- Maga mióta dolgozik ennél a cégnél?
- Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.

És részemről ezzel zárul a novemberi hónap. A koncert véget ért, de a műsor folytatódik, decemberben újra találkozhatnak velem és baromságaimmal. Mulassunk, blogoljunk együtt!

Mér nem frissült ez a blog az elmúlt két napban? Néhányan lehet, hogy ezt kérdezik magukban. Fellebbentem a fátylatot. Az volt, hogy levezényeltek Veszprémbe, hogy a Slider üzemekben lebontott paneleken levő csatlakozásokat leltárba szedjük mintegy. Erről ennyit, meg még azt, hogy tök durva volt látni, hogy azok a nagy csarnokok szellemcsarnokok lettek. Úgy értem emlékszem, hogy amikor úgy másfél éve hetente jártunk oda, akkor tele volt élettel az egész, folyt a termelés meg minden. Most pedig nagy fadobozokban van minden és rohamléptekkel ürítik ki. Szóval bent jártam egy haldokló üzemben. Elég furcsa érzés. Meg persze furcsa lehetett annak a sok száz embernek is, akiknek majd pénteken kell bemenniük aláírni a leszámolópapírt... Másrészről viszont az üres csarnokban ahol a leltározást folytattuk kiválóan lehetett rollerezni az anyagmozgató békákkal. Próbáljátok ki 1szer ha lehetőségetek nyílik rá.

Meg aztán még kedden lementem a Sparba, hogy vegyek magamnak egy nyomtatót. Így is lett, megvettem, hazahoztam, kibontottam, nézem a user's manualt, hogy van-e bármilyen specific instruction amire figyelni kell. RTFM nálam alapelv. Szóval kinyitom, olvasok két sort és sűrű anyázásba kezdtem. Ugyanis a nyomtatóhoz nem csomagoltak USB kábelt, hanem nemes egyszerűséggel beleírták a manualba, hogy ilyen kábelt vegyél külön azt jó. Ezen jódarabig anyáztam aztán elmentem a Media Marktba USB kábelt venni. Vettem azt jó, azóta nyomtat a gépsárkány. Namármostan ebben csak az a gáz, hogy John Doe hazaviszi a nyomtatót örül, aztán már nem annyira mer' lövése nincs hozzá, hogy hogyan csatlakoztassa egybe a nyomtatót a géppel. És máris hívja a szervízt. Jáááj.

Más érdekes meg nem történt. Lehet, hogy ezek sem voltak érdekesek. :-)

Bizony, bizony ma sűrű napom volt és tulajdonképpen csak most tudok blogot írni. Ez azért elég durva. Másrészt viszont Magyarország 15. leggazdagabb embere rábólintott a kéréseimre, így aztán maradok a seggemen még legalább fél évig. Azért jó érzés, hogy megmarad alattam ez a neméppenkényelmesdeazérjóez forgószék és továbbra is itt baszhatom a rézt. Sajna úgy néz ki, hogy munkám az több lesz, dehát mindegy, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg. Másrészt zavart éreztem az Erőben és ezért megkérdeztem Nóra nevű kolleganőmet, hogy ugye nem gondolja, hogy bármi közöm is van ahhoz, hogy én maradok és ő meg megy. Azt mondta, hogy de bizony így gondolja. Nem tudom mennyire komoly ez részéről, de annyit itt a nagy nyilvánosság előtt is kijelenthetek, hogy elismerem, hogy bunkó és aljas vagyok néha, de ennyire azért nem. Különösen azokat soha semmilyen körülmények között nem támadom hátba akiket szeretek. Erről ennyit, ebben az ügyben tiszta a lelkiismeretem bárki bármit is gondoljon.

Másrészről pedig itt következik hétvégi lúzerségem története. Olvassátok szemmel mert szerintem egy kicsit vicces.
Elöljáróban: Néha az ember elgondolkodik ilyen nagy kérdéseken, mint például, hogy miért élünk, van-e élet a halál után, mi a boldogság, meg más ilyen baromságok. Ha hiszitek, ha nem én szoktam ilyen dolgokon gondolkodni. Feldmár András egy Kanadában élő magyar pszichológus. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozó előadásokat tartott egyszer 1992-ben Magyarországon. Az előadások átirata nekem megvan (courtesy of Blogger Myreille), ha valakit érdekel esetleg. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, szóval vigyázzatok, hogy úgy kezdjétek el olvasni, ha tényleg érdekel.
Ehhez kapcsolódik a sztorim is. Történt, hogy szombat este feltettem főni két darab virslit, hogy majd én azt jól megeszem vacsorára. Aztán bevonultam a szobába és egy kicsit gondolkodtam, hogy mivel üssem el azt a mintegy 7 percnyi időt amíg a virsli elkészül. Néhány tizedmásodperc gondolkodás után megnyitottam a Feldmár fájlt és belemélyedtem az anyagba. Ennek a Feldmár gyereknek az előadásmódja nekem baromira bejön, így aztán tényleg jól belemélyedtem az olvasásba. Kábé 30 perccel később égett szagot éreztem. Mondom "mi a fene? Nem ég véletlenül a gép valamelyik vezetéke?" Ellenőriztem a csatlakozásokat meg a kábeleket, de nem. Gondolkodtam picit a problémán és az ajtó felé indultam, hogy körülnézzek a lakásban. Amíg az ajtóig értem a következő gondolatsor futott végig a fejemben: "Hmmm, vajon mi éghet még? Az biztos, hogy én most épp nem főzök semmit, szóval ha nem én, akkor valamelyik szomszéd alaposan odaégethetett valamit." Ekkor odaértem az ajtóhoz, kinyitottam és..... és alig láttam valamit is a folyosón terjengő sűrű fehér füsttől. Itt még mindig *nem kapcsoltam* és ezt gondoltam: "hmm, dehát mi éghet a konyhában? hiszen én nem főzök semmit". Úgyhogy óvatosan elkommandóztam a konyháig és a konyhaajtóban leesett: "hoppá, a virsli". ööööö. A konyhában ha lehet még sűrűbb volt a füst. Forrása pedig a gázon levő lábos volt. Kisebb füstmérgezést kapva odamentem és elzártam. A lábosban két megfeketedett henger alakú tárgy feküdt, mondanom sem kell az összes víz teljesen elforrt és a lábos is bevégezte küldetését (mission failed). Kinyitottam az összes ablakot de így is hosszú időbe telt mire az egész füst kiment. Az égett szagot pedig még ma reggel is lehetett érezni.
Hát így jártam én szombat este. A szőke nő díj arany fokozatával jutalmazom magam ezért.

Engedélyt kaptam rá, hogy publikáljam Nóra nevű kolleganőm mai tapasztalatát. Az alábbiakban át is adom neki a szót:

Jaj és majd' elfelejtettem: voltam az ibmben. és műszakváltáskor jöttem el.
Láttatok mostanában műszakváltást az ibmben?
ezt láttam:
porta előtti pad környékén kb. 20 fős csoportosulás. nevetgélés. dohányzás, iszogatás eldobhatós poharakból.... ??? kicsit furcsállom a dolgot... és valóban furcsa is mer már látom hogy a pad átalakult bárpulttá ahol a "csapos" szolgálja ki az embereket, úgy látom lehet kérni, pezsgőt, sört, bort, vadászt.... nyilván ez 1 ilyen búcsúztató buli...
haladok. kicsit arrébb kb. 10-12 fős csoport, nekik pad nem jutott és a választék is kisebb, mer csak vadász van... legalábbis valószínűleg az, de nevetgélés, dohányzás, iszogatás stimmel.
1ébként meg olyan az egész mintha nyaralni mennének, vagy sítáborba, mer majdnem mindenkinél nagy utazótáska van a megszokott hátizsák vagy szatyor helyett....
hát ilyen a csoportos létszámleépítés.....

Tegnap ilyenek voltak e, hogy: egy vicces autópályaépítő munkáscsapat egyik tagja okosan elvágott egy üvegszálas kábelt Székesfehérvár és Budapest között és ettől az Internet kapcsolatunkból Internyet kapcsolat lett. Este ötig javították a hibát. Mostmár megy, biztos bekötötték áthidalásnak a munkást aki elvágta, höhö.

Megaztán a dunaújvárosi emberekkel zártkörűleg megünnepeltük utólag az öcsém születésnapját. Kapott valakitől egy üveg Bols vodkát a hozzá járó benyomott pohárral. Nem részeg a pohár, hanem fizikailag be van nyomva, ahogy azt már itt is írtam anno. Ezzel az üveggel én nagyon szemeztem és szerintem majd ha kibontjuk, egy igen kellemes este lesz belőle. Öt feles Vilmoskörtét ittam az éjszaka folyamán. Hurkalé voltam. Aztán reggel hazajöttem és bejöttem dolgozni 11-re. Így kell ezt. Aztán a főnök behívott és megkérdezte, hogy esetleg nem maradnék-e inkább esetleg, mert mégiscsak szükség lenne még a munkámra. E. Aztán így néztem nagyot, ebédnél közöltem vele a feltételeimet ő pedig örvendezett vala és azt mondta, hogy megkérdezi Magyarország tizenötödik leggazdagabb emberét (courtesy of Magyar Hírlap) arról, hogy mit szól hozzá. Úgyhogy most úgy néz ki ebben a pillanatban, hogy még egy fél évig maradhatok a helyemen, aztán azalatt bármi megeshet, még a csiga is eleshet. Szerintem én asszem örülök ennek. Vagyis örülnöm kéne, de a szokásos flegmaságom miatt ez csak simán tudomásul van véve oszt jó.

Továbbá még az is, hogy még szemfülesebb olvasóim észlelhetik, hogy mostantól a bejegyzéseknek címe is lesz. Az nem biztos, hogy mindegyiknek, de majd igyekszem én jól.

A Sláger Rádióban (a blog hivatalos hozzájárulója) indult kezdeményezés hatására az alábbi bankszámlaszámon Pongónak lehet százasokat adományozni, illetve természetesen ennél nagyobb összeget is adhatnak azok, akik úgy gondolják, hogy Pongónak kellett volna megnyernie a Big Brother fődíját. Jómagam szimpatizálok ezzel a kezdeményezéssel, ezért mindjárt megyek is az OTP honlapjára, hogy elutaljam a pénzet. Ez a bankszámla-e, hogy:

Daewoo Bank, Budaörs
Lassan Zoltán
Számlaszám: 13520405-00000000

Na, elő a brifkóval Pongó rajongók!

Természetesen, ha valaki nem szereti Pongót az helyette adományozhat pénzt nekem is. :-) A számlaszámomat emailben lehet elkérni. Tessék csak, tessék!

Szemfüles olvasók észrevehetik, hogy a blogot egy új szereplő is powereli immár. Ez nem más, mint a Sláger Rádió. Ha már itt tartunk tekintsük át a blog hozzájárulóit sorban. Első a bravenet.com, ingyenes dolgok weboldalakhoz. Ő a számlálóért és a statokért felel. Második a Blog nevű program. Ő a raw html fájlok generálásáért felel, amelyekből a blog felépül tulajdonképpen. Ehhez a csapathoz csatlakozott most a Sláger Rádió, amely a blog írójának (azaz nekem) reggeli hangulatáért felel. A hangulatjavítást a Bumeráng fedőnevű műsor hivatott elvégezni. Ők ehhez nagyon értenek, ezért javaslom, ti is hallgassátok.

És a mai napon amikor jöttem vissza az ebédlőből, egy táblát láttam az IBM külső irodaépületén. Kár, hogy nincs digitális gépem, mert lekaptam volna. Az volt ráírva, hogy "Önéletrajz írás az oktatóteremben, minden nap 12-15-ig". Vagy valami ilyesmi. És azt gondoltam, hogy ááá, ez de gáz. Meg még eszembe jutott a Gladiátor című film egyik mondata: "So much, for the glory of Rome". Ennyi volt Róma dicsősége...

Hát az meg úgy volt, hogy szombat reggel beizzítom a vaccsi új gépemet és. Megnéztem a Star Wars: Attack of the Clones c. filmet kábé negyedszerre. Majd ezután nekiálltam mesterlövészpuskával írtani az ellent a Medal of Honor 2. pályáján. Éppen gyilkolásvággyal a szememben, géppisztollyal a kezemben oldalaztam bőszen néhány barakk mögött amikor egyszercsak az alaplapra integrált hangkártyám (márkája: Gagyitronix) hopp kettőt nyikkant aztán többet se. Elnémult a gépem! Ez engem annyira feszélyezett, hogy az hihetetlen. A délután további részében megpróbáltam mindent, hogy életre keltsem. Gondoltam hátha szoftverhiba. Tehát feltelepítettem egy XP-t. Aztán nem működött így se. Vissza a Win98-at. Semmi. Fáradozásaim egyetlen eredménye az lett, hogy előbb csak egy statikus zajt adott ki magából a kártya valahányszor egy hangfájlt lejátszottam, illetve később már értelmezhető hangok is jöttek belőle, de megspékelve mindenféle zajokkal, sípolással, mindennel. Elég egészségtelen hangok voltak, szinte már megsajnáltam a döglődő kártyát, de aztán inkább azt mondtam, hogy a qrva anyádat. Aztán a szobatársam megszánt és adott egy fölös hangkártyát. Sajnos driver nélkül. Appppró hiba. Aztán még az ő gépéből is kiszedtem a hangkártyát, de nem ment úgy se. Aztán mentem a Media Marktba is, hogy vegyek egy vaccsi új hangkártyát. Sajnos, sajnos csak 9000, 13000 illetve 25000 HUF-os modellek voltak, amikre azt mondtam, hogy "...mert hülye azért nem vagyok" hiszen jó nekem egy ócsóbb is. Így aztán beletörődtem sorsomba, de vasárnap hazaugrottam Dunaújvárosba és benéztem az ottani Sparba. És hopp, ott volt egy nyitva levő szám.tech. üzlet. Bementem és vettem egy SB kompatibilis hangkártyát CMI valahányas, 3D hangok meg amit akarsz. Mindezt 4000 HUF-ért. Teljesen jó vétel volt. Természetesen pöccre működött is, tehát vasárnap este ismét életre kelt a gépem és hangokat adott ki magából. Tehát ezúton mondunk köszönetet a Compugroup nevű üzletnek. Továbbá ha az a jó kis ribanc olvassa a blogot, aki a kártyát adta nekem, akkor dobjon egy mailt a telefonszámával. Köszi.

Nah. És igen, a tegnapi nap történelmi eseménye, hogy tegnaptól fizikailag van egy számítógépem, ami az enyém. Egészen addig az enyém is marad amíg végül majd nem tudom fizetni az OTP részleteket, amikor is majd elkobozzák tőlem. Természetesen csak a holttestemen keresztül, höhö. Addig is igyekszem minél több náci katonával megismertetni a fűbe harapás felemelő élményét, a Medal of Honor: Allied Assault című játékban. Szerintem ez egy jó játék, csak a honlapja kurva lassan jön le. Azt jelenti a címe magyarul, hogy: Csillagok Háborúja: A klónok támadása. Vagy valami ilyesmit, lehet, hogy rosszul fordítottam.

Másrészt pedig megintcsak összeültünk Myreille bloggerrel egy eszmecserélő estére. Én nagyon jól éreztem magam, bááár ismét sikerült az idő nagy részében nekem pofáznom, de! De! Mostmár Myreille blogger is szóhoz jutott azért. Nem mondom meg miről beszélgettünk, egyen meg benneteket a kiváncsiság! :-) Azt azért elmondhatom, hogy egészen hasonlóan gondolkodunk egyes dolgokról és bár így elvész ugye a jó kis vitatkozás öröme, de ettől függetlenül a Myreille bloggerrel nagyon jól el lehet beszélgetni akkor is ha egyetértünk. Asszem én örülök, hogy megismertem.

Valami nem kóser, mert amikor ásítottam reggel, hányingerem volt. Meg amikor köhögök, néha akkor is. Lehet, hogy valami bajom van, annál is inkább gyanús a dolog, mert leesett a jobb kezem és a bal fülem is. De lehet, hogy csak simán terhes vagyok. Oké itt befejeztem mára.

Right now in my Winamp Player: Celine Dion - I'm alive

Namármost a tegnapi nap egy picit mozgalmas volt. De előbb a tegnap előtti nap. Megláttam a Kárhozat Útja című filmet. Ebben Tom Hanks szerepel egy vicces bajusszal. Ettől még a film nagyon jó, igazi maffiatörténet. Nem is lehet mást mondani róla. Tom Hanks, ennél több nem is kell egy filmben. Namármost szokásom szerint legyilkolom a poént: Tom Hanks meghal a film végén. Jude Law fogja lelőni hátulról egy pisztollyal. De aztán majd ő is beszop, ne aggódjatok. Mostanában olyan filmeket gyártanak az amcsik amikben meghal a végén a főhős. Lásd például Fegyverek Szava. Aztán a tegnapi nap. Először is állásinterjú. Ez elmúlt, megvolt, nem szaporítjuk rá a szót. Aztán vettem egy jó kis számítógépet (lásd a LITE verziót). Hát jó, annyira nem jó, de kezdetnek megteszi. Aztán meg szóltak a Millward Browntól, hogy sajnos nem kívánnak foglalkozni velem a jövőben. Semmi baj, úgyis szar cég volt, a logójuk is csúnya, a Quantum nevű fejlesztőprogramuk meg DOS alatt fut. És különben is a leendő főnököm úgy nézett ki mint egy buzi. Szóval nem nagy veszteség. Háhá. Basszák meg. Nem baj, majd lesz más.

Szóval. Rieliti sók. Bevallom férfiasan, én nézem őket. Pontosabban én inkább a Való Világot nézem, a Big Bránert (A Nagy Testrész) nem. Legalábbis mostmár nem, mert a legjobb szereplő Pongó, sajna pápát volt kénytelen mondani. Úgy látom divatos fikázni ezeket a műsorokat, tehát azt mondani róluk, hogy húú, milyen ízléstelenek, agymosók, satöbbi. Mi több, szerintem azok akik fikázzák, úgy gondolják, hogy ők aztán húha de kitűnnek az átlagból, úgymond az egyszerű népből, akiknek meg tetszik. Persze ez csak az én véleményem, de én így gondolom és kész. Természetesen én is elhiszem, hogy valamilyen szinten bundázva vannak a szavazások, az, hogy kik kerültek be, stb. Ezzel semmi gondom nincs, az egész világ így működik, miért lennének ezek a műsorok a kivételek. Ámdeviszontellenben én úgy gondolom, hogy a szereplők között kialakuló ellentéteket, intrikákat, stb. nem lehetett előre megbundázni. Persze lehet, hogy kurva jó színészekkel van dolgunk. Szóval én ezzel már meg is magyaráztam miért tetszik nekem ez a fajta műsor. Mert kurva érdekes kívülről szemlélni, hogy milyen kis köcsögök az emberek. Hogy mit mondanak a másik háta mögött aztán, hogy mondják az ellenkezőjét a másik szemébe. Számomra ez az érdekes ebben a műsorban. Ugyanis az igazi való világ, amit nap mint nap játszunk ugyanilyen.

Vannak, ... olyan pillanatok az ember életében amikor üvölteni lenne kedve. Ilyenkor az ember többnyire mégsem teszi. Csak belül üvölt. És ilyenkor valami láthatatlan síkon átszáll az üvöltés és betölti az egész mindenséget. Én legalábbis valahogy így képzelem el. Ez valami olyasmi, mint Myreille végtelen sikítása. Csak az enyém nem végtelen. Hanem csak pillanatokig tart. És utána a megszokott üresség marad. A legjobb védelem.

Nohát az úgy volt, hogy a tegnapi állásinterjún megismétlődött ugyanaz, ami az előzőn, ugyanazokat kérdezték, ugyanazokat válaszoltam. Csak most a vezérigazgatójukkal beszélgettem. Kiváncsian várom az értesítést, hogy a jövő héten esetleg a takarítónők team leadere is akar-e velem interjúzni. Basszus.

Másrészről pedig végre megérkezett Fehérvárra a Windtalkers. Ez ismét egy igazán jó film, nézzétek ti is szemmel.

Harmadrészt itt van a szobatársam blogja. Ez egy nexus.hu oldal és egy picit csalafintán kezeli a frissítéseket, de azért nézzétek meg, hátha. Szerintem a nexus.hu különben lúzer oldal és geocities.com rulez foreva. És most publikusan kijelentem, hogy tévedtem és tényleg a szobatársamnak volt igaza. Ugyanis vita alakult ki köztünk miszerint a Windtalkersben Mellitz őrnagyot alakító színész azonos lenne-e a Black Hawk Downban Mike Steele ranger századost alakító színésszel. Én azt mondtam nem, a szobatársam, Picy pedig azt mondta, hogy márpedig igen. Ezúton közlöm a tisztelt egybegyűltekkel, hogy az imdb.com hiteles stáblistái szerint a két karaktert egy és ugyanaz a személy, Jason Isaacs alakítja.

Na és az van, hogy behívtak egy második körös interjúra ahhoz a céghez, aminél már voltam. Ezt a céget úgy hívják, hogy Millward Brown és a piackutatási adataikhoz kell gyártani ilyen adatkezelő szoftvereket a cég saját fejlesztésű szoftverével. Szóval ha valaki már hallott erről a cégről, ne adj isten dolgozott ott és bátorítani akar vagy éppen ellenkezőleg, fikázni akarja az említett céget, vagy bármi infója van róla, ami nincs a hivatalos honlapjukon (éééérted), de fontos lehet tudni róluk, vagy ilyesmi, szóval ilyen személyek bátran írjanak emailt nekem.

Meg aztán más nincsen, csak elhatároztam, hogy ha már kirúgtak, ideje lenne vennem egy számítógépet végre. És én így is fogok tenni valószínűleg.

Egyszer egy szép napon
Elmegyek itt hagyom, azt ami fogva tart
A szürke házakat, azt amit nem szabad
Én mindent itt hagyok, és elmegyek
Csak a szél kisér majd utamon
Én elmegyek, hová jutok azt még nem tudom

Bejárom Afrikát és Eurázsiát
Az összes csillagot
Hegyeken völgyeken, vizeken átmegyek
Én mindent itt hagyok, és elmegyek
Csak a szél kisér majd utamon
Én elmegyek, arcomat a nap felé fordítom

Én elmegyek, csak a szél kisér majd utamon
Én elmegyek, hová jutok azt még nem tudom
Én elmegyek, arcomat a nap felé fordítom
Én elmegyek, benézek minden ablakon
Én elmegyek, csak a szél kisér majd utamon

Én elmegyek, hová jutok azt még nem tudom

Ehe-ehe, hát igen, egy icipici kis kalamajkát okoztam itt az irodán belüli kapcsolatokban a tegnapi információ átadással. Ohh, hát persze, hogy úgy jött le, hogy én már megint szervezkedek és szét akarok rombolni egy kapcsolatot. Oh-oh, cimbora, hát igen, szar ügy ha az ember sara kiderül. Mindenesetre én úgy érzem, hogy ez tényleg egy gonosz támadásnak is felfogható volt. Én azonban úgy gondolom, hogy ez egy egyszerű információ átadás volt. Nem tiltakozom, valóban titkos információ volt, és megígértem, hogy nem adom át. Mégis megtettem, mert úgy gondoltam, hogy így helyes. Ez a dolog a bizalomról szólt. Egyetértek Nóra nevű kolleganőmmel. Ez egy ilyen Való Világ show és mi vagyunk a szereplői... Csak itt nem a lét a tét. :-)

"Amikor az emberek teljesen meg tudnak bízni egymásban, akkor végre béke lesz a Földön."

Én úgy gondolom, hogy minden embernek joga van tudni arról, ami vele kapcsolatos, ami róla szól. Az emberi kapcsolatok nagyon fontos velejárója a bizalom. Vigyáznunk kell rá, hogy kiben bízunk meg és ha már eldöntöttük, hogy megbízunk benne, akkor azt is döntsük el egyben, hogy mennyire bízunk meg benne. Ez persze nem olyan könnyű döntés különösen egy kapcsolat elején nem az. Mégis meg kell gondolnunk, mert a túl könnyen elszórt bizalom könnyen bajt okozhat, ha szerencsétlen módon nem olyan embernek adjuk, akiben tényleg megbízhatunk. Jól vigyázzatok hát, mert mi emberek bizony esendőek vagyunk, ezért aztán egy bizonyos ponton mindig ott leselkedik a veszély, hogy az, akiben megbízunk egyszercsak elárulja a bizalmunkat. És ezt sohasem kellemes dolog megtudni. Azonban mégiscsak jó az, ha megtudjuk, hiszen akkor a jövőben már vigyázhatunk rá, hogy az adott emberben mennyire bízunk meg vagy, hogy megbízunk-e benne egyáltalán. Mert ha tudunk róla, hogy a bizalmunkat elárulták, akkor a jövőben talán megóvhatjuk magunkat további kellemetlenségektől. Azonban vigyázzunk azzal is, aki beárulja nekünk azt a személyt akiben nem bízhatunk. Lehet, hogy ő is elárul egy bizalmat azzal, hogy beszélt nekünk. Megbízhatunk-e hát abban a személyben, aki elárulja egy másik ember bizalmát azért, hogy tudomásunkra hozza egy másik ember velünk szemben elkövetett árulását? Ennek eldöntése már ránk van bízva...

Bazdmeg! Esik a hó! Székesfehérváron ebben a pillanatban esik a hó kéremszépen, tehát mondhatjuk, hogy ez az év első havazása itt Fehérváron. Hihetetlen! Fantasztikus! Óriási!

Másrészről megnéztem a Jelek című filmet tegnap. Néhányan a teremben nevetségesnek találták a filmet és ezért időnként beleröhögtek olyan részeknél, ahol ez egyáltalán nem volt indokolt, meg bele is pofáztak. Namármost a fasznak jön moziba az olyan köcsög aki azér' megy oda, hogy dumáljon közben. Faszom, szépen üljön és kussoljon és akkor röhögjön, ha poén van. Nah. A film egyébként szerintem nem volt rossz, de jó sem. Viszont remekül megragadta azt a hangulatot, ami valószínűleg eluralkodna rajtam is, ha történetesen egy lezárt pincében kellene várnom, hogy a földönkívüliek inváziós serege (invasion army) mikor töri rám az ajtót! Bazdmeg, hát azok tényleg nem gyenge jelenetek. Nah szóval nem lövöm le a poént, az a lényeg, hogy a földönkívüliek inváziót indítanak, de szerencsére Dr. Bimboo (igen, Bimboo, na és, akkor mi van? ez a neve és kész. :-) ) könyvéből ki lehet olvasni, hogy nem komálják a vizet. Nah, mindenesetre télleg nevetséges egyes helyeken a film. Bár lehet, hogy szándékosan az, mert lehet, hogy az amerikai árnyékkormány készítette a filmet, hogy felkészítse az embereket a készülő invázióra, aminek a terveit néhányan (például a Dohányzó Ember (Cigarette Smoking Man) az X-aktákból) az ufonautákkal együttműködve dolgozzák ki. Összeesküvés elmélet kell? Szóljatok bátran! :-)