Hopp és nahát! Hirtelen felindulásból véletlenül rákattintottam a daily readzben az egyik RIP linkre. És jéé! Meglepődve tapasztaltam, hogy zsosz blogger már lassan egy hónapja újra frissíti a blogját. Ezúton mondjuk neki, hogy: velkám bek.

Ez volt: szombaton délelőtt már látszott, hogy ez nem az én napon.Azzal kezdődött, hogy a GTA3-ban egy halálpontosan becélzott mesterlövészpuskával háromszori próbálkozásra is képtelen voltam eltalálni Salvatore Leone maffiafőnök nagy fejét, pedig ő szépen megfontoltan sétálva próbált eljutni a limuzinjához. Ez már mintegy előrevetítette, hogy jobb ha hozzá sem kezdek semmihez, mert eleve kudarcra van ítélve. Szóval az történt, hogy kaja után így elheveredtem hanyattfekvő pozícióban az ágyon és óvatlanul úgy döntöttem, hogy elemzem anyagi helyzetemet, mintegy megszámolom a készpénzkészletemet. Ezért fogtam a pénztárcát és így felemeltem a fejem fölé. Kinyitottam és rutinosan bal kézzel kaptam el a kiszóródó pénzérméket. Aztán még jobb kézzel így belekotortam, maradt-e még benne valami. Maradt... :-)) Egy rohadék egyforintos ezt a pillanatot választotta arra, hogy kiessen. Potty, bele a jobb szemembe. :-) A szobatársam, a Picy (blogjához a link jobbra a daily readzben), aki szemtanúja volt az esetnek állítja, hogy a jobb kezemmel olyan gyorsan kaptam oda a szememhez, hogy szinte nem is látszott a mozdulat. De a baj már megtörtént. Szép vörös lett a szemgolyóm bal oldala (úgynevezett bevérzés ez állítólag). Úgyhogy vasárnap folyamatosan mostam ilyen kamillateával (bár igaz, hogy a filter doboza szerint 1999-ben lejárt a szavatossági ideje, de annyi baj legyen).

Ma reggel úgy láttam már nem olyan vörös. Ámdeviszontellenben vasárnap a hírekben láttam az Erdei Zsoltot, aki éppen egy ringben püfölte az ellenségét, na neki *sokkal* rondábban nézett ki a szeme. :-) Biztos ami biztos délelőtt elmentem a háziorvoshoz, aki annyit mondott, hogy ezzel ő nem tud mit kezdeni, de este fél hatra menjek el a szemészeti rendelésre, nekik van fasza mikroszkópjuk, aztán jól megkukkolják majd. Na hát majd meglátjuk... :-)

Tegnap úgy látszik nem bírtak magukkal a vonatokon utazó emberek. Egyrészt verekedő utasokról adott hírt az index (link). Egy másik vonatos esetről viszont sehol nem találtam hírt a neten, pedig szerintem übereli a ceglédi verekedőket. Az eset N. nevű ex-kolleganőmmel esett meg. Ő egyébként olyan, hogy amerre jár ott furcsa esetek történnek időnként. :-) Alább következik a beszámolója.

Ülök a vonaton, már úgy kezd ritkulni a tömeg, a mellettem ülő néni leszállt, utána a szemben ülő bácsi is (rutinos vonatozó vagyok, tudom, hogyha kabátban ülő emberek mellé ülök, akkor azok hamar leszállnak), szóval szép kényelmesen elhelyezkedem, leveszem a cipőm, felteszem a lábam a szemközti ülésre, egyszercsak: satufék. Mindenki előre. Megállunk. Baromi nagy kürtölés. Két rövid, egy hosszú. Aztán ez mégegyszer. Kis szünet. Megin' kürtölés. Csönd. Mindenféle vonatgépzajok. Kattogások, sistergések. Hátul ülő, műszaki ismeretekben jártas fiatalemberek megjegyzik, hogy bizony defektet kaptunk. Kinézek az ablakon, vaksötét. Ellátok kábé a szomszédos sínpárig. Kezdek szorongani. Szar lesz itt leszállni. Állunk. Apró zajok a vonatból. Nyilván pumpálják a vonat kerekét. :-) Egyszercsak, civil ruhás, vonatgépésznek látszó emberke vágtat hátrafelé nagy zajjal. Rögtön utána jön is az info, hogy a kalauz húzta meg a vészféket, mert valaki pisztollyal fenyegetőzik. !!????? Ja, ez is biztos olyan, mint a "defektet kaptunk". Aztán el is indulunk, beérünk Martonvásárra. Az allomáson ott a rendőrség, rendőrautók, állomás kiürítve. Bazdmeg, ilyen nincs! Martonvásáriak leszállnak, mindenki megáll bámészkodni. Vonaton ülők rátapadnak az ablakokra, de én igazából nem látok semmit. Csak azt, hogy a rendőrök megközelítik az egyik hátsó kocsit. Persze az ipse meglépett a másik oldalon. Igazi rendőrös üldözést láthatunk. Mindenki rátapad a másik oldali ablakra. Nem látok semmit, csak az imbolygó zseblámpa fényét, amiből következtetni lehet, hogy merre járnak a rendőrök. Közben lehet hallani, hogy kiabálnak: "állj, álljon meg, kezeket fel!" Lehet látni ott távolabb van egy autóút, ahol fékeznek az autók. Bemondják az állomáson, hogy az utasok szálljanak fel a vonatra, aztán gyorsan el is húzunk. Martonvásáriak, akik felszállnak, értetlenkednek, hogy miért zavarták el őket az állomásról, aztán meg alig bírtak felszállni a vonatra, olyan gyorsan elindultunk. Ezek után végülis, esemény nélkül érkeztünk meg Fehérvárra. (quoted story is used unauthorized by its author)

Egyebet nem is lehet erről elmondani. Kérem kapcsojja ki.

Egy koloradói férfi kivégezte a laptopját (link), mert az túl sokszor fagyott le. Négy golyóval végzett az engedetlen számítógéppel. Elrettentő eset. :-)

Ma reggel bejöttem az irodába és elhatároztam, hogy ma dolgozni is fogok. Hozzá is kezdtem, de szerencsére mostanra már elmúlt a nagy nekibuzdulás. Ha minden jól megy, Ausztráliából már úton van egy kisebb üveg vegemite nekem. A vegemite egy furcsa kinézetű ausztrál krémszerű anyag. Így néz ki e:

Kenyérre kenik és megeszik. Úgyhívják a kaját, hogy vegemite sandwich és mint azt már mondtam, a szendvics maga szerepel a Men at Work: Down Under című dalában. Miután az angol-magyar nagyszótár bután nézett rám, amikor beleírtam a szót, kénytelen voltam a neten kinyomozni, hogy ilyen kaja tényleg van. Szerencsére van egy ausztrál rokonom, úgyhogy a múlt héten szóltam neki, hogy küldjön nekem egy üveggel. Egy buli keretében pedig majd jól megkóstoljuk az anyagot, ami állítólag egyébként bűn rossz.

Aztánpedigmegmég az is van, hogy van a Viasat3 nevű tévén egy "Ed" című sorozat (hivatalos honlap / rajongói honlap). Minden hétfőn este nyolckor. Ez egy vicces sorozat, tehát nézésre javaslom mindenkinek.

Speciál fícsörként innen le lehet tölteni egy wav fájlt, ami nekem az email jelző hangom. A Star Trekből ismert Worf hadnagy jelenti be, ha egy email érkezett. Természetesen megfelelő beállítások mellett.

Más most nincsen. Kérem kapcsojja ki.

Két jele van annak, hogy itt a tavasz. Egyrészt van ugye az örök igazság: "Itt a tavasz, dagad a fasz." Fordítva is igaz nyilván, tehát, ha dagad a..., akkor ugye lehet, hogy tavasz van. Mondhatnók szükséges, de nem elégséges feltétel. Vagy valami ilyesmi. Mindegy. Másrészt viszont biztosabb jel a fáradtság. A tavaszi. Tök fáradt és lusta vagyok, ez talán abból is látszik, hogy baromira nincs kedvem a blogot frissíteni. Igen, nem, deviszont most hétvége jön, úgyhogy van rá esély, hogy némi energiát szívok ki valahonnan és akkor jó lesz. Na majd kiderül ez még.

Most olvastam smelldania blogját (link jobbra, a daily readzben) és meglepve tapasztaltam, hogy Magyarországon vannak olyan bloggerek, akik azzal foglalkoznak, hogy jaj, vajon miért, vajon hogyan növekedett meg a látogatottsága smelldania-nak. Bár szerintem adott esetben nyilván bármely más blogger neve beilleszthető esdé helyére. Télleg vannak ilyen óvodás bloggerek? - tettem fel magamnak a kérdést. Aztán rögtön válaszoltam is. Télleg lehetnek ilyen óvodás bloggerek. De ez olyan röhejes. Elképzelem, ahogy az egyszerű blogger fogja magát és azzal kezdi a napját, hogy végignézi kinek nőtt a statisztikája, van-e eltérés a normálishoz képest, és ilyenek. Esetleg mittomén még saját statisztikát is vezet az egyes blogok látogatottságáról. És ahol hiba van, ott rögtön lecsap. Ez olyan nevetséges! Ez olyan magyar! Hát komolyan, bazdmeg, mindenki törődjön maximum a saját statisztikájával és jóidő. És ha teszem azt fel valaki egy cseles programmal manipulálná is a statjait (már a gondolat is nevetséges egyébként), ahhoz is kinek mi köze? Netán törvényt sért ezzel az illető? Vagy mi? Na jó, erről ennyit, csak ki akartam fejezni, hogy mennyire nevetségesnek tartom én ezt.

Ide kattintsatok, mert ez vicces. (Vigyázat a linkre kattintással smelldania látogatottságát növelitek, szóval csak óvatosan! :-)))

Kérem kapcsojja ki!!!!!!!!!!!

Bah. Tiltakozom, bíró úr, tiltakozom. Feltételezés, a megfigyelésekből levont téves következtetések. Úgyhogy ezúton tagadok mindenféle feltételezést ami ma a Picy blogján megjelent N. nevű ex-kolleganőmre vonatkozóan. Konkrétan a plátói szerelemre (bah!, már a feltételezés is!) illetve a jelenlétében történő hibás működésemre vonatkozó nyilvánvalóan téves megfigyeléseket szeretném ezúton visszautasítani. :-)

A szobatársam, aki a Picy (blogjához a linket lásd jobbra a daily readzben) tegnap azt mondta nekem, hogy mostanában szinte alig volt normális bejegyzés ezen a blogon. Hát nem tudom, én nemtom milyen egy "normális" blogbejegyzés. Akkor ez egy ilyen nemnormális blog, azt hiszem. Esetleg paranormális, de az meg más.

Kövess, kövess, kövess az úton merre megyek, megyek, megyek,
Csak messziről figyelj, hogyha baj van,
Szaladj, szaladj,
Kövess, kövess, kövess az úton merre megyek, megyek, megyek,
Csak messziről figyelj, hogyha baj van,
Tagadj, tagadj,
Mondd azt, hogy nem ismersz,
Mondd azt, hogy nem is mersz,
Mondd azt, hogy nem tudod,
Bármi lesz is, te letagadod.

Még itt vagyok és holnap ott,
Egy álarc mindig eltakar,
Nem látta még senki az arcom,
A lelkem elszáll most hamar,
Mindig újra, újrakezdem,
Csipkerózsa ébressz fel engem,
Egy kis virágban egy nagy világ van,
Érted meghalok ha kell.

Kapaszkodom, kapaszkodom,
Szeretni kéne most nagyon,
Szemedbe nézni volna jó,
Repülni mint egy léghajó,
Szaladni gyorsan innen el, sálálálálálálá
Az volna jó!

Elengedem, elengedem,
Ne jöjjön senki már velem,
Halálba indulok hamar,
Mocsokban fürdik most a dal,
Nevetnek rajtam azt hiszem, sálálálálálálá
Az volna jó!

Átkozottak, elátkozottak vagyunk, vagyunk,
Zöld békák, zöld békák maradunk, maradunk,
Hiába csókol bárki engem, nem segít semmi se már,
Körbe körbe forog minden, eltakar mindent a sár

Itt van e.

Az előzetes hírekkel ellentétben mégiscsak lett március 15-i Republic koncert. Igaz, egy elég kis terembe szorultunk össze vagy 300-an a Fővárosi Művelődési házban, viszont a körülmények ellenére a koncert igen jól sikerült szerintem. Mondjuk ez nem tekinthető objektív véleménynek, hiszen nekem minden Republic koncert tetszik. :-) A koncert után meg majdnem meghaltam. Az úgy esett, hogy Republic koncertek után nekem mindig ki van száradva a szám, mert mindig végigdanolászom az egész koncertet. Na és tehát nekem kólát kellett innom. A szobatársam a Picy, meg az Andrew haverom húga, a Zsuzsi ugyan mondták, hogy majd a Déliben vehetek magamnak, de én megláttam az úttest túloldalán egy ilyen non-stop boltocskát. És mivel villamos a környéken sem volt még, ezért hopp, átmentem a boltba és vettem egy fél litykót az életmentő folyadékból. Aztán mikor kiléptem a boltból én, akkor láttam, hogy már beállt a villamos. Ezért aztán, ahogy mondani szokás futóra vettem a dolgot és körülnézés nélkül leléptem az úttestre. Öreg hiba volt ez, mert körülbelül fél másodperccel később hatalmas fékcsikorgás és egy Taxi mintegy fél méterre tőlem állt meg. Mondtam, hogy bocs, nem vettelek észre és átfutottam a villamoshoz. A taxis azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem megállt a villamos mellett és míg én arra vártam, hogy végre felszállhassak, kinyitotta a taxi ajtaját és fennhangon sűrű anyázásba kezdett. Amit végülis meg tudok érteni, hiszen a jogosítványa bánta volna, ha én ott elhalálozom teszem azt fel. Viszont ez nem így lett, mert végülis ép bőrrel úsztam meg a dolgot. Utólag belegondolva az a legfurcsább az egészben, hogy nekem ott meg kellett volna ijednem, vagy legalábbis az adrenalinszintemnek fel kellett volna emelkednie, de semmi ilyesmit nem regisztráltam, normál működési értékekkel funkcionáltam, mintegy. Mindenesetre azért elgondolkodtam, hogy esetleg kéne írnom egy végrendeletet, mert hátha egyszer nem lesz ilyen jó egy másik taxis reflexe...

Újabb cikk jelent meg a bloggolásról (link), lassan már a csapból is az fog folyni, hogy kik, miért, merre, hogyan, mekkorában ... és mikó bloggolnak. Mondjuk ennek a cikknek legalább nagyobb a korrektség faktora mint a múltkori Nemzetes cikknek.

Úgy látszik, mostanában a top3 lista folytonos változásban van. A Down Undert a Zanzibár taszította mélységes mélyre. A top3 lista első helyén tehát üdvözöljük a Zanzibár: Szerelemről szó sem volt című dalát.

Nohát. Most olvasom fisher99-nél, hogy hogyan járt a kodekkel ő. Én is. Én is. Tegnap este elhatároztam, hogy én meg akarom nézni a Red Dragon című film biztonsági másolatát. Oké. Első próba: kép szar, hang nincs. Semmi baj. MPEG-4 kodek felrak, indít. Kép jó, hang nincs. Nem gáz, nimo kodek pakk felrak, indít. Hang van, kép az nincs. Bepöccenés. Nagyon. Brutális mértékben dühös levés. Szobatársamtól, a picy-től kodekes lemez elkér, minden létező kodek felrakás, még az anyját is feltettem minden kodeknek. De nem. Jobb belátásra próbáltam bírni a gépemet, úgyhogy adtam egy pofont a monitornak, de baszott rám, csak figyelt nyugodtan a nyomorult. Magamban sírtam, toporzékoltam, de ez nem hatotta meg a gépen kárörvendően mosolygó kodekeket, úgyhogy végül én is hagytam a picsába az egészet és inkább villám gézát hallgattam majdnem 23:00-ig. Legalább az mp3 még működik...

Höhö. Höhöhöhö. Az úgy volt, hogy vasárnap szokásos dunaújvárosi szerepjáték szeánszunk során arra került a sor, hogy az általam játszott karakter egyik csapattársunkat, aki ráadásul egy hölgy, bizony, bizony dobótőrrel kényszerült jobb belátásra bírni. Sajnos ez a játékos idő előtt távozott, így a fehérvári busz indulásáig volt időm áttekinteni egy PC-s játékmagazint. Már nemtom pontosan melyik volt, de volt benne egy oldalnyi cikk a blogokról. Érdekes manapság mennyi cikk jelenik meg a blogokról. Szóval a cikk végén rövid felsorolás volt a szerző által felsorolásra érdemes blogokról. Ebben a felsorolásban volt she blogja. Ma jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. És máris felkerült a daily readzbe. Röhögcséges történeteket lehet olvasni ezen a blogon úgyhogy mindenki menjen és nézze és olvassa.

Egyebet nem tudok mondani. Kérem kapcsojja ki.

Zenei palettámon a top3-ban üstökösként tűnt fel az elmúlt pár napban a Men at Work: Down Under című dala (Jómunkásemberek: Lent, alul). Rögtön el is foglalta az első helyet, amint látjuk, és ott is fog maradni egy darabig. Énnemtom, hogy ez most hirtelen miért jön be ennyire, dehát, de. Tudom, hogy ez nem a kívánságműsor, de ha valaki rendelkezik az említett dal maximum négy sávos midi változatával az bátran küldje el nekem (email), hogy rátőthessem a gépsárkány Nokia3510-esemre csengőhangnak, én. Másrészt a dalban szerepel, hogy az énekes egy colos alaktól (6 láb 4 inch magas) kap egy úgynevezett vegemite sandwichet. Nomost nekem izgatja a fantáziámat, hogy milyen lehet egy ilyen szendvics, ezért aki tudja, hogy mi az, ne habozzon, küldje el a receptjét. :-)

Szóval aztán úgy esett a dolgok folyásának irányábul kifolyólag az események menete, hogy pénteken sikeresen beszereztem egy Nokia 3510-est. Jó, hát elismerem abszolút nem egy P500-as (link), dehát de. Szóval jó kis telefon ez és tényleg többszólamú csengőhangokat ad ki magából, nem hazudták ki belőle a zokszigént valami rosszmunkásemberek.

Aztán meg még pénteken súlyos döntést kellett hoznom, mert ugye egyrészről volt egy vicclista buli, másrészről pedig volt a Bazdmegezés fórum szokásos titkos kocsmázása Budapesten. Nehéz döntés volt, de azért sikeresen megbírkóztam vele. Úgy esett, hogy néhány napja a szobatársam, Picy (blogjához a linket lásd a daily readzben) megkérdezte, hogy vajon van-e a világon egyáltalán olyan dolog, bármi, amiért én tudok lelkesedni. Ezúton válaszolnék neki, hogy igen, van, és a buli során le is alázott rendesen biliárdban...

Nahát. Nem sokkal azután, hogy megírtam elítélő szavaimat a Magyar Nemzet cikkéről, mit látok a barakkon, na mit? Hát azt, hogy a zortal nevű blog íróí heveny ordítozásnak lettek alávetve iskolájuk igazgatója részirül kifolyólag. Merthogy úgymond az iskolát lejárató szövegeket tettek közzé a blogon és mi lesz, ha ezt az RTL Klub megtalálja? Ezt én röhelyesnek tartom, továbbá úgy gondolom, hogy ez a szólásszabadsághoz való jog nagyon durva megsértése. A Zortál blogon tegnap bocsánatkérések jelentek meg, gondolom az iskola vezetősége részéről történt megfélelemlítésnek köszönhetően. Mi több, a blog úgy tűnik más URL-re költözik, feltételezem szintén a cenzúra miatt. Erre egyszerűen nem találok szavakat. Ez hihetetlenül felháborító. Ilyennek nem szabadna történnie, ezen már túl kellett volna lépnünk az elmúlt 12 év alatt.

Megaztánmég fisher99-nél találtam linket a Magyar Nemzet blogokat fikázó cikkére. Sajnos nem tudok mást mondani erre a cikkre, nekem úgy jött le, hogy írója, Dévényi István meglehetősen szkeptikus a blogok hasznosságával kapcsolatban. Itt egy idézet a cikkből: "Mielőtt azonban nekifogunk, képzeljük el, hogy olthatatlan vágyat érzünk vadidegen emberek eseménytelen életének megismerésére." A cikkíró egyébként a cikkben máshol is párhuzamot von a valóságshow-k nézői illetve a blogokat olvasó emberek között, gyakorlatilag egyszerű kukkolónak minősítve őket. Ezt a beskatulyázást a magam és a blogom olvasói nevében is itt a nyilvánosság előtt kikérem magamnak. Továbbá eseménytelennek minősíteni a bloggerek életét enyhén szólva is vicces egy kicsit, elég csak néhány blogba beleolvasni akár ezen blog daily readz részéből válogatva. Úgyhogy Dévényi István ezért a cikkért tőlem ezennel egy rosszmunkásember minősítést kap.

Kész vége. Határozottan bizonyítást nyert, hogy szerelmes vagyok. Szerelmem tárgya egy Nokia3510-es telefon, specifikusabban annak többszólamú csengőhang megszólaltatási képessége. Nekem egy ilyen kell. Akarom. (Persze nyilván nem olyan bugyirózsaszínben, mint ami a linkelt képen látható.) Úgyhogy azt hiszem a pénztárcám felkészülhet a közeljövőben egy brutális hirtelenségű és igen alapos fogyókúrára.

Nohát, micsoda véletlen. Persze véletlenek nincsenek, az én filozófiám erről mást mond. De, a lényeg a lényeg. I., representing the blog Neurológia, frissített és hopp, majdnem pont azt olvasom nála leírva, amin én is gondolkodtam az elmúlt egy-két napban. Konkrétan, hogy a társas kapcsolatot nem nekem találták ki, mert én abban azt érzem, hogy a szabadságom frankón korlátozva van. Úgy értem, én megszoktam, hogy oda megyek, akkor és amikor csak akarok, és senki nem tud beleszólni, hogy hogy legyen. És mindig én döntök, hogy mi legyen, nem vagyok befolyásolva. Tehát például megtehetném, hogy mittomén este 11 órakor nekiállok palacsintát sütni, ha tudnék palacsintát sütni, de ez most mellékes. Szóval a lényeg, hogy például tegnap este az öcsémet és a barátnőjét figyelve ez a szabadság korlátozós dolog tök jól látható volt. Mert az volt, hogy mielőtt elindultunk volna ivó helyet keresni, hogy megünnepüljük egy pohárka itallal az eljegyzéstet, az öcsém mondta, hogy mielőtt megyünk, nézzük meg a Szalacsi videot. Mondtam semmi baj, de aztán mégis baj lett, mert még kellett telepítenem egy kodeket hozzá. Ezalatt a rövid idő alatt az öcsém ráérzett a barátnője ki nem mondott "indulni kéne már" jelzéseire és máris módosított, valahogy így: "jaj, nem muszáj ám megnézni, inkább menjünk, blablabla". Persze a barátnője is hangoztatta, hogy "ááá, nyugodtan nézd csak meg, blablabla", de kimondatlanul ott volt, hogy menni kéne inkább. Ez egy apró momentum ugyan, de sok kicsi sokra megy. És én asszem nehezen viselném, ha valaki miatt én nem nézhetnék meg bármit is, amikor csak akarom.

Szóval figyelj I. nem benned van a hiba valszeg, legalábbis máris itt vagyok én, aki hasonlóképpen vélekedik erről az egészről, mint te. :-)

Egy német pasit letartóztattak (full story), miután baltával fenyegette meg egy pizzéria szakácsát. Hősünk azért folyamodott a reklamáció ilyen formájához, mert nem volt megelégedve a pizza minőségével. Nem elégedett meg a felajánlott másik pizzával, sem pedig a pizza árának visszatérítésével. Miután szidalmazni kezdte a szakácsot, kidobták a helyiségből, ám ő visszatért, mint a Terminátor és hadonászni kezdett egy baltával. A vendégek gyűrték le végül a heves vérmérsékletű urat. A rendőrségi szóvivő szerint lehet, hogy a pizza nem volt megelégedve az úriemberrel, hiszen nem volt törzsvendég. Én ebben csak azt találom furcsának, hogy emberünk ugyan részeg volt, de akkor is, hogy lehet az, hogy valaki a kabátja alatt egy baltával sétálgat??

És meg még a tegnapi nap szenzációja, hogy az öcsém és a barátnője eljegyezték egymást. Miután én szokásos modoromban nem igazán lelkesedtem a dologért, szóbakerült, vajon ha nem jelentik be a dolgot, észrevettem volna-e a gyűrűt az öcsém barátnője ujján. Bár én az ilyen "mi lett volna ha?" típusú szcenáriókat nem igazán kedvelem, mert nincs értelme, de azért erre lefuttattam egy elemző programot és az lett az eredmény, hogy nem, 72.485% valószínűséggel nem vettem volna észre a gyűrűt, hacsak külön fel nem hívják rá a figyelmemet. Mindegy. Én remélem, hogy nem szívják meg a dolgot és a statisztikák ellenére nem fognak szakítani még egy jó ideig. Bár minden múló nappal több esély van arra, hogy kihúzzák a végéig. Hiszen már csak 3578 nap van hátra...

Mert most elárultam a blog címét egy kvázi kollegának, aki ráadásul vicclistás is. Valamelyik blogger szerint egy blogot így lehet elbaszni a legjobban. Ha elárulod a címét az ismerőseidnek. Jáááj. Oké, fogjuk fel egy kísérletnek. Ez egy tudományos kísérlet, melynek célja, hogy kiderüljön, télleg elbaszódik-e így a blogom. :-)

Egy romániai arc, bizonyos Victor Dodoi panasszal fog élni a román fogyasztóvédelem felé, mivel állítása szerint rossz minőségű volt a kötél, amivel fel akarta akasztani magát. Az öngyilkosjelöltet idő előtt megtaláló rokonai ugyanis könnyedén le tudták vágni szegényt a kötélről, így megmenekült. Nem kellett volna úgy igyekezni. Véleményem szerint aki öngyilkos akar lenni, annak úgy kell, így járt, amondó vagyok minden öngyilkos járjon csak sikerrel. Ha ilyen hülyék, hogy önként ki akarnak szállni a játékból, akkor nekik már úgyis mindegy.