Néhány egyszerű lépésben elmondom most nektek, hogy hogyan tegyünk szert ingyen pizzára.

Végy egy pizzériát
Végy egy telefont
Végy egy kolleganőt (lehetőleg Nóra legyen a neve)
Végy egy kollegát

1. Rendelj egy pizzát a telefonnal
2. Egyétek meg a pizzát a kolleganőddel és a másik kollegáddal
3. Az utolsó szeletnél a kolleganőd vegye észre, hogy a pizzatészta alja penészes
4. Te ne akarj reklamálni, hanem vedd rá a kollegádat, hogy reklamálja ezt meg a te nevedben a pizzériánál a telefon segítségével
5. Itt kapod az ingyen pizzát kárpótlásul
6. Várd meg amíg kihozzák az ingyen pizzát
7. Vegyétek észre, hogy az ingyen pizzán is vannak zöld foltok, de nem az alján, hanem a szélén
8. Reklamáld meg mégegyszer a pizzériánál a telefon segítségével
9. Várd meg, amíg a szakács elmondja a rizsaszöveget arról, hogy ez nem is penész, hanem *oxidációs folt*.
10. Hidd el a dumát és edd meg az ingyen pizzát

BÓNUSZ:

11. Ha nem hiszed el a dumát, fogadd el a felajánlott második ingyen pizzát.

És így. :-) Jó étvágyat! :-)

Én nem tudom, hogy van ez, de az úgy van, hogy az esetek 95%-ában képtelen vagyok az együttérzésre, a sajnálkozásra. Biztosan egy érzéketlen köcsög vagyok és azért van ez, dehát így van és kész. Semmiféle szomorúságot nem éreztem például a nagyszüleim halálakor. Egyszerűen tudomásul vettem és annyi. Vagy most amikor egy rokonunk halt meg egy fél világgal arrébb Ausztráliában. Vagy például amikor most az egyik kollegámat otthagyta a barátnője, akivel már 5 éve élt együtt. És az van, hogy ha valaki sajnálatát vagy együttérzését fejezi ki, az belőlem ilyen lesajnáló magatartást vált ki, tehát valahogy gyengeségnek érzem és értitek így nézem mondjuk ahogy valaki valakit sajnál és így: "boááá"-feeling. Ez egy nagyon kegyetlen dolog ám és ezzel ma például jól megsértettem azt a kollegámat, akiről pár sorral feljebb írtam és akit otthagyott a barátnője. Szóval csak úgy mondom én ezt, hogy nekem van egy ilyen tulajdonságom is, és tudjatok róla, mindenki tudjon róla, aki olvassa a blogot, hogy nehogy egyszer meglepődjön majd. Mer' nem tudhatjuk, hogy merre sodorja a madártollat a szél, és ki tudja, értitek, lehet, hogy egyszer mondjuk találkozom valamelyik olvasómmal és akkor jó ezt előre tisztázni. És így.

Hát kedden eljött az irodánkba a magyarországi IBM egyik fejese és bejelentette, hogy effective november 30, az IBM székesfehérvári gyárát bezárják. Meg még mondott mást is, de ha azt közölném, akkor azt hiszem vállalati titkokat szivárogtatnék ki és azt talán mégsem kéne. Whatever, ez körülbelül 1500 munkanélkülit jelent egyik napról a másikra. Az nem gyenge ám gyerekek!

Másrészt viszont voltam állásinterjún egy Millward Brown nevű cégnél, ahol ilyen baszottnagy adathalmazokat szétválogató programokat kéne majd írnom, vagy valami ilyesmi. Szimpatikusan nézett ki a hely, de egy kicsit megrémültem mikor mondták, hogy a fejlesztő program (valami Quantum nevű buziság) DOS alatt fut. Iiiiiiiiiiiiiii, na nem mintha bajom lenne a DOS-szal, kedves barátom ő nekem, csak az a probléma, hogy ki tudja, talán akkor nem férhetnék hozzá a nethez vagy ilyesmi és ez ugye már helyből azt jelenti, hogy az illető munkahelyet csuklóból kihúzom a potenciális helyek listájáról. Pedig végülis ahogy elmondták, szerintem én csippantanám a munkát. Anyone, aki olvassa a blogot és mondjuk az említett helyen dolgozik dobjon egy mailt, hogy tudjam pontosan mi a hányás.

Még másrészről pedig kedden kezdődött és szerda hajnalban végződött Nóra nevű kolleganőm búcsúbulija. Ami szerintem elég jó buli volt, bár én egy kicsit nagyon meg vagyok fázva és részben ezért elég szótlan voltam a buli alatt és mindenáron ki akarta puhatolni valaki, hogy mi a bajom. Semmi bajom nem volt, de mérnem lehet azt megérteni, hogy egyszerűen ha nem akarok hozzászólni egy témához, akkor nem szólok hozzá és kész. És ez nem jelenti, hogy valami bajom van, vagy nem érzem jól magam. Whatever. Elmúlt. Pont. Függöny.

Pénteken Orbán Viktor Székesfehérváron tartotta kampányzáró gyűlését. Annak ellenére, hogy én az MSZP-re szavaztam, tulajdonképpen kiváncsi voltam rá, hogy a Viktor hogy nyomja. Én még nem láttam élőben, ezért kiváncsi voltam rá. Este 6 órakor valóban elkezdődött a happening, a téren sokan voltak és éppen elegen. Közel másfél órát kellett fagyni a téren mire megjelent a Vezér. Addig hallgathattuk a vivapluszos Philip MSZP fikázását, továbbá világhírű művészek szórakoztatták a közönséget. Tizenéves lányok osztogatták a "Jövőnk" című újságot. Egy arc hatalmas szatyrokkal valami könyveket árult. Mindkét kezében papírlapra tűzött kitűzőket, miegymást tartott. A nyakában tábla lógott, "Elég volt a diktatúrából" felirattal. Sétált a tömegben és időnként megállt, szétvetette a két kezét (gondoljatok Jézus Krisztus pózára a kereszten) és elkiáltotta magát: "Elég volt a diktatúrából!" Ilyen bevezető után végül megérkezett Viktor (ütemes skandálás a színpad előtt: "Viktor, Viktor, Viktor"). Jól nyomta, több viccet is beszúrt a beszédbe, szóval kedélyesen lökte a hangokat ki a száján. Természetesen volt MSZP fikázás, meg az, hogy az MSZP április óta milyen durva rágalomhadjáratot indított. Az jutott eszembe, hogy: "Bagoly mondja verébnek..." Ugyanis egy nappal a gyűlés előtt egy Fideszes röplapot találtam a postaládában, ami több oldalon keresztül fikázta az MSZP-t, nem éppen udvarias hangon. Na jó, ennyit erről, szóval megnéztem, meghallgattam, semmi hatással nem volt rám... Hazafelé pedig fázott a kezem, úgyhogy egy kukába kidobtam a Jövőnket...

Azt olvasom a mai Népszabadságban, hogy a kormány be akarja vezetni a munkakártyát, ami tkp. olyan lenne, mint a régi munkakönyv, csak ez kártya lenne. Egy pici aggodalmat véltem érezni magamban. Szóval ezzel akkora tápot adnak az ellenzéknek, hogy hihetetlen. Szinte már hallom, ahogy a Fidesz farkast kiált és a diktatúra módszereinek, eszközeinek visszahozásával vádolja a kormányt. Reméljük, hogy ok nélkül...

Mr.A, - representing enyim.blog - megoldotta a fekete lyuk problémát. Egy lezáratlan html tag volt a hiba okozója, amit jómagam nem vettem észre. Az éles szemű Mr.A-nak nagy nagy riszpekt jár ezért, valamint ezennel Internetes Mulder ügynöknek nevezem ki. A kinevezéshez természetesen egy gumipók-díj is jár. Tapsot és füttyöt kérünk a díjazottnak, köszönjük.

Myreille vette észre, hogy a blogomból eltűnt egy bejegyzés. Ez azért paranormális, X-aktás ügy, mert utánanéztem, és a .html kódban szerepel (!!!!) a bejegyzés, de a böngésző egyszerűen kihagyja, mintha ott se lenne. Én úgy gondolom, hogy véletlenül létrehoztam egy internetes fekete lyukat, ami benyelte a bejegyzésemet. Megette. Terjesszétek a hírt, hogy itt egy blog, amiben van egy fekete lyuk. A fekete lyukat egyébként az október 14.-i bejegyzés helyén lehet látni. Pontosabban nem lehet látni semmit, de azért attól az még ott van. Nézzétek csak meg ti is szemmel a forráskódot (Internet Explorer esetén: Nézet -> Forrás menü) és látni fogjátok.

Ezen a híren egy kicsit nevettem én. Az Outlook Expresszben talált újabb biztonsági résről szólva a Microsoft szóvivője azt mondta, hogy a program csak akkor okozhat problémát, ha levelezésre használják. Értem, tehát a levelezőprogramomat talán valami másra kellene használnom. Mondjuk használhatnám mailezés helyett inkább szövegszerkesztésre. De akkor mivel küldök emailt? Szerintem egyértelmű a válasz: nyilvánvalóan a calculator.exe-t kell a jövőben erre használnom. "Az Outlook Express minden Windows-rendszerben megtalálható. De nem vagyunk veszélyben, hacsak nem konfiguráljuk levelek fogadására a programot" - közölte nyugtatólag Scott Culp, a Microsoft biztonságtechnikai igazgatója. Ahh, megnyugtató tényleg. Tehát levelet akkor mégis írhatok vele, de válaszra azért jobb ha nem várok. Ekkora pancser céget. Bill Gates pénze mégis másodpercenként 30.000 forintot kamatozik. Két másodperc alatt megvan neki egy havi nettó fizetésem. 3 perc 20 másodperc alatt összejön neki egy 6 millió forintos lakásra való összeg. Valamit jól csinálhat...

Tegnap meg fodrásznál voltam. A másfeles gép eléggé meg tudja gyorsítani a hajvágás sebességét. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha az ember fodrászhoz jár, akkor vicces dolgokat lehet hallani. Például tegnap a fodrásznál elhelyezett TV-ben éppen folyó valamelyik gagyi kibeszélő show apropóján a pornófilmek kitárgyalása volt műsoron. A TV-ben éppen az egyik hiperintelligens meghívott vendég éppen azt bizonygatta, hogy ő a pornófilmek pártján van, mert ha a gyereke eléri majd azt a kort, akkor ő biztosan leülteti egy pornófilm elé, hogy onnan tanulja meg, hogy megy a téma. Ezen egy kicsit leakadtam, mert, hogy lehet valaki annyira unintelligens, hogy egy pornófilmmel intézze el egy tinédzser szexuális felvilágosítását. Abból aztán tényleg mindent nagyszerűen meg lehet tanulni! Yeah, right. Na és ezen elindult egy ilyen jóféle vita a fodrászok és a vendégek között. Én nem szóltam bele, csak csendes megfigyelő pozíciót foglaltam el. Kiváncsi lennék vajon az a 7-8 éves kiskölyök, aki két székkel mellettem ült mit szűrt le mindebből...

Ebben a bejegyzésben már beszéltem azokról a pillanatokról, amelyeknél egyszerűen végigfut a hátamon a hideg. Ma reggel ugyanezt tapasztaltam anth blogjának olvasása közben. Maybe a conversation with my mum is in order...

Péntek este Marco Polo Pub kipipálva. Ez egy olyan hely, ahol a feles poharak kicsit be vannak nyomva (tehát nem úgy értem, hogy részegek a feles poharak, hanem, hogy fizikailag be vannak nyomva el vannak szándékosan deformálva). Továbbá a pincérnő elég jól nézett ki. Ezen a helyen találkoztam néhány bloggerrel (listát lásd Myreille blogján, linket nézzed jobb oldalon). Arra lennék kiváncsi, hogy Zetor Leila-nak sikerült-e baj nélkül kijutnia az ajtón, mert a táskája tele volt a fentiekben leírt felespoharakkal. :-) Szerintem kijutott baj nélkül, különben asszem olvastam volna róla Myreille blogján. Valamiér' én nem éreztem jól magam ott, de valszeg velem lehetett a baj, mert a többi résztvevő láthatóan egészen jól érezte magát.

Tegnap este beszélés céljából beültünk egy helyre Myreille bloggerrel. Sok mindenről ejtettem a szót, mert meg kell, hogy mondjam tulajdonképpen az idő kábé igen nagy százalékában én beszéltem. :-) De nem baj, azért tök jól eldumáltunk szerintem. Volt szó bloggerekről, a blogolásról, a közgazdaságtanról egy kicsit, a vállalatok irracionális információáramlásáról, Nóra nevű kolleganőmhöz való viszonyulásomról (ez de jó szó) és asszem másról nem is. Viszont kicsivel több mint két órát jártattuk a szánkat és úgy éreztem, hogy tök hamar elment az idő, ami azt jelzi, hogy jól éreztem magam. Én azt hiszem Myreille Blogger is jól érezte magát és már úgy önmagában is egy tök jó eredmény. Szerintem én lehet, hogy elmegyek pénteken vele meg még más bloggerekkel egy helyre Pesten és ott jól megmondjuk egymásnak a frankót. És az is biztos jó lesz.

Na és meg még az, hogy kábé 2 egész 5 tized órával ezelőtt kaptam a hírt otthonról, hogy kaptam egy levelet a székesfehérvári Alba Plaza játéktermét üzemeltető cégtől, hogy megtalálták a pénztárcámat és egy köszönet ellenében átvehetem náluk. Ezúton szeretném a széles nyilvánosság előtt köszönetemet tolmácsolni az említett cég becsületes dolgozóinak. És ezennel gumipók-díjjal jutalmazom őket.

Ma reggel az történt, hogy hosszas keresgélés után végérvényessé vált, hogy elhagytam a pénztárcámat. :-(( Úgy volt, hogy látogatást tettem a székesfehérvári Alba Plaza játéktermében, ahol egy Star Wars játékkal múlattam az időt. És szerintem véletlenül otthagytam a tárcámat. Buktam ezen: 5000 HUF kemény valutát, egy bankkártyát (reggel 6:52-kor letiltottam, úgyhogy itt a PIN-kódja: 8768), egy adó kártyát, egy lakcímigazoló kártyát és egy TB-kártyát. Meg a jó kis pénztárcámat, amibe pedig minden tök jól belefért. :-(

Néha előfordul, hogy olvasok vagy hallok valamit egy embertől és egyszerűen szeretném valóra váltani a kívánságát. Ez azért érdekes, mert valami miatt egész életemben azt próbáltam elhitetni magammal, hogy önző vagyok és nem érdekelnek más emberek problémái. De mégis elképzelhető, hogy én szeretek segíteni az embereken. És például ma ezt olvastam Myreille blogjában:

A férjem és a bartánőm repülőnapon volt és repültek. Ebben nincs semmi meglepő. Csakhogy én négy éven keresztül erre vágytam... minden álmom a repülés, de engem sohase tudott elvinni, nekem egy ingyen repülést sohase tudott leszervezni.

És például ezt olvasva ilyenkor szinte pontosan érzem, hogy mit érez a másik ember. Egy pillanatra belém villan egy érzés és teljesen átérzem, hogy ez annak az embernek mennyire rosszul esik. És ilyenkor szeretném teljesíteni annak az embernek a kívánságát, pedig például Myreillet tulajdonképpen soha életemben nem is láttam még.

Úgy gondoltam, jó ötlet lenne, ha közös éneklést rendeznék itt a blogon. Itt mutatom a szöveget, a dalt sajnos nem publikálhatom, mert megsérteném a szerzői jogokat, de bátran menjen el mindenki egy Republic koncertre és ott hallani fogja a dallamot. :-) Tehát mutatom a szöveget, egy két há és:

Egyszer volt, hol nem volt, soha nem volt még
Olyan keserű a méz, édes a bánat.
Várj reám és megjövök, hogyha vársz nagyon,
Legyen mindig igazad és puha az ágyad.
Mért keresed a szót, ha nem akarod, kimondani ha félsz
Mért keresed a szót, ha nem akarod, ne add fel a reményt.
Nagy baj van, baj van hol a szívem, ha nincs itt, mi az ami fáj
Nagy baj van, baj van hol a szívem, hozd vissza kicsike madár

Törjön minden álmomban szét,
Legyen szomorú a nap, ha újra felébred,
Felhők szárnyán repülök majd el,
De visszahoz a szél, hogyha kéred
Mért keresed a szót, ha nem akarod, kimondani ha félsz
Mért keresed a szót, ha nem akarod, ne add fel a reményt.
Nagy baj van, baj van hol a szívem, ha nincs itt, mi az ami fáj
Nagy baj van, baj van hol a szívem, hozd vissza kicsike madár

Mért keresed a szót, ha nem akarod, kimondani ha félsz,
Mért keresed a szót, ha nem akarod, ne add fel a reményt
Nagy baj van, baj van hol a szívem, ha nincs itt mi az ami fáj
Nagy baj van, baj van hol a szívem, hozd vissza kicsike madár
Nagy baj van, baj van hol a szívem, mindig valahova száll
Nagy baj van, baj van hol a szívem, hozd vissza kicsike madár

Nagy baj van, baj van hol a szívem
Nagy baj van, baj van hol a szívem
Nagy baj van, baj van hol a szívem
Nagy baj van, baj van hol a szívem

Pénteken Móron voltam, ahol véletlenül pont ott volt a Republic együttes is, és ha már ott volt akkor énekelt nekem, meg még néhány száz embernek, akik ott összegyűltek előttük egy nagy téren. Egész végig hangosan énekeltem, ezért a végére nem kicsit kiszáradt a szám. E probléma megoldásában nyújtott segítségéért nagy nyilvánosság előtt szeretnék most köszönetet mondani a Fővárosi Ásványvíz- és Üdítőitalipari Rt.-nek.

Aztánmegmégaz, hogy az X-akták vasárnapi epizódja szellemekről szólt.

Ja és még az is, hogy a National Geographicon láttam egy dokumentumfilmet. El nem fogjátok hinni, de Amerikában egy szabadtéri kutatóintézetben az emberi hullák bomlását tanulmányozzák. Kibasszák a hullákat az erdőben a földre és megfigyelik, hogy milyen gyorsan rohadnak el és milyen hőmérsékleti viszonyok között milyen gyorsan lesz belőlük csontváz. Vagy múmia, mer' olyan is van, hogy egyszerűen mumifikálódik a hulla. Van amelyiket ruhában, van amelyiket egészen meztelenül tesznek ki rohadni. 8-10 hulla is foszladozik a tudósok körül egyszerre. Ők meg figyelik őket, meg piszkálják a kukacokat, amik ott nyüzsögnek a hullákban. És így nyomják. Azért csinálják ezt, mert a rendőrség tanulhat ebből, mert könnyebben felismerhetik, hogy mondjuk egy hulla mennyi ideje halott. Ja és elég büdös is van arra, azt mondták a filmben. És én hiszek nekik. :-)

Egyrészt. A Republic új albuma szerdán tényleg megjelent. Teljesen jó zenét kaptunk ismét tőlük, de ez azt hiszem nem meglepő. A CD egyébként nagyon kemény biztonsági védelemmel van ellátva. Ezt legjobban gondolom az illusztrálja, hogy mintegy két percig kellett küzdeni a feltörésével, amiben benne volt egy két perces programtelepítés is. :o)

Másrészt. Szerdán este megnéztem a Rendőrsztori című magyar sorozat egyik epizódját, elejétől a végéig szemmel, jól. Azt gondoltam, hogy biztosan tök gagyi az egész és ebben nem is kellett csalódnom, viszont szórakoztatóan gagyi. Mi több voltak benne olyan poénok is, amiken nevettem. Az egyetlen súlyos dolog az volt, hogy az epizódot két részletben adták. Tehát volt köztük egy reklámblokk. Ez a reklámblokk meglehetősen hosszúra nyúlt és már komolyan kezdtem aggódni, hogy még a végén hosszabb lesz, mint maga a film első blokkja. De nem. Persze bizonyítékom nincs, mert nem mértem stopperrel.

Ma este meg még Republic koncertre megyek Móron, ami jó lesz.

Az a nem gyenge, hogy tegnap bejelentették, hogy vezérigazgatói szinten "lefejező-meeting" volt (főnököm szavaival élve). Ez egy nagyon vicces dolog, úgy zajlik, hogy a vezérigazgatók Big Brother-szerű kiszavazó-showt játszanak. Nekem például azt mondta a Nagy Testvér, hogy: "Róbert, év végéig hagyd el a házat". Mondom, na ez fasza. De engem különösebben nem is ez érdekel, hanem az, hogy Nóra nevű kolleganőmnek október 15-től ketyeg a felmondási idő egy hónapja. Hát mit mondjak, nem kicsit felbaszott agyilag a dolog, mert egy másik kollegámat is kibaszták, de neki is adtak időt decemberig, pedig ő aztán kurvára nem érdemelné meg. Mindegy, az a lényeg, hogy az én cégemnél vezérigazgatói szinten racionalitást keresni teljesen halott dolog. Az van, hogy leszarom a dolgot, megvárom amíg ténylegesen kirúgnak, aztán szépen elhúzok Pestre. Ez most a terv. És furcsa dolog történt, mert nem azért vagyok dühös, mert engem rúgtak ki, hanem azért, mert igazságtalanul bántak el Nóra nevű kolleganőmmel, és ez bosszant igazából. Azt hiszem ez azon rendkívül ritka esetek egyike, amikor nem a saját magam érdekei és problémái kapják a legnagyobb prioritást. Öregszem vagy mi.

Olyan szinten vagyok elhavazva munkával, hogy lassan már tényleg az lesz, hogy dolgozni járok be a munkahelyemre. Az elég nagy gáz lenne. Ma sikerült rendet raknom az íróasztalomon, ami nem kicsi teljesítmény, mivel óriási dosszié halmok tornyosultak rajta. De én győztem. Holnap pedig ismét megjelenik a Republic együttes új albuma. Kiváncsian várom, most sikerül-e a boltokba kerülnie...