Holnap ugyan már szabadságon vagyok hivatalosan, ettől függetlenül jó cégrabszolgaként bejövök és megyek Veszprémbe leltározni. Nagyon jó lesz. Mindegy, plusz egy nap szabadság a jövő évre. Miért ne? Ugye? Egy kollegám, akit egyébként igazán nagyon kedvelek, nevezzük R.-nek (mint Roland) sajnos úgy döntött, hogy testhőmérsékletét felemeli 38 fokra, hogy így megússza a holnapi leltárt. Bölcs gyerek ez az R., nekem is így kéne tennem valahogy.

Meséltem már nektek az irodai túlélő virágról. Azon gondolkodom, hogy szerintem haza kellene vinni az ünnepekre, mert túlélési képességek ide vagy oda, ez bizony nem fogja túlélni az ünnepeket, ha több mint két hétig nem locsolja senki. Beszélnem kell tehát az öcsém barátnőjével. Neki ugyanis van egy kocsija. Egyszer a múlt csütörtökön beleejtette a slusszkulcsát egy csatornába. És képzeljétek két órányi telefonálgatásba került mire talált valami maszek embert, aki kijött egy mágnessel meg egy feszítővassal és 2000 HUF helyszínen történő kifizetése ellenében kiszabadította a póruljárt kulcsot. Szóval ilyenek.

Namármostanság pedig még az van, hogy nagy valószínűséggel jelen blog erre az évre ezzel a bejegyzéssel megszűnik, elmúlik, beszünteti az adást, nem frissül, meg minden. Folytatás természetesen lesz, előreláthatólag január 6.-án tőttöm fel az ünnepek alatt felgyülemlő anyagot. Sajnos valamiért a szobatársam gépe nem komálja a geocities-t és így nem bírom feltölteni otthonról a cuccosokat. Szóval mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok, igazán köszönöm a megtisztelő figyelmet az olvasóktól, amitől a blog számlálója (hit counter) már túlpörgött a 2200-on is.

Nem maradt más tehát minthogy elbúcsúzzak. Ezt tehát nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is... :-)

Elmúlt ez a hétvége is, csütörtökön ittunk egy alvállalkozónk évzáróján, mint már jeleztem. Ígéretem ellenére nem rúgtam be mint egy csacsi, ellenben egy kollegám, nevezzük T.-nek (mint Tamás) ivott két nagymálnát aztán már azt sem tudta, hol van. Így van ez, minek iszik aki nem bírja, ugye? Pénteken meg viszont ellenben az én cégem évzárója volt. Tehát nem az én cégem, hanem az a cég, ahol én dolgozom, értitek, ugye? Ott jó volt a kaja és ittam két pohár pezsgőt is, ellenben viszont ami érdekes az az, hogy ott volt Brunner Márta és énekelt az egybegyült közönségnek. Őt és a hozzá mellékelt két táncoslányt bizony bizony többször is meg kellene d**ni. Na aztán így múltak el az év végi bulizások.

Szombaton meg Harry Potter és a Chamber of Secrets volt. Nekem tetszett akinek meg nem az elmehet a francba. Akartam venni jegyet december 18-ra a Gyűrűk Ura: A két torony c. filmre is, elvégre világpremier vagy mi, de mondta a jegyes csaj, hogy fittyfenét, nálunk majd csak január 9-én lesz. Fasza. :-(

Egy dunaújvárosi barátom ilyen lábműtéten esett át. Mostanában már a lábadozás vége felé jár és hamarosan tényleg felépül teljesen. Találkoztam vele a dunaújvárosi Dózsa Mozi Centrum előtt (igen, így hívják arrafelé a mozit, ne röhögjetek). Volt nála egy mankó és azzal közlekedett. Pár percet beszéltünk csak, de közben jött a buszom és át kellett kelni Dunaújváros legforgalmasabb utcáján. Nem is történt semmi baj, simán átkeltünk. Aztán én felszálltam a buszra és hazajöttem Fehérvárra. A busz indulása közben rutin rendszerellenőrzést végeztem és képzeljétek valami furcsa negatív érzésem volt. Rájöttem, hogy azért, mert rossz volt látni a barátomat így, hogy úgymond nem "teljes értékű". Lefuttattam egy ellenőrzőprogramot és kiderült, hogy az történt, hogy rövid ideig ugyan, de sajnálatot éreztem iránta. Szerencsére hamar elmúlt a dolog...

Bizonyára nagyon sokan gondolkodnak azon, hogy napról napra hány százalék esélye van annak, hogy Amerika megtámadja Irakot. Igen, biztos nagyon sokan gondolnak erre. :-) Na nekik mondom, hogy ne gondolkodjanak, mert a Slate című internet magazin Saddametere teljesen tudományos számításokkal közli az éppen aktuális esélyt. Jelen pillanatban ez 62%.

Másrészt a mai nappal megkezdődnek az év végi céges bulizások. Ezek azért jók, mert ingyé' van a pia. Úgyhogy várhatóan ma este mocskos módon be fogok b***ni.

ICQ log file. 2 és fél megabyte emlék. Soha vissza nem térő pillanatok bitekbe zárva. Jobb ha inkább bezárom és hazamegyek...

Internetes haverom elhívott egy fantasztikus üzleti ajánlatot bemutató beszélgetésre. Természetesen elmentem mert haver. Meghallgattam, nem rossz, nem rossz, de én ehhez túl lusta vagyok asszem. Na majd meglátjuk.

Év vége van és ilyenkor mindig nagy a fejetlenség gondolom minden cégnél, nem csak nálunk. Érdekes módon én ilyenkor érzem elememben magam. Ha sok a munka, akkor az tök jó, akkor nekem maxon van az energiám és az a baj, hogy én csinálnám, de mindig mindenki jön azzal, hogy jaj, most megint van egy sürgősebb, satöbbi. Pedig én akár egyedül is megcsinálnám, de rá vagyok utalva a másik emberre. Hát ez van. Egy ember, akiről meglehetősen megoszlik az emberek véleménye (mármint azok között, akik tudják, hogy ki is ő), szóval ez az ember azt írta egyszer, hogy ha van egy munka, amit sürgősen el akarsz végeztetni, akkor add oda a legelfoglaltabb alkalmazottadnak. Ez az ember tudott valamit. Valójában nagyon sok mindent tudott.

A hideget tekintve megérkezett a buzi tél. De akkor meg már legalább essen a hó is! Vagy mi.

Tegnap két buszos kalandom is volt. Először is reggel mikor mentem haza Dunaújvárosba, akkor egy kétezressel próbáltam fizetni és a buszvezető meg leszállított a buszról, hogy váltsam fel. Annyi esze nem volt a nyomoréknak, hogy ott száll még fel mögöttem vagy 20 ember és mondta volna, hogy üljek le és majd visszaad ha összejön a lóvé. Nem, a majom leszállított a buszról. Sajnos már később jutott eszembe, hogy egyszerűen meg kellett volna fordulnom és megkérdeznem a mögöttem álló igazán nem vödör nőt, hogy hova utazik és ki kellett volna fizetnem az ő jegyét is. Meg még vagy két másik emberét és akkor már el is fogyott volna a 2000 HUF. Visszafelé viszont pozitív élményem lett. A buszvezető így megkérdezte: "Kell a jegy?" Mondom "nem". Így aztán 544 HUF helyett 400 HUF-ból úsztam meg a visszautat. Ami mellesleg a szokásos 1 óra helyett 35 percig (!) tartott. Komolyan mondom fél hétkor indult a busz Dunaújvárosból és 19:05-kor már Székesfehérvár határában volt. Ja és mielőtt beért Fehérvárra, átjöttünk egy vasúti átkelőn is. Ez úgy történt, hogy egyszercsak marhanagy fékezés. Kinézek (miapicsa?) és látom, hogy ott villog pirosan a lámpa a vasút előtt. Ezt így konstatáltam kábé 2 másodperc alatt, ezalatt a buszvezető úgy döntött, hogy inkább mégsem fékez senki kedvéért, padlógáz és simán áthajtott a síneken. Nem gyenge.

Másrészt látom Neverminder blogján, hogy a mosómedvéket valaki tényleg megveszi és a vételár felét egy állatvédő szervezet fizeti. Ez tök jó, mer' így remélhető, hogy jó kezekbe kerülnek.

A mosómedve (washing bear) mentő akció elindult és bár lehet hallani egy-két kételkedő hangot a barakkban, de azért ennek ellenére csorognak azért a felajánlások. Én úgy gondolom, hogy a medvék a jelenlegi helyről csak jobb helyre kerülhetnek, ezért érdemes végigvinni ezt a dolgot. Szóval remélem, hogy összejön az a pénz.

....

Öööööö, hmmm, ebben a pillanatban kaptam neverminder levelét, mely szerint valaki ma délután megveszi a medvéket. A küldetés tehát nem járt sikerrel, köszönjük mindenkinek a felajánlásokat, reménykedjünk benne, hogy valami jótétlélek vette meg őket.

It's official now. Blogger Neverminder beleegyezésével ezennel elindult a mosómedve mentő akció. A háttértörténet: Budapest egyik állatkereskedésében mostoha körülmények között tartanak fogva két mosómedvét. Megmentésükre egy mód látszik lehetségesnek: meg kell őket vásárolni. A két medve ára jelenleg 90 ezer magyar forint. Jóérzésű emberek felajánlásait várjuk. Az alaptét 5000 HUF, jelen pillanatig 5 ember ajánlott fel ekkora összeget. Még 13 emberre van szükség aki beszáll 5000 forinttal. A szervezési feladatokkal jómagam vagyok megbízva, én gyűjtöm a felajánlók neveit. Amikor összejön 16 ember beszedjük a pénzt és megvesszük a macikat. További sorsuk: vagy egy állatmenhelyre kerülnek, vagy ha van valaki aki a meglehetősen nagy mozgásigényű állatokat el tudja helyezni a villájában / palotájában / akárhol, akkor az is jelentkezhet. Az akció (mission) előrehaladtáról folyamatosan közlünk részleteket. Hölgyeim, Uraim! Elő a bukszával!

Na most szivattam meg magam baszomalássan. Véletlenségből egy valaki másnak szóló emailt elküldtem a céges, vicceket forgalmazó listára. Ez még nem lenne alapjában véve baj, de sajna lúzer módon a mail végén ott figyel a link a blogomra. Talán miles-nál olvastam, hogy szerinte legjobban úgy lehet elbaszni egy blogot ha az ember kiszivárogtatja a linkjét a kollegáknak, haveroknak, et cetera. Eddig ezt sikerült elkerülnöm, erősen remélem, hogy a listáról senki nem lesz olyan szemfüles, hogy idetéved. Ha viszont igen, akkor hello, akárki is legyél. :-) Bazzzzeeeee!

Nah, úgy néz ki egyelőre megúsztam, legközelebb pénteken megyek Veszprémbe.

Hamarosan itt van a Mikulás, úgyhogy az ünnepi hangulat megteremtése érdekében nézzünk meg néhány levélváltást a Télapó Bácsi és a kedves gyerekek között.

Állapotomat a címben leírt szó elég jól jellemzi. Tegnap volt egy apró, pici, kis buli. Igazából búcsúbuli volt, mert egy kolleganőnket kirúgták és tegnap jött hivatalosan utoljára dolgozni. Egyébként úgy hívják, hogy Nóra. A buli jól sikerülhetett mert nem emlékszem minden szavamra kristálytisztán. De az biztos, hogy egyrészt kérdőre vontam a főnökömet, hogy miért én maradok és miért nem a Nóra. Meg aztán arra is emlékszem, hogy a főnököm füle hallatára hangosan kiabálva szidtam Magyarország tizennegyedik leggazdagabb emberét, mert ki merészelte rúgni a Nórát. Aztán meg hazaérve bedöntöttem még egy feles házipálinkát ezután pedig mindenféle zenéket nyomtam a hallgatóságnak, amely állt egyrészt a Picy nevű lakótársamból másrészt az öcsémből. Részegségemet nyilvánvalóan egyértelműen kifejezi az, hogy eltévesztettem a szöveget bizonyos Republic dalok éneklése közben!! Ez igazán felháborító skandalum, hiszen én bármilyen Republic dalszöveget természetesen álmomból felkeltve is, oda vissza, elölről hátra, fentről lefelé, ahogy akarjátok. Szóval elmúlt ez is.

Most meg két hétig lehet, hogy ritkábban frissül a blog, mert mint mondtam lent szopom a Big Bránert, a Nagy Testrészt Veszprémben. Addig is legyetek rosszak és ne feledjétek, attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem jönnek érted. Höhö.

Ma a főnököm kitalálta, hogy én bizony még szeretnék két hetet lent rohadni Veszprémben az IBM üzemben, hogy felügyeljem egy kollegámmal a leltározást. Jó lesz ez biztos nagyon!

Ma van Nóra nevű kolleganőm utolsó napja a cégnél. Remélem megtalálja a számítását ott ahova megy és minden jól fog neki sikerülni az életben. Én meg még maradok legalább fél évig. Ez a fél év pedig a tőlem kábé másfél méterre ülő kollegám számára pokol lesz, ha rajtam múlik. Revenimus néha nagyon gonosz...

Másrészt pedig megjelent Shania Twain új albuma, az a címe, hogy Up! Szerintem én ezt délután egyszerűen megveszem.

Van egy virág az irodában. Ez egy könnyező pálma. Nagy zöld levelei vannak amik időnként egyszerűen elszáradnak és akkor le kell vágni őket. Egyes leveleket fekete bogarak esznek meg, amiket nem lehet eltávolítani, csak ha vizes szivaccsal lemossa őket az ember. De az elpusztult levelek helyett mindig új leveleket hoz. Ez egy túlélő virág. Nemrégiben a fő növény mellett megjelent egy egészen új hajtás. Ez egy virág-gyerek. És megkérdeztem Nóra nevű kolleganőmet, hogy enyém lehet-e. Azt hiszem egy picit meglepődött, hogy ilyet kérek, de aztán azt mondta, hogy hát ha akarom, akkor gondját viselhetem az egész virágnak. Ez pedig így is lesz.