy: oké, de akkor, hogy lehet bejutni a szemészetre. Mondták, hogy hát itt. Mondom, oké, akkor adj időpontot. Le akart beszélni, azt mondta, hogy: várakozási idő, egy hónap. Ámde engem nem lehet ilyen 1szerűen lerázni. Mondtam neki, hogy jó, akkor 1 hónap. Kicsit meglepődött, hogy ilyen állhatatos vagyok, de végül beleírt a számítógépébe és adott időpontot. Naccerű. Így lesz, hogy május 6-án kell mennem.

A biliárdozás meg úgy esett, hogy hirtelen felindulásból a vicclistások közül néhányan (végülis mondhatjuk, hogy a szavazóképes többség, hiszen tkp. az aktív tagok létszáma mintegy 9 főre tehető, tehát mivel 5-en voltunk jelen az ugye simán 50% + 1 fő) elmentünk a Vadászkürt nevű helyre, ahol jelentős számú biliárdasztal van éppen azért, hogy az emberek biliárdozhassanak ott. Szerintem ez egy jó buli volt. Különösen biliárdozási technikám keltett kisebb derültséget a társaságban. Erről a vicclistán a jelenlevők közül valaki be is számolt. Hozzájárulása nélkül ugyan, de én itt most közreadom az írást. Ez egy új blogírási technika. Irasd a blogod valaki mással. Előbb utóbb ez trendi lesz vazze. És ahogy ezt most írom, kéremszépen esik a hó. Megint. De az időjárás valahogy úgy látom nem bír magával, mert hol süt a nap, hol esik a hó, és ez így változik félóránként. Ehh. Nah. Leírás. Most.

A Robi legendás mozdulatsora a következő, ha valaki esetleg nyomdokaiba szeretne lépni:
Álljunk be az asztal mögé fontoskodó arccal. A dákót fektessük jobb alkarunkra, mint kacsvadászok a sörétest. Fürkész pillantásunkkal pásztázzuk az asztalon elhelyezkedő golóbisokat (A jobb kezünknél ziccerben álló golyót ne vegyük észre). Mindeközben ügyeljünk arra, hogy EGY FÉL POGÁCSA MINDENKÉPPEN TÖLTSE KI ARCBERENDEZÉSÜNKET! Bal kezünket tegyük a szövetfelületre, és mutassunk vele fityiszt. A fityisz közé dugjuk be a dákó vékonyabbik felét. Ne lepődjünk meg, ha nem csúszik, ez part of the fun. Mozgassuk a dákót előre-hátra, nem megfeledkezve arról, hogy kis technikai trükkel jobbra-balra, haladók fel-le amplitúdót is bele tudnak vinni a lökésbe. Erős koncentráció közben hajtsuk jobbra a fejünket. Húzzuk össze a szemünket, fókuszáljunk az előttünk levő feladatra. A lökés előtti pillanatban realizáljuk, hogy a piros golyóval akartuk meglökni a fehéret. Kis félmosollyal kiegyenesedünk, és átpozícionáljuk magunkat a fehér mögé. A lökésünk méterekkel kerüli el az eredetileg célzott lukat. Szomorú mosollyal induljunk el kólásüvegünk felé. A közönség erősődő morajlására, és "hubbazmeg, mekkora kibaszott mák" kiáltásokra forduljunk meg, és realizáljuk, hogy a golyónk 86 fal és 32 golyóérintés után, gellert kapva beleesik egy lukba (amely véletlenül sem az eredetieg megcélzott). Kicsit ünnepeltessük magunkat, tegyünk úgy, mintha ez lett volna az eredti szándékunk, majd a mozdulatsort kezdjük előről.

Ehhe. Hát igen. Így biliárdozok én. Intuícióból mintegy.

N. nevű ex-kolleganőmnek olyan jó történetei vannak. Blogot kéne írnia belőlük, mert széles körben történő terjesztésük jó hatással lenne az emberekre.

A számítógépasztal meg így esett: történt, hogy lementem a számítástechnikai osztályunkra és látom ám, hogy ott egy számítógépasztal. Mondom ez meg mi? Mondják, hogy nem kellett Magyarország 14. leggazdagabb emberének. Mondtam nem baj, nekem kell. Így aztán kisebb tanakodás után kiókumláltam, hogy ez úgy lesz, hogy a lakást ahol lakom, ami mellesleg a cég tulajdonában van, kinevezzük raktárnak és oda mintegy elraktározzuk az ojjektumot. Felek szóban megegyeztek, majd a rendszergazdával el is szállítottuk a témát a lakásba. Aztán az lett, hogy délután hazamentem és nézem az asztalt és az első ami szembetűnő volt, hogy hát ez nem igazán illik bele a lakás bútorzatának koncepciójába. Annyi baj legyen, ezen nem akadunk fenn alapon hozzáláttam, hogy a számítógépemet átpakoljam rá. Aztán jöttek a bajok. Egyrészt ennek a számítógépasztalnak nagyon elbaszott konstrukciója van, így aztán sem a gépet, sem pedig a monitort nem tudtam rárakni elég meggyőzően. Így aztán levontam a konzekvenciát, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt, majd nekiláttam és darabjaira szedtem szét az asztalt egy imbuszkulccsal. Most ott van a szoba közepén mert még nem találtam ki, hogy hova tegyem. Visszaadni pedig nincs pofám, mert látom, hogy nagy jót tettem én a számítástechnikusoknak azzal, hogy levettem a tárolás terhét a vállaikról. Úgyhogy az asztal mostmár valszeg örök időkre ott fog tárolódni, anélkül, hogy használnám. Tehát tulajdonképpen még csak nem is basztam át a cégemet. Csak saját magamat, de ezt meg már megszoktam.

Aztánmegmég tegnap voltam a szemésznél. Belenézett a szemembe és nagyon elcsodálkozott azon, hogy milyen szemem van. Állítja, hogy lépcsőzetes a szaruhártya a szememen, mind a kettőn. Nagyon rá akart beszélni, hogy ennek fájnia kéne, de nekem nem fájt. Azt is mondta, hogy ez úgy néz ki, mintha egy kontaktlencse lenne a szememen. Pedig nincs és soha nem is volt benne kontaktlencse. Ezt az asszisztensével együtt különösnek találták, de szerencsére azért a fő problémára, az egy forintos okozta bevérzésre is adott egy kenőcsöt. Ezt úgy kell, hogy az ember lehúzza az alsó szemhéját és oda ken egy csíkot a kenőcsből. Elég nehéz művelet, jócskán mellé is ment rendesen, pedig tükör előtt követtem el az akciót. Aztán így ragadt amikor pislogtam, mert a szempillámra is ment a kenőcsből. Igen, nem deviszont reggel már elég jól nézett ki, meg merem kockáztatni, hogy javult az állapota. Szerdán még el kell mennem azért a szemészhez, mert egy másik helyen, egy Fotex üzletben meg akarja nézni egy speckó műszerrel. Így lesz.

A top3 lista tetején új trónkövetelőt üdvözölhetünk, Kate Ryantől a Désenchantée című dalt. Tőccsétek, hallgassátok, 24 órán belül töröljétek, különben meglátogat benneteket az egyesített BSA-, Artisjus-, bor-, sör-, pálinka- kommandó és bajok lesznek. Az öcsém barátnője szerint a dal címe azt jelenti, hogy kiábrándult, illetve múlt idejű igeként jelentheti azt is, hogy kijózanodott. Én ezt elhiszem neki, mert ő tud franciául.