Régebben beszélgettem egy haverral erről és most eszembe jutott és mivel péntek is van, a fű sem nő, ezért most osztom az eszet kézzel és billentyűzettel: szóval tudjátok van az, hogy adott például egy zsúfolt távolsági busz, amire felszállsz mondjuk egy nagy hátizsákkal. A hátizsákot a melletted levő üres ülésre helyezed és kényelmesen hátradőlsz. Elhatározod, hogy bárki is jönne, te márpedig nem vagy hajlandó átadni a helyet. Például jön egy öreg nyanya vagy papa és te tüntetően kibámulsz az ablakon. Ámdeviszontellenben ha jön egy számodra tetszetős, életkorban neked megfelelő ribanc mondjuk, akkor azonnal az öledbe veszed a hátizsákodat, vállalva a kényelmetlenséget, csak azért, hogy udvariasan helyet adhass a ribancnak. Döbbenetes nem, hogy az udvariasság függ a célpontjának az életkorától mi? :-)) Höhö.

Nem kell kiköltöznünk a céges lakásból! Ez vánderful, mert így egy kurva nagy marék pénzt megspórolok és csak egy picy kényelmetlenséget kell elviselnem, mert odaraknak hozzánk egy harmadik lakótársat. Nodehátmindegy, majd megszokjuk. Vagy legfeljebb megszökik, höhö...

Ma pedig az volt, hogy kitalálta egy okos ember, hogy feltűnően sok volt a mobil hívás az irodánk július havi számlájában. Így aztán egy részletes számlából mindenkinek ki kellett vadásznia, hogy milyen számokat hívott magánügyben. A lista elejére nagy meglepetésemre én kerültem, közel 4000 HUF-os összeggel. Természetesen ezt igazi jedi lovagként, az igazság bajnokaként felvállaltam és bevittem a főnökömnek a listát. Mutatom neki, hogy én vagyok a hunyó. Tulajdonképpen nem is akadt ki nagyon. Ámdebizonyellenben Nóra nevű kolleganőm szerint és itt idézem az icq logot: "2002. 08. 30., 13:03 Nora: jézusom. te menthetetlenül hülye vagy". Most értse meg valaki a nőket kérem tisztelettel... :-))

Mindenkinek ezúton thanx az előző bejegyzéshez kommentként fűzött jókívánságokat. A születésnapom elmúlt, közlöm az érdeklődőkkel, hogy mostantól már a második negyedet taposom. Ha ez így megy tovább, nem lehetetlen, hogy megérem az 50. születésnapomat is.

Nóra nevű kolleganőm baszott nekem boldog születésnapot kívánni. Ami végülis nemtom, hogy egyáltalán miért is zavart, hiszen például ifjabb George Bush sem kívánt nekem jókat. Mindenesetre tegnap este garden party volt, ahol a melegítésnek elfogyasztott 3 feles szilvapálinka bizony, bizony nagyon jót tett a széjjelkúrt hangulatomnak. Ezután még rátöltöttem az est folyamán még három felespohárral és úgy már tényleg jó volt. Meg még ettem félig sült szalonnát is. Azért volt félig sült, mert én sütöttem és nem jól húztam rá a nyársra. Hát ilyen volt a születésnapom. Felejthető. Ugorgyunk, úgy is mondhatnám, ha meg akarnám villantani irodalmi műveltségemet. Húú, melyik műben is volt ez basszus? A Nyilas Misi pakkot kapott is abban volt. Ehh, basszameg nem jut eszembe a címe. Na megnézem a neten, el ne menjetek addig... :-) ............ Megvan. Légy jó mindhalálig. Ez volt az. Hát nem leszek jó mindhalálig, azért se!

Az index.hu online interjú topicjának mai vendége Mécs Imre volt, aki egy politikus és a rendszerváltás után kormányzati, politikai szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság elnöke is. A Bazzeg Rádió természetesen nem kímélte őt és mikrofonvégre kapta az öreget, höhö. Mutatom:

-----------------

Revenimus (89) válasz erre | adatok | e-mail

2002-08-29 11:39:27

Tisztelt Mécs úr! A Bazzeg Rádió, a Bazdmegezés fórum hivatalos rádiójának főműsorvezetőjeként, a következő kérdésem lenne Önhöz: Ön mit inna meg szívesebben: egy feles Vilmoskörte pálinkát vagy két deci Tokaji aszút? Esetleges válaszát a hallgatók nevében is köszönöm.

Mécs Imre (20) válasz erre | adatok | e-mail

2002-08-29 11:56:10

Egy igazi Vilmoskörtét.

----------------

Igazán jó választás, magam is hasonlóképpen vélekedem ebben a kérdésben. :-)

A mai napon már pontosan 25 év telt el az életemből. Pontosabban este 10:30-kor fejeződik be az első 25 évem. Negyedszázad bazzeg. Hihetetlen. Kéne lehet írnom egy ilyen összefoglalót vagy ilyesmit, de nem fogok szerintem.

Ámdeviszontellenben az rpg.hu oldaláról letölthető a Star Wars 3. epizódjának egyik lehetséges forgatókönyve. Namost ez nem tudom, hogy mit jelent, meg, hogy honnan szerezték, de el lehet olvasni oszt jó. Természetesen idegen nyelven van írva.

Tegnap este átjött az öcsém meg a barátnője és a közeli kocsmában való üditő ivászat közben megérlelődött az elhatározás, hogy mi márpedig megnézzük a Barátok Közt című sorozat nyári szünet utáni első epizódját. Az öcsém nagy rajongója e sorozatnak és így. Gondolkodom rajta, hogy esetleg készítek egy napi frissítésű tippelő játékot, amiben a sorozat fordulataira lehetne tippelni. Például ma arra lehetne tippelni, ha csinálnék ilyen szavazógépet, hogy vajon Nóra igent mond-e Mikinek a sorozat mai epizódjában. És ilyesmi érdekes kérdések lennének még. Wánderful lenne ez. Csak a probléma az, hogy akkor naponta meg kéne néznem a sorozat epizódjait. És én még nemtom, hogy tetszik-e nekem ez a sorozat vagy nem-e. Biztosan, ha sokat nézném, előbb-utóbb jó lenne. Vagy kitudja.

Meg még azt is akarom mondani, hogy néha minden ember felteszi körülötted a kérdést, amire vársz és csak az az egy ember nem teszi fel a kérdést, akinek szeretnél is válaszolni rá.

user Mángorlónak köszönjük a blogom népszerűsítését, bocs' a táborban valahogy nem jött össze, hogy összeüljünk egy hosszabb beszélgetésre. Olvasótábor jobbra nézz, user Mángorló a daily readzben. Olvassátok, látogassátok, mer' az jó.

Nah. Vége a szabinak. Kurva hosszú volt. Ez a bejegyzés is hosszú lesz, mi több, lehet, hogy folytatásokban közlöm, mint egy brazil szappanoperát vagy ilyesmit. Szóval irodalmi tábor. Röviden összefoglalva meglehetősen jó volt. Elég jó arcokat ismertem meg ott és a programokban is volt olyan, ami engem is érdekelt. Brutálisan jó nők voltak a táborban, egy baj volt velük, nevezetesen az, hogy mindegyik hozta a barátját is valami számomra érthetetlen okból kifolyólag. :-) Kezdjük az elején. A tábor a Bükk hegységben van egy völgyben, nem messze egy Cserépváralja nevű helytől, ami egy kábé 200-as lélekszámú település ahol a kocsmában az egyik főszervező user aTom kért egy hosszúlépést, amire a csapos buta arckifejezést vágott és halvány lövése sem volt arról, hogy miért kellene neki egy hosszút lépni. Na, hát ilyen ez a hely, ettől eltekintve nagyon szép helyen van, körben ilyen hegyek vannak és a tábort is egy erdő veszi körül. Az első nap az ismerkedéssel telt, elég családias és jó hangulatban. Nagyon finom Zweigelt borot ittam, ami édes, de sajna a többi napon már csak gyengébb minőségű édes borot sikerült szerezni, ígyhát az ivászatot a többi nap során mellőztem.

A második nap már "programos" nap volt. Novák Valentin (ő egy nagyon jó arc, inkognitóban "vándorszakács" és kurva jó bográcsgulyást bír főzni) beszélt délelőtt egy Bólya Péter nevű pofáról, aki egy író és nagyon jól bírta az alkoholt állítólag. Délután jött egy filozófus és egy művészettörténész és a kritikáról beszéltek. Ebből az előadásból a mémek teóriája maradt meg bennem, ami arról szól röviden, hogy pölö mi emberek csak azért vagyunk, hogy továbbörökítsük a mémeket, biztosítsuk a fennmaradásukat. Például egy vicc, az egy mém, mert mutatom: a viccet "A" elmeséli "B"-nek, aki röhög rajta, ezért megjegyzi és továbbadja "C"-nek, és így tovább, a vicc túlél és továbböröklődik. Nagyon érdekes filozófia ez.

Ezután volt egy Drámajáték nevű dolog. Ezt Demes Réka vezette (aki szintén jó arc, a tábor egyik szervezője, továbbá ő kapja ezennel a tábor legjobb nője díjat is, gratulálunk a díjazottnak). Szóval itt ilyen érdekes játékok voltak, pölö meg kellett jegyeznünk egymás nevét (ez nekem nem nagyon ment), illetve például rá kellett mutatnunk, hogy a mellettünk ülő személyben mi nem tetszik nekünk. Mellettem egy Amerikából idelátogató hazánkfia (pontosabban hazánklánya) ült, akinek meg is mondtam, hogy nem tetszik a stílusa. Lehet, hogy ez egy kicsit erős volt, dehát ez jutott éppen akkor az eszembe. Egy picit talán megsértődött ezen, de lehet, hogy nem, sajna nem beszéltem meg vele a dolgot. Ja, ő is elég jó nő volt, ő a második helyezett.

Este jött egy Letenyei László. Ő egy nagyon jó arc, Dél-Amerikában például kecsua indiánok között táborozott egy ideig. De járt például Tibetben is, ahová egy embercsempész csapat vitte be, a határon keresztül. Szóval ilyen világlátott ember volt ő. Filmvetítést tartott Tibetről meg egy dél-amerikai ünnepségről. Ezek elég érdekes filmek voltak, de szándékosan nem volt bennük kommentár. Ja és ennek a Letenyeinek volt egy marha széles öve is, amit mindig a derekán hordott. Ezt csak úgy mondom, nincs benne semmi célzatosság, csak egy megfigyelés.

Este volt egy koncert is, de én átaludtam az egészet, pedig állítólag hajnalig tartott és nagyon hangos volt... Hát én nem hallottam semmit. Aludtam.

Péntek délelőtt egy Adamik Mária jött aki egész jó dolgokat beszélt a feminizmusról. Elvileg ő is feminista, de az egész előadás során azt bizonygatta, hogy mennyire esélytelen a feminista mozgalom. Viszont elég jól érvelt, nemhiába szociálpolitikus ő.

Délután volt két program, ami nekem nem nagyon tetszett, de azért jó volt. Az egyik egy Új Symposion nevű irodalmi újságról szólt. Ebben érdekes anekdotákat hallhattunk az újságkiadás rejtelmeiről. Aztán pedig egy irodalomtörténeti vitafórum volt a következő program, amiből túl sokat nem értettem, hiszen az elhangzott nevek 90%-át nem ismertem. Mindegy, azért ültem bölcsen és végighallgattam.

Este egy szabadtéri filmvetítés volt. Egy, a 80-as évek elején készült magyar filmet mutattak be, mégpedig az "Idő van" címűt. Ebben volt egy két jó poén, de nem tetszett maga a film, ezért a szünetben angolosan távoztam az ágyamba. Pont. Függöny.

Szombaton délelőtt Zelei Miklós és Grecsó Krisztián beszélt a szociográfiáról, illetve a könyveikről tulajdonképpen. Zelei Miklós nagyon jó arc, tulajdonképpen író, de tök vicces történetei vannak és kurva jó a beszédmodora. Na, ő a Kettézárt falu című regényéről beszélt. Ez úgy van, hogy a szlovák-ukrán határon van egy falu, aminek a közepén húzódik a határ és általmenni azon márpedig a lehetetlenséggel határos. Ott tkp. megmaradt egy kicsi vasfüggöny. Szerencsére Zelei könyvét olvasta valami fejes az Európa Tanácsban, úgyhogy most majd indul a lobbizás azért, hogy a falusiak kapjanak például ilyen mágneskártyát, amivel szabadon átjárhatnának. Én személy szerint remélem sikerül ezt elérni. Grecsó Krisztián Pletykaanyu című művét mutatta be. Ebben a saját falujáról ír, illetve az ott élő emberekről. Amikor a könyvet elolvasták néhányan a faluban, akkor kiközösítették és most már nem is beszélnek hozzá még a régi barátai sem. Szar ügy lehet, én pedig elég kiváncsi lennék erre a könyvre, de sajnos nem hozott magával eladó példányt. Hát ez csöcs.

Délután felmásztam a közeli hegyre, hogy megnézzem a Cserépvár romjait és egy nagy darab kaptárkövet. A kaptárkő egy kábé 10 méter magas kúp alakú képződmény, amibe a IX-X. században üregeket vájtak, valszeg méz termesztési célokra. Tök jól nézett ki. Hosszas bolyongás után végül találtam egy ösvényt a romokhoz is, ami néhány nagyobb kődarab volt, nem érte meg túlzottan a mászást, dehát muszáj volt látnom.

Mire visszaértem szinte pont vége volt egy beszélgetésnek, de nem bántam, mert ez sem kötött le túlságosan. Este tábortüzelés volt természetesen, mint minden nap. A tűz körül felolvasóestet tartottak az írók közül néhányan. Én viszont nem olvastam fel a Sün Balázst, pedig megígértem Nóra nevü kolleganőmnek, lásd az előző blog-bejegyzést. Nemtom mérnem olvastam fel, egyszerűen nem volt hozzá hangulatom és kész. Majd jövőre talán.

Vasárnap reggel meg hazajöttem. De az egy külön történet. Zelei Miklós vitt ki Mezőkövesdre az állomásra. 14:02-re értünk ki és 14:04-kor indult a vonat Pestre. Jegyem természetesen még nem volt, de szokásos nyugodt természetemmel nem zavartattam magam, hanem odasétáltam a pénztárhoz, kértem jegyet, kisétáltam a peronra, felszálltam a vonatra, az meg azonnal indult is. Így kell ezt gyerekek, csak szép nyugodtan, minek úgy sietni, nem? Aztán 16:20-ra kiértem a Délibe. És ott már öt perce elment a fehérvári vonat. Sebaj, 16:35-kor indul a következő a 6-os vágányról. Odamegyek, felszállok és örülök, mert találtam egy üres fülkét. Leültem, elkezdtem inni a kólámat és felkészültem a kényelmes útra. 16:25-kor bemondták, hogy vonat indul Székesfehérvárra 16:35-kor a 10-es (!!!) vágányról. A fejemben milliónyi program jelzett vészriadót és őrült sebességgel kezdtem meg a leszállási manővert. Épp indultam a fülkeajtó felé, amikor elindult a vonat! Úristen, mondom, mindegy, mindegy, majd leszállok Kelenföldön oszt jó. A vonat mindössze kábé 400 métert ment és békésen megállt egy zárt udvarszerű helyen. Kommandóztam egyet, és kitekintve a vonat ajtaján villámgyorsan leszálltam és átvágtam az udvaron. A vonatról leszálló kalauz vagy mi szerencsére nem vett észre. Szembejött velem egy biztonsági őr is, de olyan arcot vágtam mintha én naponta háromszor mennék el erre és így szerencsésen kijutottam az udvarról egy utcára. Persze mire visszaértem már elment a vonatom így kénytelen voltam vagy 40 percet várni. Aztán hazaértem egyszercsak és így múlt el ez a tábor.

Bah! Néha rámjön az érzelgősség, eléggé el nem ítélhető módon. Így van ez most is. Mert tegnap délután Nóra nevű kolleganőm, valamilyen ismeretlen okból egyszercsak úgy döntött, hogy felolvassa az irodában Csukás István: Sün Balázs című versét. Ami egy mese. Tegnap este elhatároztam, hogy mivel ezt tette, ezért többet nem fogom idegesíteni mindenféle hülyeséggel (például az iroda ajtajának szándékos becsapása, mert tudom, hogy ez például az agyára megy). Szóval nem fogom idegesíteni és kész. Mert nekem tetszett, ahogy elmondta ezt a mesét és olyan jó volt egy picit veszélyek nélkül teljesen gyereknek lenni arra a kis időre. Mert a mesék ugyebár gyerekeknek szólnak. Ugye?

És ma pedig azt mondta, hogy szerinte el kéne vinnem ezt a mesét az irodalmi táborba, elvégre az egy irodalmi tábor vagy mi és fel kéne olvasnom. Ami így is lesz, megígérem. Irodalom Visszavág tábor! Revenimus mesemondására készülj! :-)

Itt olvashatjuk a Sün Balázs című mesét, mert olyan nincs, hogy én ezt ne tegyem fel a honlapomra.

Naszóval. Közlöm minden érdeklődővel, hogy Revenimus blogja (ez az amit éppen most olvasol) a jövő héten teljes mértékben szünetelni fog. Egyrészt mert 19.-e és 20.-a munkaszüneti nap, másrészt mert 21.-től egészen vasárnapig szabin leszek, mert megyek a Pál Kata féle "Irodalom Visszavág" irodalmi táborba. Nézzétek a tábor honlapját itt. Ez a tábor a világ végén van, nem messze Egertől egy Cserépváralja nevű helyen (érdekes módon a térképen Cserépfalu a hely neve). Olyan magasan leszek és annyira távol a civilizációtól, hogy még térerő sem lesz ottan. El leszek vágva a világtól. Így lesz. Ezért viszek majd magammal egy Coca Cola felfújható fotelt, beleülök és egész héten lógatom a ...., ööö, a lábam. Tök jó lesz. Kivéve ha szar idő lesz, mely esetben lehet, hogy csütörtökön pakolok és jövök haza. Én ilyen vagyok, ha nem tetszik egy hely, eljövök onnan és kész. Durva mi? De ha minden jól megy, akkor csak 26-án leszek legközelebb és írok ide beszámolót. Állítólag ott is lesz Net, de én ezt nem hiszem el teljes mértékben. Hát ilyenek vannak.

Szavazás van itt az Egyesült Manchester - ZTE meccs leendő kimenetelére vonatkozóan kifolyólag. Szavazzatok ti is kézzel.

Ezt mondom:

Hát ez elég vicces. Indítottak egy oldalt tegnap a III/III. ügynökségről. Itt látható az oldal, amely teljesen üres. Megvannak a menüpontok, de információ az nulla. Legalább valami felhívást tettek volna közzé rajta, hogy várjuk a hozzájárulásokat. Balogh László a miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság MDF-es elnöke kér mindenkit, aki tud, járuljon hozzá az oldalhoz dokumentumokkal, stb, mert az egyelőre üres. Erről az index.hu hírében olvashatunk, a honlapon egy mukkot nem szólnak erről. Mondjuk az is gáz, hogy indítok egy honlapot és utána megkérem az embereket, hogy a tartalmát küldjék már el nekem. Ez olyan mintha megkérném a blogom látogatóit, hogy ugyan írják már helyettem a bejegyzéseket, ha lehet. Bazdmeg! Ez akkora gáz. Ott van nekik az egész levéltár, történeti archívum meg tudja a faszom, hogy mi még és nem képesek összeállítani az oldalt. Jáááj. És egyáltalán, mi a fasznak tesznek ki egy tök üres oldalt a Netre? Ekkora hülyéket.

Tegnap csont nélkül aláírták a tanulmányi szerződésemet, így aztán, ha a cégem nem akar egy marék pénzt veszíteni rajtam, akkor most nekem bérelt íróasztalom van mostantól számított 8 éven keresztül, mert 4 év a kurva főiskola és utána még 4 évet kell itt lehúznom. Kivéve, ha én el nem baszom előbb, mert akkor szopok és fizethetem vissza az egész pénzet. Dehát én nem fogom elbaszni valószínűleg. Úgyhogy királyság van.

Az milyen gáz lehet már, amikor egy perccel a kivégzésed előtt mondják azt, hogy "na jó, várjunk még egy kicsit".

Itt pedig a Miss World Hungary 2002 közönségszavazása zajlik. Én személy szerint Végh Viktóriára szavaztam, aki a 12-es számú versenyző. Szavazzatok rá ti is! Ja és aki tudja a mobilszámát az bökjön gyorsan a Comment linkre és ossza meg velem. :-))

Tegnap egész délután a Magic Wanders zenekar cd-jét hallgattam, egyszerűen döbbenetes amit ezek a fiúk művelnek zenei téren.

Másrészt amikor a hazaértem, kissé meglepve tapasztaltam, hogy a szobám ajtaja előtt egy döglött madár tartózkodik. Ilyen kisméretű, rigó formájú madár volt, mi több, lehet, hogy pont egy rigó volt, de mivel nem vagyok képzett madártudós, ezért. Szóval valahogyan berepült a résnyire nyitott ablakon és nem bírt valószínűleg kirepülni és gondolom addig röpködött bepánikolva a falak között, amíg végül szét nem verte magát. Vagy ilyesmi. Szóval megpiszkáltam egy üres kólásüveggel (ilyen mindig található a lakásban, néha több is) és magamban Han Solo szavaival éltem: "Ami ennél döglöttebb az már csal." Szóval rápiszkáltam egy újságpapírra, az újságpapírt összehajtottam és beleraktam egy TESCO-s szatyorba az egész batyut. Majd levittem a szerencsétlenül járt madarat és beledobtam a kukába. És ennyi. Enyhén furcsa, ha az ember egy döglött madarat talál a szobája ajtajánál. Szóval én tök sajnáltam szegényt.

Bátran ajánlom mindenkinek a Magic Wanders zenekart. Egészen kiforrott, igazán jó zenét játszanak, a honlapjuk is igen igényesen van elkészítve. Mégegyszer: csak ajánlhatom mindenkinek. Jó szórakozást.

Wotan, a germán isten Barbie-gyüjtő versenyt rendez a blogjában, amolyan ötletbörzét, brainstormingot, ilyesmit. Menjetek és nézzétek meg, ha még nem láttátok volna, mert minél több Barbie-ötlet gyűlik össze, annál jobb lesz. Szerintem ez egy vicces ötlet.

Más. Mostantól nem leszek militarista hírekhez linkek ebben a blogban, mert nem és kész.

Kedves olvasó! Képzeld el, hogy egy brazíliai 42 éves nő vagy, Maria dos Santos Rodriguesnek hívnak és éppen kocogsz, amikor egyszercsak leszáll melletted egy Cessna és bár te megpróbálsz lehajolni, a gép szárnya mégis lenyisszantja a fejed. Hát nem lenne kellemes élmény mi? Itt olvashatjuk a részleteket idegen nyelven.

Mellesleg meg: Fornetti adventurez part 2. Ma egy szál pólóban jöttem el otthonról pedig elég hideg van és esik néha a kurva eső is. És bemegyek a Fornettibe és néz rám az eladócsaj (ez egy másik, ez egy fekete hajú, de szintén vödör kategória) és mondja: "Nem fáztál így egy szál pólóban?" Uhh, mondom nem és hozzátettem, hogy azért talán mégsem ártott volna felvennem egy dzsekit. Kérem az emberekkel így törődnek a Fornettiben! Most mondjátok meg! Döbbenetes nem? Mondja még valaki, hogy az emberek nem törődnek egymással. Még ilyet!

Említésre méltó események a hétvégén: 2

Egyik: Dodge City. Ez egy szórakoztatóipari kultúrális létesítmény, magyarul ilyen vadnyugat-style kocsma Fehérváron, amit gyakran frekventálunk a haverokkal. Namost általában mindig a felső szinten, úgynevezett erkélyen vagyunk megtalálhatók, ahol egy biliárdasztal is helyet foglal, amit általában egész éjszaka mi foglalunk el. Mondom a pincérnek, amikor feljött, hogy ugyanbizony hozzon mán' nekünk zsetonokat és odaadtam neki egy kis marék pénzt meg egy személyit. Pincér el, visszajön, zseton kezembe nyom. OK, mondom játsszunk! És azonmód bele is dobtam az egyik zsetonot a biliárdasztalba és igyekeztem tőle az erre szolgáló kar meghúzásával golyókat kicsikarni. De nem akart adni! Azért nem, mert alapjáraton ez a biliárdasztal üres és a golyókat lent tárolják a pultnál. Ennek bizonyítására egy perc múlva jött is fel a pincér a golyókkal. Miután asztaltársaim vázolták neki ügyességemet, fejcsóválva ment le a lépcsőn és mondta: "Gratulálok" or somesuch. Az én haverjaim viszont inkább röhögtek rajtam, ami teljesen érthető is.

Másik: Vasárnapi punnyadások című műsorunkban épp a Coca-Cola felfújható fotelemben olvasgattam a pénteki Népszabadságot, amikor is szobatársam úgy gondolta, hogy a légpisztolyával átlő az újságon, a fejem mellett. Sajnos egy picivel mellé célzott, így a golyó átfúrta ugyan az újságot, ám nem repült tovább, mert közben találkozott az arcommal, kábé másfél centiméternyire a bal szememtől. Mire letettem az újságot és kommentáltam a dolgot, hogy: "Hát te hülye vagy bazdmeg." És mutattam, hogy hol talált el és felhívtam a figyelmét a becsapódási hely bal szememtől való csekély távolságára. Ezután folytattam a punnyadást. Később mondta, hogy bocs', pedig én nem is voltam tulajdonképpen dühös, hiszen végülis nem folyt ki a szemem. Akkor meg minek nyavajogni rajta, nem? De.

Nyomtam egy laza költözködést így a nap közepén, testmozgásilag kifolyólag. A tesóm meg a barátnője költözött fel ide Fehérvárra. Úgy döntöttek, hogy szarnak a farmra és elhúznak Dunaújvárosból. Jól tették, csak nehéz dobozokat hoztak...

Jót tettem ma én a Barburu blog írójával, mert információt adtam neki, hogy Samira - The Rain. Amely dalt le is töltöttem azon frissibe' a Kazaa-ról. Ha esetleg a BSA valamelyik embere olvassa a blogot, akkor neki mondanám, hogy a letöltött mp3-mat természetesen 24 óra múlva letörlöm a gépemről. :-)

Barburu blogját belebasszuk ide a Daily Readz-be, hadd gyarapodjon a lista.

Jó hétvégét mindenkinek.

Ma törzsvásárló lettem. Székesfehérvár, Berényi úti Fornetti. Mert bemegyek és előttem egy ember állt. Pöcsölgetett ott a pénzével, amit az eladólány megelégelhetett. Ugyanis nézelődök és egyszercsak odaszól nekem, hogy 12 deka maradhat-e? Nézek bután, és már be is volt csomagolva a 12 deka tepertős pogácsám. Mondom bazdmeg ennek fele se tréfa, itt törzsvásárló lettem és már azt sem kell mondanom, hogy "a szokásosat". Ezzel csak az a baj, hogy:

1. elég gyakran előfordul, hogy szarrá sült, kemény, ehetetlen tepertős pogácsát kapok. Ilyenkor ezek a szemétben landolnak és megfogadom, hogy többet nem megyek a Fornettibe. Másnap reggel persze megint oda megyek. Nyilván. Állítólag a reggeli a legfontosabb étkezés. Hát én ezt 10 deka tepertős pogácsával intézem el meg egy pohár kólával. Szóval ha kemény a pogácsa, akkor még kevesebbet reggelizem ugye, úgyhogy ez egészségtelen.

2. Ha most törzsvásárló vagyok, akkor amint meglát az eladólány, akkor azonnal pakolja is a pogácsáimat a zacskóba. Tehát, tehát nem mondhatom azt, hogy "héé, én inkább 10 deka pizzás csigát kérek", mert akkor egyrészt gondolom megsértődik (egyrészt azért, mert nőből van, másrészt meg azér' mer' ki kell öntenie a pogácsákat a zacskóból. És akkor duplán rászopok, mert legközelebb már nem fogja tudni, hogy mit is akarok, ezért nem ad rögtön pogácsát, amint meglát és ezért mondjuk majd meg kell várnom amíg perceket pöcsölnek előttem más vásárlók a pénzükkel. Nagy dilemma ez. Asszem maradok a tepertős pogácsánál...

Azér' tök jó ez. Kényelmesség ez. Kár, hogy az illető eladólánynak nem tetszik nekem az arca. Pedig tök kedves arca van meg minden. De mégse. Biztos, hogy nem ő lesz a feleségem.

And now. Today's U.S. military news: Missing Military Laptops Recovered

Megtalálták az elveszett laptopokat. Ez elég gyors felderítés volt. A tolvaj már vallott is. Na hallod, asszem én is vallanék, ha néhány kommandós rúgná szét a bejárati ajtómat...

Nahát ma délután Nóra nevű kolleganőm szóvá tette, hogy hangosan hallgatom a Republic együttes zenéjét a fülhallgatómban. Ezen egy kicsit kiakadtam én, de aztán elmúlt. Szerencséje van, hogy én vagyok a világ legtürelmesebb embere.

Most 23% hangerővel nyomul a winamp az eddigi 50% helyett. Velem lehet alkudozni. De csak egy bizonyos határig. :-)

Úgyhogy meg is kezdjük a választott téma linkelését. Ezzel a linkkel: U.S. Soldier Wounded by Sniper in Afghanistan. Mellre vette a mesterlövész golyóját... :-)

Tegnap olyan szinten nem volt kedvem semmihez se, hogy még a frissítést sem töltöttem fel ide. De most már új erő szállt belém, továbbá itt van mellettem legjobb barátom, a kétliteres Coca-Cola. Lassan azt lehet majd hinni, hogy ez a blog azért van, hogy a Coca-Cola italt népszerűsítse, de nem, nem azért van, egyszerűen csak csippantom én ezt az italt nagyon. De nem vagyok kólafüggő! Ááá, nem, bármikor le tudnék szokni. Persze, persze.

Azon gondolkodtam, hogy általában a normálisabb blogoknak vannak témái és a témába vágó linkeket meg szokták jeleníteni a blogokban. Ettől lesz egy blog igazi blog, mert amíg csak saját magunkról nyavajgunk benne, addig tulajdonképpen a blogot csak terápiás célra használjuk, kvázi az Internetet használjuk pszichológusnak (talán mert nem merünk felkeresni egy igazit, vagy mert nincs rá pénzünk) és a blog tulajdonképpen az a szoba amin keresztül a pszichológussal beszélünk. Hmmm, tulajdonképpen kurva érdekes teóriát mondok ám én itt, így belegondolva. Naon intelligens vagyok, úgy látszik. Szóval, szóval, szerintem azért írjuk a blogokat, mert akarjuk, hogy valaki meghallgasson minket. A blogok nagyon nagy százalékán látunk stat számlálókat, hogy lássuk, hágyan olvasnak minket. Továbbá nagyon önzőek is vagyunk. Miért? Mert szeretnénk, ha minél tovább a mi blogunkon maradnának az olvasók. Honnan látható ez? Onnan, hogy minden linket "blank" opcióval rakunk bele a blogba. Hoppá! Hoppá! Milyen okosakat mondok, mi? Valszeg ezt persze minden blogger belátja, de én meg még le is írtam.

Szóval, hogy szavamat ne felejtsem, ennek a blognak is lesz mostantól témája. Ami annyit fog jelenteni, hogy remélhetőleg minden nap megjelenik rajta egy link ami a témába vág. A téma pedig kéremszépen az "amerikai hadsereg viselt dolgai" lesz. Azér' mer' mostanában sok, amerikai katonákról szóló filmet néztem, meg azért is mert én komálom egyrészt az USA-t, másrészt pedig az amerikai katonákat. A linkek 95%-a szerintem angol oldalakra, cikkekre fog mutatni, dehát ez van. Az amerikai hadseregről ritkán írnak a magyar Net-sajtóban. Persze lehet, hogy tévedek. Na, itt fejezem most abba.

Bah! Az van, hogy kurvára unatkozom. Van ilyen néha. Orvul lecsap az emberre az unalom, ami ott bújik mindig a háttérben és egyszercsak előlép és páff belédbassza a kését. Ilyesmi. Ez van most. Totál szar ez, mert például itt van az egész Internet, mindenféle atomkirálysirály érdekes dologgal és egyszerűen kedvem sincs hozzá, hogy körülnézzek. Úgyhogy inkább belenyavajgok ide a blogba. Szóval lehet, hogy a kurva eső miatt van, mert egyfolytában esik reggel óta és lehet, hogy ez kedvetlenít el, vagy ki tudja. Mindegy, ez van. Ebéd után biztos jobb lesz majd. Tele gyomorral talán unatkozni sem lehet rendesen. Nincs kedvem semmihezse!!!!

És a mai nap legnagyobb durranása, hogy végre megkaptam a megrendelt 128 megás memória modulokat. Az egyik már benne is van a gépemben, úgyhogy most sokkal jobban hasít, mint eddig.

Kész ennyi. Ilyen nyúlfarknyi böfögés jut mára, nincs több semmi amiről írni kellene, nincs semmi amiről nyavajoghatnék. Szépen elvagyok mint a befőtt.

Olvasom az index.hu-n, hogy. Valami állatkirály tegnap megölte a családját és a metro elé ugrott. Jó kis délutáni program mi? Nem értem mitől keseredhet el egy ember annyira, vagy lehet, hogy helyénvalóbb, ha azt mondom, hogy mitől kattanhat be annyira, hogy egy ilyet megjátsszon. Totál nem hiszem, hogy létezne annyira megoldhatatlan helyzet amire egy ilyen cselekvéssor válasz lehet. Na mindegy, ez van, felkenődött a kerekekre aztán sziiija.

Kemény dolgok ezek az életben.

A Népszabadság (is) tudósít róla, hogy Medgyessy Péter kint járt a Szigeten a hivatalban levő magyar miniszterelnökök közül elsőként. Jó faszi, én is rá szavaztam. :-)

Mindenki a Szigeten van mostanában. Döbbenetes. Van egyáltalán valaki még ebben az országban, aki dolgozik is? Igen, például én. :-) Kezdek komolyan gondolkodni róla, hogy egyszer én is kimegyek erre a Sziget nevű össznépi happeningre. Ennyi ember nem tévedhet, nem? Vagy ilyesmi. Bármit elviselek egyébként, de a Szigetről szóló beszámolók gyanúsan nagy százalékában van szó arról, hogy az embert sörrel leöntik véletlenül. Hát ez az egy dolog az, amit nagyon tudok rühellni. Tehát ha valamivel leöntenek és ott ázok valami ismeretlen eredetű alkoholban. Boáá. Simán kibékülök én a porral, a tömeggel, a furcsa emberekkel, az alváshiánnyal, tehát bármi más negatívummal, de hiába, ezzel nem. Tartsatok ezért nyugodtan finnyásnak, vagy kitudja még minek, de akkor is. Találjanak ki egy olyan ruhát, ami taszítja a folyadékot és akkor OK, azonnal megyek. :-)

A hétvége úgy telt, hogy először is pénteken meghívtak egy házibuliba. Állítólag lettek volna nők is, de nem lettek. Vagyis ez úgy nézett ki, hogy volt egy marék hím, kábé 10-15 és volt 4-5 csaj, akik mellett egytől-egyig a barátaik álltak testőrséget (szó szerint, höhö) és el nem mozdultak volna. Így aztán maradt a masszív alkoholizálás. Besegítettem 1 liter vodka elpusztításába 5 darab feles erejéig. Aztán hazavittek kocsival.

És szombaton pedig anyukám eljött Fehérvárra, hogy a megrendelt Rattan garnitúráját hazavigye. Kifizetett egy marék pénzt a tehertaxinak, majd otthon meglepve kellett tapasztalnia, hogy a bútorgarnitúra egyik elemének el van törve a lába. Ez aljas, mocsok dolog volt a PRAKTIKER részéről, hiszen ők csomagolták a bútorokat egyenként ilyen vastag papírba, tehát biztosan tudtak róla. Szemét köcsögök! Aztán anyukám reklamált és mondták, hogy vigye vissza 3 munkanapon belül és kicserélik. Így is lett volna, de anyukám még azért telefonált egyet és kiderült, hogy inkább mégse vigye, mert nem tudják kicserélni ugyanis késsssz, ez volt az utolsó darab belőle. Köcsög banda ez a PRAKTIKER. Egyedül az javít a helyzetükön, hogy elismerték, hogy hibásak és hajlandóak fizetni anyukám utazását Fehérvárra, amikor visszahozza nekik az egész cuccot. Vissza fogják adni a pénzét és ráadásként kap egy 10ezer forintos vásárlási utalványt is. Ez még korrekt is lenne, csak sajnos a tehertaxi eredetileg kábé 10ezerbe került, szóval olyan, mintha azt a pénzt beváltotta volna vásárlási utalványra meg egy jó adag bosszúságra ráadásul kifolyólag. Úgyhogy ajánlom nektek okuljatok és nézzétek meg nagyon jól, hogy mit kaptok, ha a PRAKTIKER-ben vásároltok.

Továbbá ezúton thanks athina-nak, aki a blogjában publikálja a blogomat. Érzem, hogy török felfelé mint a talajvíz és hát kurva népszerű vagyok na. Hát ez az igazság. Ajajj, az arcom beszorult a szoba két fala közé és érzem, hogy még terjedni akar. Befejezem mielőtt baj lesz...

Jaj nem. Még valami. Több blogon is olvastam, hogy mennyire odavannak a Neverminder blogért. Nemtom ez valami divat mostanában vagy mi? Mindegy, nekem is tetszik az adott blog. :-)) Ide is baszom a daily readz-be néhány másik új felvételes közé. Na jó hétvégét mindegykinek.

Asszem netfüggő lettem vagy mi. Na nem nagyon, csak egy kicsit. Bár ez körülbelül ugyanolyan mint amikor Harrison Fawcett hőse, Brett Shaw, a praetoriánus gárda ezredese azt mondja, hogy aki az űrhajójára illetéktelenül akar felmenni az egy kicsit meghal. Hát ugye, kicsit nem lehet meghalni, valaki vagy halott vagy nem. Ugye. Ennek mintájára kicsit nem lehetek netfüggő, vagy netfüggő vagyok vagy nem. Ugye. Q.E.D.

Más. Most voltam a helyi ABC-ben és vittem vissza kólásüvegeket. És nézem, teljesen kihalt az egész bolt, csak a pénztáros állt az egyik pénztárgépnél, de egyébként a bolt hátsó részében, a pultoknál (úgymint felvágottak pultja, sütik pultja, üvegvisszaváltó pult, na ezeken a helyeken nem volt ügyeletes szolgálatban levő tiszt. Szóval hanyagul a pultnak támaszkodtam lazán és várakozni kezdtem jobb híján. Két perc múlva előkerült valaki, aki észre is vett. Ez egy nagydarab, meglehetősen vödör minősítésű hölgy volt. Aki egyébként úgy néz ki mint egy zombi. Tehát pont olyan érzelemmentes arca van, továbbá a járása is inkább lassú csoszogás, mint határozott emberi mozgás. Na odajött a pulthoz. Energikusan ráköszöntem: "Hello". Na nem ilyen hülyegyerek stílusban, hanem szépen, katonásan. Így: "Hello!". Mire a száján kijött valami motyogás, ami a "Szia" hangsort volt hivatva jelezni felém. Szóval végül átvette tőlem az üvegeimet és hasonló stílusban elköszöntünk, majd mindenki ment a dolgára. Helyesebben én mentem, ő meg elcsoszogott valahova. Azt gondolom, hogy az ilyen kisebb ABC-k többek között ezért veszítenek a nagy áruházakkal szemben. Ugyanis, ha a SPAR-ba bemegyek, biztos lehetek benne, hogy az üvegvisszaváltóban mindig van valaki. És ilyenek.

Egy rövid tisztázás erejéig visszatérnék arra a kis szóra, ami ott a hölgyemény leírásánál szerepelt. Ez a "vödör" minősítés. Az én meglehetősen korrekt és katonás besorolási rendszerem szerint kétféle nő létezik. A vödör és a nem vödör. A vödör ugye ebben a kontextusban normál esetben azt jelenti, hogy "ha vödröt húznánk a fejére, akkor még oké". Namost nálam ez kiterjesztett értelmezésben szerepel. Én megnézek egy nőt és jó esetben pillanatok alatt összehasonlítom az agyamban tárolt ideális nő képével. Ha megközelítőleg egyezik a látott nő és az ideális nő képmása, akkor az illető hölgy nem vödör minősítést kap, ami azt jelenti, hogy első ránézésre szimpatikus nekem. Értelemszerűen ha nem egyezik a két "kép" akkor az illető hölgy vödör minősítést kap, ami azt jelenti, hogy nem szimpatikus nekem. Ettől még nem leszek vele bunkó vagy ilyesmi, hanem úgy viselkedem vele szemben, mint bárki mással. Vagyis: közömbös nekem. Nem érdekel, hogy a világon van-e. Ez a nagy kemény igazság. Persze ettől még idővel megkedvelhetem, de attól még mindörökre vödör marad. Ámen. Na ez a vödör / nem vödör minősítés. Azért kellett ezt így kifejteni, mert vannak, akik nem egészen értik ezt a rendszert, pedig elég egyszerű. Vagy szimpatikus nekem egy nő vagy nem. És ezt úgy mondjuk, hogy vödör vagy nem vödör. És késsz. A baj a határeset nőkkel van, akiket nem lehet azonnal besorolni. Ilyenkor az illető nő egy kérdőjelet kap és csak akkor lehet róla dönteni, ha mondjuk közelebbről megismerem, tehát elbeszélgetek vele mondjuk.

Na, ennyit mára, asszem ez is bőven elég lesz már. Szómenés vége. Blog bezár mára.

Hmmm, a nap poénja, hogy megtudtam, egyik szabadságom alatt a titkárnőnk, akit Zsókának hívnak vázolta azt a tervét a többi kollegának, hogy le akar szoktatni engem a kóláról, hogy helyette inkább paradicsomlevet igyak, mert az sokkal egészségesebb. Hát ekkora hülyeséget régen hallottam és egy elég nagyot röhögtem ezen. Hát ennek a tervnek a megvalósulási esélye erősen konvergál a nullához, hogy megvillantsam matematikai tudatlanságomat. Persze, paradicsomlé! Hát ez a világ poénja.

Arról beszélnek éppen a Danubius rádióban, hogy fontos-e a külalak. Ahogy kinézünk, értitek. És azt mondja az egyik hölgy betelefonáló, hogy nem baj, ha egy férfi kopaszodik, vagy pocakja van, a lényeg az, hogy mosolyogjon. Amire én azt tudom mondani, hogy mosolyogjon a faszom. Nem azt jelenti ez, hogy sosem mosolygok és állandóan úgy nézek ki a fejemből, mint egy vietnami veterán, akinek éppen most mészárolták le az egész alakulatát és elszánt tekintettel úgy dönt, hogy ő márpedig most cserébe lemészárolja az összes nyomorult vietkongot, akit meglát. Nem. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok hajlandó úgymond parancsra mosolyogni, mert az tetszik az embereknek. Az olyan álságos meg minden. Nem veszi be a gyomrom. Van ez a baromság, ami spam mailként terjed, hogy jaj, mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád. Nem vagyok hajlandó idétlenül mosolyogni, csak azért, hogy a világ visszamosolyogjon rám. Szóval mosolygok én, ha van hozzá kedvem. Ez a mosolyogj a világra baromság pedig éppen az. Egy nagy baromság. Sajnos csak egyetlen baj van vele, mégpedig az, hogy sajnos ez egy igaz baromság. Szar ügy. :-)