Dan Rather a CBS riportere interjút készített Szaddam Husszeinnel. Az interjú átiratában az alábbi viccet találjuk:
Male Voice: Are you satisfied with translation?
Rather: Yes, no, the translation is excellent. It's superb.

Nálam kevésbé anglománok kedvéért:
Férfi hang: Elégedett a fordítással?
Rather: Igen, nem, a fordítás kitűnő. Szuper.

Egy eddig ismeretlen Sááándor rajongót találtunk tehát...

San Franciscoban egy leveleket lopó embert két hónap börtönre, valamint 100 óra közmunkára ítéltek. Ez nem is lenne annyira érdekes, ám a közmunka maga, egy kicsit furcsa. Vaughn Walker bíró ugyanis arra ítélte a tolvajt, hogy 100 órát kell ácsorognia egy San Francisco-i postahivatal előtt, szendvicsemberként, az alábbi szavakat közhírré tétetve: "Leveleket loptam. Ez a bűntetésem." Arról nem szól a cikk, hogy ezt a 100 órát vajon egyben kell-e letölteni...

És mivel megváltozott a number one a Top3 listában, ezért az most le is tőtthető. Figyelem! A letöltött mp3 fájlt a hatályos magyar törvények szerint köteles vagy 24 órán belül törölnöd a számítógépedről, különben meglátogat az APEH és a BSA összevont termonukleáris csapásmérő kommandója és apró cafatokra robbant téged, majd a hamvaidat szanaszét szórja a világegyetem négy sarkában. Ne szennyezd a világűrt, tiszteld a magyar törvényeket!

Egyik: Tegnap olvastam a Népszabadságban egy rövid eszmefuttatást arról, hogy van egy csomó olyan könyv, amit a terjesztők visszaküldenek a kiadóknak, mert nem sikerült eladni őket. Ezeket a könyveket a kiadók bezúzzák és megy a levesbe a sok okosság. Ezek többnyire ismeretlen szerzők művei. A cikk azt mondja, hogy bizony milyen sok igazán értékes mű is lehet ezek között, de a szerzőjük ismeretlensége miatt az okosságaik valójában sosem kerülnek ki, mert annak ellenére, hogy kiadták, nem veszik meg a műveiket. Na és én azon gondolkodtam el, hogy milyen király, hogy kitalálták a blogot az emberek, mert a tök ismeretlen "szerzők" itt nem kell, hogy kiadókkal bajlódjanak meg minden és a gondolataik sem vesznek el, és egyes emberekhez el is jut a mondanivaló. Persze előfordulhat például, hogy a blogot tartalmazó szerver meghal, de akkor sem veszik el minden, ha okos a szerző. A Revenimus blog például faszán archiválva van, ha a geocities esetleg egy napon meghal, vagy leformázzák az internetet vagy valami, a sok-sok anyag akkor is megmarad és másnap már akár újra a neten lehet. Szóval ezek.

Másik: olvasom a Picy blogján (link jobbra a daily readzben), hogy húú, meg ha, mert ott nyüzsög 200k amerikai katona az Öbölben és "eleve negatív és lenéző hozzáálással" vannak ott. Egy picyt gondolkodjunk el ezen. Akármi is történik, akármilyen rossz is, hogy háború lesz, akármilyen ürügyet is találnak hozzá végül, ne feledjük, hogy Irakban egy diktatúra van. Terrorral tartják rettegésben a népet, akik folyamatos félelemben élnek. Nem tudnak lázadni sem, mert a totális diktatúra csírájában elfojt minden kezdeményezést. Igen, óriásiak lesznek a veszteségek, igen civilek is meg fognak halni, igen, mellékesen amerikai gazdasági érdekek is vannak a háttérben, igen, nem is kicsit. DE! A végén mégiscsak lesz ott egy felszabadult nép, mellékesen. Akik hősökként fogják fogadni a felszabadító amerikai hadsereget. És mellesleg a katonák akik ott lesznek, azok olyan gondolatokkal mennek oda, hogy elmozdítsanak a helyéből egy diktátort és felszabadítsanak egy népet. Mert egy Amerikai Katona az ilyen. Egy eszményért harcol, a szabadságért, hogy az a másik nép is ugyanolyan szabad legyen mint ő. Úgyhogy. Úgyhogy, nem kéne fikázni az amerikaiakat, mert amit csinálnak az most helyes. Néha fegyvert kell fogni, hogy utána le lehessen tenni. Ez egy ilyen bolygó.

A velencei út pedig így volt. Terv szerint este kilenckor indult a busz, cél a rábafüzesi határátkelő. Odáig egészen eseménytelen volt az út, kivéve egy nagyon lényeges momentumot, ami nem volt más mint az idegenvezetőnk segge. Ez egy világbajnok segg volt, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Az összképhez egy hasonlóan világbajnok alak is járult, tehát bátran mondhatom, hogy a hölgyet szívesen meg... ismertem volna közelebbről is, de sajnos mi a busz emeletén kaptunk helyet, ő meg lent volt és különben is állandóan egy hozzám képest kétszer akkora úriember kísérte. :-( Így aztán bánatomban felszálltam egy kicsit a villamosra (értsd lenyomtam néhány kortyot az egyik haver Vilmoskörtéjéből), majd a határ után rövid úton bealudtam. Ausztriából arra emlékszem, hogy néha hosszú alagutakon haladtunk át és fent narancssárga lámpák világítottak. Aztán már meg is érkeztünk Velencébe. :-)

Kisebb keverés után végül egy nagyobb csapattal (értsd 11 fő) elindultunk a Szent Márk térre. Az én tervem az volt, hogy mindenképpen látni akarom a dózse palotát belülről, át akarok menni a Sóhajok Hídján és felmenni abba a nagy toronyba ott a téren. Mert ezek közül egyiket sem sikerült megvalósítani a múlt évben (lásd itt és itt). A csapat rövid tanakodás után úgy döntött, hogy széjjelválik és majd egy óra múlva megint össze, ott az oszlopok között. Mert van a Szent Márk téren két oszlop, amik között ha az ember átmegy, akkor nemsokára meghal. Én a múlt évben is átmentem köztük, de nem. Most is sok halálraítélt mászkált az oszlopok között, fittyet hányva a babonára. Mindenesetre én, meg a szobatársam a Picy (blogjához a linket lássad jobbra a daily readzben) bátran kifizettünk 11 júrót és ezzel bebocsátást nyertünk a Dózse palotába. Ez egy jó hely, tágas és díszes szobákkal. Sikerült átmenni a Sóhajok Hídján, mi több én még egy nyitott cellába is bemásztam. Kompromittáló kép is készült rólam, a rácsok mögött. Aztán máris 11 óra lett és menni kellett pizzát enni. A pizzaevő helyen én természetesen pizzát rendeltem és okosságomra rögtön fény derült, amikor a lasagne-t rendelőknek olyan kis adagot hoztak ki, hogy az max előételnek volt jó, én meg egy frankó nagy pizzát kaptam. Igaz, hogy a tésztája papírvékony volt és feltét sem jutott rá túl sok, de mindegy, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg. Ezek után, bár én erősen lobbiztam a torony mellett, mégis leszavaztak és az lett, hogy nézzük meg inkább a Ca'Doro-t. Ami végülis nem baj, mert én is meg akartam nézni. Szóval mentünk és el is tévedtünk egy picit, de aztán mégis meglett a Ca'Doro bejárata. De ott kitalálták, hogy inkább mégse menjünk be, mert a belépődíj 5 ajró. Ezen egy kicsit meghökkentem, mert hát ha ennyi az ára, akkor ennyi az ára, szóval egyáltalán mér' jöttünk akkor ide. No mindegy, valaki kitalálta, hogy menjünk át Murano-ra. Itt én fancsali képet vágtam mert ott szerintem nem sok látnivaló van, hacsak valaki nem akar 1 millió HUF-nak megfelelő összegért csillárt venni. No mindegy, az lett, hogy mégis általmentünk és belementünk az üveggyártó műhelybe is. Ami a múltkor már zárva volt, de most nem, így aztán élőben láttam szemmel, ahogy fújtak egy üveget és csináltak belőle egy lovat, kábé 1 perc alatt. Nem élő lovat, hanem egy ló üvegszobrot. Ez tök érdekes volt, úgyhogy visszavontam a nyavajgásomat, hogy ide felesleges lett volna jönni. A vendégszerető mesterek terelgették a népet a boltba is, de én inkább nem. Egyrészt mert már a múltkor láttam, másrészt az ajtón ki volt írva, hogy ha a kedves érdeklődő véletlenül lever valamit, akkor sajnos fizetni lesz kénytelen. Ez önmagában is elrettentő erővel bírt számomra. Másrészt ha jól megfigyeljük lehet valami abban, hogy direkt invitálnak be egyszerre vagy 20-25 turistát a boltba, hátha valaki lever valamit. Ezek után visszatértünk a városba és bóklásztunk egy keveset a sikátorok között. És az egyik sikátorban légitámadás ért engem, mert egy galamb pont a fejem fölött könnyített magán. Gondolom isteni beavatkozás (deus ex machina) fordította el a fejemet egy kicsit a kritikus pillanatban, így aztán a "bomba" a kabátom bal oldalát találta el. Magamban anyáztam egy kicsit, majd egy papírzsebkendővel eltávolítottam a témát. Persze nem lett tökéletes, dehát. Úgyhogy itthon egy kabátmosás is várt rám. Lemostam róla a velencei szuvenyírt. Aztán kábé vége is lett lassan a napnak és mivel hideg volt erősen (napközben mondjuk teljesen szép idő volt, tehát nem lehet panaszkodni) visszafelé kezdtünk orientálódni. Itt is volt egy kis kavarás, mert a csoport ismét szétszakadozott, ebből pedig kisebb bonyodalmak adódtak, mikor a Lacás nevű cimborám kitalálta, hogy neki kell még 20 ajró egy parókára. Kissé nehéz volt megszervezni egy meetinget, mert ők egy nagy tömeg egyik oldalán voltak, mi meg a másikon. De végül sikerült feljutni egy vaporettóra és a nap befejezéseként sötétedés után hajóztunk végig a Canal Grandén. Nyilvánvaló, hogy a hideggel nem törődve, a Picyvel ketten a hajó orrában foglaltunk helyet. És nem is bántam meg, mert az egész Velencéből ez volt a legjobb rész. Az van, hogy sötétedés után valahogy jobban kijön Velence régisége. Úgy értem ezt, hogy a házak valahogy furcsán mások lesznek a megvilágításban és az egésznek lesz egy ilyen ódon feelingje, ami nappal valahogy nem. Szóval leszögeztem magamban, hogy Velence, az igazán sötétedés után Velence. Az útikönyv tanácsát követve a Canal Grande mentén sorakozó palazzók kivilágított ablakain bekukucskálva pedig egy ilyen rejtett világba lehet belesni. Hihetetlen fényűzéssel berendezett csarnokokba lehet ilyenkor bekukkantani és külön érdekes, hogy nem látod az egészet, csak az ablakon át egy kis részét, de abból is látszik, hogy milyen hihetetlen gazdagság van ott felhalmozva. Nah, szóval ilyen. Nekem ritkán van ilyen fura, "leesett áll" érzésem akármilyen szép dolgot is látok, de az esti Velence látványa képes volt előhozni ezt. No, erről ennyit, ez már lassan túl nyálas lesz, meg minden.

Ami érdekes volt még, hogy a házak nagy részének ablakain színes "PACE" feliratú zászlók lógtak, egy helyen még egyértelműbbé téve az üzenetet a "No War" felirat is kint volt. Leszögezhetjük hát, hogy a velenceiek békeszerető népek. Meg aztán sok helyen lehetett látni Bush elnököt fikázó plakátokat is, például nem messze a McDonald's-től. Velencében egy fél literes kóla 2.20 ajróba fáj, ami átszámítva közel 500 HUF, tehát készítettem egy mental note-ot, hogy legközelebb mindenképpen magammal cipelem a kétliteres mentőpalackot. Továbbá elhatározásra került, hogy nagy csapattal mégegyszer várost nézni nem, maximum 4-5 fős társasággal. És jövőre pontos útitervet készítek, hogy mit akarok megnézni és akkor is felmegyek a toronyba, ha úgy kell felmásznom rá. Ezt itt én most megfogadom. Pont. Ja és karnevál. Hát igen. Ahhoz, hogy a karneválból lássunk valamit, nem elég az egy nap, tehát legközelebb minimum két napra kell menni, mert igazából a látványosságok éjszaka vannak és ha az ember akkor már éppen visszafelé jön Magyarországra, akkor keveset lát belőle, mondhatnók semmit.

A visszaúton már láttam egy hegyet is Ausztriából, de többet se, mert ismét végigaludtam az utat. Összességében a velencei kiruccanás megérte a pénztet, tehát jövőre ugyanakkor, ugyanott.

És semmi többet nem tudok mondani. Kérem kapcsojja ki.

Ez pedig így esett: az úgy történt, hogy tegnap Veszprémbe kellett mennem céges ügyben, tehát leltározni az IBM ott hagyott dolgait. Ezért egy tagvállalatunk egyik munkatársa, nevezzük T. J.-nek mondjuk, reggel értem jött kocsival. El is indultunk baj nélkül, aztán elég hamar odaértünk ahol kanyart vesz a Horvát István út és Lövölde út álnéven megy tovább. Itt ez történt:
T. J.: - Jaj, itt csak jobbra lehet menni mi?
Én: - Hát igen.
T. J.: - Az nem jó, az olyan nagy kerülő lenne. ... Hmm, áá, most nem jön senki.

Hopp már rá is kanyarodtunk a Horvát István útra és itt még én is láttam, aki nagyon nem vagyok szakértő autó témában, hogy ez bizony erősen szabálytalan volt. Szóval megyünk lefelé a Horvát István úton egyszercsak hopp besorol elénk egy rendőrautó.

Én: - Huh, ezt épphogy megúsztuk, de úgy látszik nem vett észre, mert nem állít meg.

Ekkor hopp, villogók bekapcs és kinyúl egy kéz a rendőrautóból, hogy ugyan legyünk már kedvesek megállni. Aztán T.J. kollegát szépen megbüntették 3000 HUF-ra, mert nem követte a kötelező haladási irányt. Hát így került neki sokba ez a veszprémi út.

Aztán még este az történt, hogy a régi szobatársam, aki a Lacás fedőnévre hallgat nálunk csövezett a barátnőjével, merthogy ma este ők is jönnek velünk Velencébe. És ez a Lacás céges tanulás keretén belül nemrég júeszéjben járt. És ajándékba hozott nekem egy eredeti, amerikai Coca Colát. Amit nagy örömmel fogadtam. Kibontásakor szippantottam gyorsan a palackból kiáramló amerikai levegőből. Egyértelműen frissebb, dúsabb levegő. A kóla maga pedig utánozhatatlan amerikai ízzel bír, lágyabb, jobban csúszik, egyszóval amerikai, hát nem is lehet erről többet mondani.

Már csak két nap és hopp, péntek este a tervek szerint ismét elindulok a Velence nevű város felé (Olaszország, Európa, Föld, Naprendszer). Velence azért jó város mert nem hiszitek el, de utcák helyett vizek folynak mindenfelé és motoros hajókkal kell a vizeken közlekedni. Ez egy ilyen város. Feltételezem ezzel bizonyára nagyon sok embernek mondtam újat. Mindenesetre az bisztossss, hogy ebben az évben nem fogok rohanni és megnézem azokat a dolgokat amiket én személy szerint meg akarok nézni. Így lesz ez.

Hiro hene hidh ab 'wanath.

- Commander to Central Command
- Commander, go.
- Report Valentine's Day Statistics
- Roger.
Valentine cards received: 0
Valentine cards sent: 0
Valentine cards sent (in thought only): 1

Pénteken este pedig egy buliba voltam hivatalos, ami Pesten zajlott egy koleszban, mertmivelhogy egy barátom ott lakik és meg kellett ünnepelni a vizsgaidőszak végét. A buli egész jó volt. Egy sráccal nekiültünk a literes Sljivovicának és meg sem álltunk amíg ketten meg nem ittuk az egészet. Ettől aztán elég jól lettem és egyrészt hangosan üvöltve énekeltem a zenegépnek kikiáltott számítógépből kijövő dalokat, másrészt pedig egy lány képes volt berángatni a táncparkettre is. Tudni kell, hogy a tánc a legszerényebb szavakkal élve is: nem az erősségem. Éppen ezért engem táncra rávenni mindig csak igen részegen és akkor is csak a részegségem csúcspontján lehet. A lány ott hibázott, hogy pont kifogta azt a néhány percet, amikor az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt a beépített védelmi és elhárító reflexek nem működtek. Így aztán lazán be tudott rángatni a tánctérre. Gondolom még most is fájhat neki egy kicsit a karja, amit véleményem szerint elég fájdalmasan megcsavartam véletlenül egy elcseszett forgás közben. Ezúton is elnézést kérek tőle az okozott fájdalomért. Nem, igen, deviszont senki más nem hívott táncolni a buli hátralevő részében. Azon gondolkodom, vajon miért. :-) Aztán hajnali kettőkor az történt, hogy ivócimborám megküzdött a köztünk helyet foglaló asztallal. Ezt úgy csinálta, hogy először is elaludt, majd amikor már én is bóbiskoltam, hirtelen elkezdett álmában kapálózni a lábaival és egy jól irányzott rúgással felborította az asztalt, a rajta helyet foglaló poharak és italok ettől részben lesodródtak az asztalról, részben pedig rám borultak. Az asztal alatt egy nagy sörtócsa keletkezett, megszórva jópár cigarettacsikkel. Erre ébredtem fel, mondhatom kissé meglepetten. Gyorsan visszapakoltam mindent, úgy ahogy volt. Aztán megpróbáltam felébreszteni a havert, de hiába rángattam, képtelen volt felébredni. Pár perc múlva újabb támadást indított az asztal ellen, de résen voltam és mielőtt újabb baj esett volna, rápakoltam mindent az egyik hangfal tetejére. Így biztosítva a területet (Site secured, sir) úgy döntöttem, hogy inkább angolosan visszavonulok egy másik asztalhoz. Aztán így, egyszercsak reggel lett, én meg hazajöttem.

Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapcsojja ki.

Nagy baj van, baj van, hol a szívem, ha nincs itt mi az ami fáj. Én kérek elnézést, de ha egyszer egy Republic dal szövegének elejével próbálok mondatot kezdeni, akkor nemritka, hogy ez lesz belőle. Tehát második nekifutás: nagy baj van, mert lejárt a TrafMeter nevű programom trial verziójának 30 napos próbaideje. Ez azért gáz, mert mostantól nem tudom majd, hogy hány megát interneteztem adott napon. Ez pedig azért baj, mert főnöki utasításra 200 MB lehet havonta a net forgalmam. Ez elég soványka ám, ha belegondoltok. 20 munkanappal számolva napi 10 MB! Nevetséges. Úgyhogy mostantól érzéssel kell neteznem.

N. nevű ex-kolleganőm felvetette a céges vicclistán, hogy menjünk el a listatagokkal szánkózni a hétvégén. Jó ötlet, már régóta akarok úgyis. Kiváncsi leszek megvalósul-e ez a terv. Annyi baj van, baj van, hol a szívem, ha.... szóval annyi a probléma, hogy nekem nincs szánkóm. Pontosítok: még nincs.

Tegnap a SPAR-ban láttam ezt: lány és fiú. Állnak a csomagolt szalámik, virslik, stb. pultja előtt, egymással szemben. Nagy komolyan néznek egymásra. Egyszercsak nyomnak egy 3 másodpercig tartó csókot, majd ajkaik szétválnak, egymásra néznek nagy komolyan és ennyi. Nomármost, félre ne értsétek, tőlem akár dughattak is volna ott helyben, de egyszerűen annyira értelmetlen dolognak tartom az ilyet, hogy hihetetlen. Úgy értem, hogy kinek szól ez az egész. Egymásnak? Ezzel bizonyítják, hogy igen, még mindig, húú, de nagyon szeretlek téged? Régen rossz, ha ezt már bizonygatni kell egymásnak, pláne egy boltban. Vagy pedig ez a közönségnek szólna? Akkor meg azt mondom, kurvára senki nem kiváncsi rá. Roppantul nem érdekel, hogy ők most húú, de szeretik egymást. Majd elmúlik úgyis. Szóval teljesen felesleges az ilyesmi, nem beszélve arról, hogy közlekedési akadályt képeznek és a cselekedetük abszolút non-produktív. Az ilyen értelmetlen szeretet nyilvánítási módot nevezte egyszer N. nevű ex-kolleganőm "nagyjelenetnek". Ez abból ered, hogy egyszer a TESCO-ból az iroda felé haladva egyszercsak odaszólt nekem: "nézd azt a pasit, meg azt a csajt. az előbb csókolóztak egyet, mintha mittudomén elbúcsúztak volna, aztán most mennek tovább együtt." Na erről beszélek én is most. Tök fölösleges az egész. Az persze rendben van, ha mondjuk tényleg hosszabb-rövidebb időre elbúcsúznak, persze nyilván csókolózzanak egyet. Na de egy boltban, minek?? Ha pedig ennyire nem elég egymásból, akkor otthon esetleg dugjanak át egy egész napot és akkor hátha kibírják azt a 15 percet, amíg a boltban vannak.

Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapcsojja ki.

Tegnap találtam én egy ilyen oldalt, hogy: paranormalnews.com. Az oldal címéből sokan bisztoss kitalálják, hogy milyen hírekkel foglalkozik ez a honlap. Erről az oldalról vezet egy link ide. Ez egy tanulmány, amit az Amerikai Egyetem egyik professzora írt a földönkívüliek jelenlétével kapcsolatos összeesküvés elméletekről. Mivel ez erősen X-akták szagú, ezért nyilvánvalóan nagy kanállal ettem. Nomost ebben a tanulmányban Dr. Salla összefoglalja a földönkívüliek négy "típusát". A négy típus közül én leginkább a négyes típust csippantom, bár erre a típusra vannak a leggyengébb bizonyítékok. Ez az elmélet magába olvasztja a részemrül igaznak tekintett maja "világvége" elméletet. Amely szerint a történelem ciklikus és a jelenlegi igen hosszú ideje tartó ciklus 2012. december 21-én ér véget. Addig már csak 3599 nap van hátra. Nomost az elmélet szerint 2012-ben a galaxis energiaszintje elér egy kritikus pontot, aminek két lehetséges kimenetele lehet. Az egyik lehetőség, hogy a civilizációk úgy ahogy vannak elpusztulnak a felszínre törő látens konfliktusok miatt. A másik lehetőség, hogy az energia csúcspont segítségével evolúciós ugrást hajthatunk végre egy magasabb dimenzióba. Nomármost az elmélet szerint az ún. Figyelő Földönkívüliek úgy gondolják, hogy ez az energia hullám a galaxisban egy óriási háborút robbantana ki a fajok között. Ennek megakadályozására létrehoztak egy hibrid fajt, amely egy nagy kalapként tartalmazza a galaxis sokféle génállományát összegyúrva. Ezek lennénk mi. A kísérlet, amelynek részei vagyunk, arra irányul, hogy modellezze a galaxis történelmét és a végén hozzon egy megoldást, amely mintaként szolgálna a galaxis civilizációi számára a háború elkerüléséhez. És így.

Ez szerintem egy tök érdekes elmélet, bár nyilván sokan bele tudnának kötni sok helyen. Nem baj, nekem tetszik.

Ehh, azzal kezdődött a napom, hogy elolvastam egy mailt, amit N. nevű exkolleganőm írt. Jól felbasztam rajta magam agyilag. De már el is múlt. Régebben egy ilyen egy egész napomat el tudta baszni. Most viszont mindössze 15 perc kellemetlenséget okozott. Viszont most épp a Men at Work: Down Under című dala ért véget a Sláger Rádióban, a Revenimus blog hivatalos hangulatjavítójában, ami segítségemre volt hirtelen felforrt agyvizem lehűtésében. Diola lle Sláger Rádió.

A hétvége érdektelenségi szintje ismét 7-es volt, azért nem nagyobb, mert sikerélményként lehet elkönyvelni, hogy befejeztem a Ghost Recon c. játék utolsó küldetését is. Nomost, ennek a játéknak van egy mission packje, úgy hívják, hogy Ghost Recon: Island Thunder (Szigeti Veszedelem). Ha valaki szeretné letudni az ezévi jótéteményét és történetesen rendelkezik ennek a mission packnek a biztonsági másolatával, akkor elég jó lenne, ha az illető ezt felkarcolná egy CD-re és elküldené nekem jól. Vagy mondjuk valahol összefutnánk és ideadná bele az én kezembe nekem. Ha valaki tehát ilyesmit fontolgat a fejében, akkor dobjon egy emailtet a robert@rpotor.com címre. És így.

Megkérdeztem a főnökömet, hogy hányadika van. Ez most nem azt jelenti, hogy már annyira zombi vagyok, hogy a főnökömtől mondjuk engedélyt kérek arra, hogy hányadika legyen, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak megkérdeztem, mert nem volt a közelben naptár. És mondja, hogy hatodika van. Ebből rögtön levontam a következtetést, hogy én ma reggel a buszon csaltam és kárt okoztam a Volánnak, mert bizony, bizony a bérletem már egy napja lejárt. De valszeg a buszvezető vagy álmos volt, vagy ő sem tudta hányadika van, mert nem tartóztatott fel, amikor felszálltam a tömegközlekedési eszközre.

Ahogy azt már előre megmondtam, kezd bizonyítást nyerni, hogy a Columbia űrhajót bizony, bizony földönkívüliek lőtték le.

X-Files, Season 5, Episode 5: Christmas Carol

Flashback scene

MELISSA: There is no right or wrong. Life is just a path. You follow your heart and it will take you where you're supposed to go.
SCULLY: God! You sound like a greeting card. I don't believe in fate. I think we have to choose our own path.
MELISSA: Well, just don't mistake the path for what is really important in life.
SCULLY: Which is what?
MELISSA: The people you're going to meet along the way. You don't know who you're going to meet when you join the FBI. You don't know how your life is going to change or how you're going to change the life of others.

Hétvége. Részemről érdektelenségi szintje egy 10-es skálán 7-es. (ahol 10 a legunalmasabb, legérdektelenebb hétvége)

Felrobbant a Columbia nevű space shuttle. Ez természetesen csak terelés, akármit is mondanak, nyilvánvaló, hogy a hajónkat Idegenek lőtték le és most rohamléptekben folyik a terelés és a bizonyítékok eltűntetése az amerikai kormány részéről. A vén bagósnak sok dolga lehet mostanában...

És ha már témánál vagyunk. Tegnap este X-akták. Egy héttel ezelőtt véget ért a hatodik szezon, szokásos módon egy "...folytatjuk" végű epizóddal. Tegnap azonban nem a folytatást láthattuk. Hanem egy furcsa részt, ami sehogysem lehetett folytatás. Egy Kritschgau nevű ember hívja fel az elején Muldert a védelmi minisztériumból, aztán hirtelen kiderül, hogy Scully rákos, stb. Ez így nem nagyon passzolt sehova se. Mivel nekem okosan megvan az X-akták összes epizódjának rajongók által készített átirata, ezért reggel kutatásba kezdtem és azt találtam, hogy a Viasat3 televízió végtelen bölcsességében az ötödik szezon második epizódját mutatta be tegnap este. A Redux - ot. Ez érdekes, mert ez vagy azt jelenti, hogy a Viasat3 műsorszerkesztői nem tudnak számolni és náluk a 6. szezon után az 5. jön, vagy pedig tréfából visszafelé adják le a sorozatot. Na kiváncsi leszek rá, hogy ebből mi sül ki...