Megújították a Danubonus honlapját. Ez azért jó, mert sokkal sirályabb lett az oldal, ez legalább már működik is, nem úgy mint az előző. Lecserélték láthatóan a designer csapatot és ez jót tett.

Egy csomó minden kavarog bennem mostanában és valahogy úgy lehetne jellemezni saját magamat mint egy atombombát, ami az indítókódra vár, hogy felrobbanjon. Amely állapot meglehetősen veszélyes, hiszen olyasmi lehet belőle mint ami az Összeomlás című filmben volt. Ebben a főszereplő pofa egyszercsak bekattan és ámokfut egy kicsit a városban. Gondolom sokaknak ismerős a film. Véleményem szerint az irodai munkavégzés természetes velejárója, hogy a stressz meg minden ilyen faszság csak gyúlik bennünk és egyszercsak robban. Kinél milyen mértékben ugye. Van aki hazamegy és szépen levezeti a feszültséget azzal, hogy összeveszik a bnőjével/feleségével/barátjával/férjével, osszátok be. Gondolom ez az általános és elég ritka lehet, hogy valaki egy baseball ütővel veri szét egy bandatag fejét, mint a fent említett filmben történt. Vagy ilyesmi. Én meg hülyeségeket írkálok a blogomba, amit éppen olvasol, ugyanis én lehet, hogy ezzel vezetem le a feszültséget. Vagy kitudja. Lehet, hogy egyáltalán nem vezetődik le a feszültség ezzel. Természetesen jelenlegi haragvó atombomba állapotomnak jól meghatározható oka van, ami pedig abban keresendő, hogy Nóra nevű kolleganőmet jelenleg egy másik hím kísérgeti mindenhova. És nekem kibaszott jó képet kell vágnom a dologhoz, mert ez egy irodai közösség, éppen ezért vagy együttműködök a csapattal, vagy pedig elhúzhatok nyugodtan a véres bélbe. Na ez az amit senki kedvéért nem fogok megtenni, mert engem soha senki sem győzhet le. Nem azt mondom, kiüthetnek a nyeregből gond nélkül, de én sosem fogok meghátrálni még egy ilyen helyzetben sem. Az ugyanis megfutamodás lenne. Mellesleg, mellesleg milyen érdekes, hogy az ember mennyire ösztönlény. Mert figyeljük csak: Roland nevű kollegámmal hallgatólagos békét kötöttem egy hosszú és részegen átvirrasztott éjszakán és ennek ellenére mégis gondolkodás nélkül feldugnék a seggébe egy taktikai atomgránátot, ha szárazon megúszhatnám a dolgot és már fel lenne találva az előbb említett fegyver. Ugyanakkor ha normálisan végiggondolom a dolgokat, akkor emlékeztetem magam, hogy már békét kötöttem vele, ezért saját etikai rendszerem szerint nem lehetek vele köcsög. Jó kis dilemma ez... Viszont mostmár legalább jobban érzem magam. Asszem hazamegyek és bedobok egy felest aztán elhúzok egy fodrászhoz, mert ma katasztrofálisan állt a haj a fejemen, úgyhogy ideje van egy kis géppel való hajvágás esete fennforgásának kifolyólag, hogy bassza meg az egész tetves, rohadt világ. Nah. Hmmm, biztosan nem megyek százzal, remélem nem okoztam túl nagy lelki sérülést azoknak, akik ezt végigolvasták... Létezik egyáltalán ilyen ember? (mármint aki ezt végigolvasta). Ha igen, az vegye a fáradságot, nyomjon az "Akarod kommentálni" linkre itt alul és írja bele a kommentbe, hogy "igen én végigolvastam". És így.

"Napi nyavajgások" című rovatunkat hallották.

Hát tegnap este az történt, hogy valamiért a cd-író egymás után 3 darab cd-t is széjjelkúrt. Ezzel rekordot döntöttem, hiszen sosem sikerült még egymás után ennyi cd-t elbasznom. Úgy látom viszont, hogy már megjavult az égető eszköz, hiszen ma délelőtt már sikerült megírnom vele 1 azaz egy darab cd-t.

Nokéremszépenalássan az van, hogy tegnapra ígértek 2 * 128 mega memóriát, de basznak hozni, a hozó ember pedig eltűnt, szavahihető szemtanúk szerint egy fekete lyukban. Senki nem tud róla semmit. Weird case. X-aktás ügy. Úgyhogy memória seholse.

Kaptam egy spam mailt aminek a subjectje közölte velem, hogy: "Notification: Your Computer is Too Slow!" Köszi, ez igazán meglepő információ.

Jövő héten a főnököm szabira megy, ami szerintem jó, mer' három hét Hawaii következik ezután. Vagy valami ilyesmi.

Nah, a hétvége pontosabban a péntek délután nagy eseménye az volt, hogy beszereztem egy darab Coca-Cola felfújható fotelt és örvendeztem vala. user dzsillt az index.hu Bazdmegezés fórumából nagy riszpekt illeti, amiért tényleg nem volt hang és hozzámbaszta a saját fotelét, mert neki ilyen nagy szíve van. Teljesen jó. A fotel maga egyébként frankón kényelmes, először is felfújtam szájjal. (!) Körülbelül húsz perces intenzív tüdőmunkával lehet felfújni az ülőkét, de annyira nem vészes a dolog. Ekkor kapunk egy böhöm nagy fotel alakú tárgyat, ami a reklámokban is látszik. A fotel 150 fontig van hitelesítve, ami körülbelül 75 kilót jelent magyar pénzben. Ennél nehezebb emberek már ne próbáljanak beleülni, mert esetleg a fotel elhaláloz. Éppen ezért a lakótársam például automatically ruled out. Szóval a fotel mint már említettem tök kényelmes és nagymértékben szarni lehet a világra, ha az ember beleül és közben kólát kortyolgat pölö. Én ezt meg is tettem a hétvégén 1ébként. És így. Le is vagyok fényképezve, úgyhogy ha meglesz a kép, azonnal scannelem befelé és teszem közzé jól. Egyébként a hétvégém unalmasan telt, habár szombaton alkoholizálás volt, de csak kis mértékben. Viszont egyik régi lakótársam macskájával frankón összehaverkodtam és egy pizzáról adtam neki egy nagy szelet szalonnát, amit a macsek erősen jónéven vett. Itt jegyezném meg, hogy nincs olyan macska a világon akivel én ne tudnék összehaverkodni. És ilyenek.

Még azér' is jó ez, hogy idetettem a blogot, mer' így naponta csak egyszer fogjátok látni a böfögéseimet, mert többször nem fogok frissíteni a'la manuál, ahhoz kellően lusta vagyok.

No, szóval ma az történt, hogy a Bazzeg Rádió egyik kedves hallgatója (Bazzeg Rádió topicjához a linket lássad jobb oldalon) aki dzsill névre hallgat felajánlotta nekem, hogy részemre átadja a Coca-Cola felfújható foteljét, mer' neki ekkora nagy szíve van. Nagy riszpekt neki ezért.

Továbbá végére értem a Korona Hatalma című regénynek amit egy Harrison Fawcett nevű csóka írt. Ez egy sci-fi regény ami 2670-ben játszódik. A regény írója pedig gyerekek egy történész és komolyan mondom olyan kurva jól ír, hogy hihetetlen. Nekem legalábbis tetszett. Ahogy ír. Szóval ilyen Verne Gyulásan ír, ami azt jelenti, hogy érdekes valós tényeket, dolgokat sző bele az egyébként elképzelt történetbe. Jelen esetben a Szent Korona megszerzése körül forogtak az események kerekei. Tök sok érdekességet leírt a koronáról, a ma divatos elméletekről, stb. Ő viszont személy szerint történészként - ez kiderült a regényből szerintem - nem igazán respektálja a hagyományos elméleteket és a könyvben tök jó elméleteket állít fel és elég logikusan vezeti le. Például, hogy a Koronát az avarok készítették és Nagy Károlyék lopták el a honfoglaláskori Magyarországról és amikor Árpádék bejöttek, akkor a kalandozások tulajdonképpen azért folytak, hogy a Koronát visszaszerezzék. Tök hihetetlen, de tök jó elmélet. Na és egyéb érdekességek is vannak még ebben a regényben, az író humora pedig nekem nagyon bejön. Például az űrbéli zsoldos a kiborg katonáit egy ősi könyv alapján a francia foci válogatott tagjairól nevezi el. Szétröhögtem az agyam amikor odaszólította magához Barthezt és Zidane-t. :-)) Szóval nekem nagyon bejött ez a könyv, olvassa el mindenki más is.

Egyúttal közlöm a nagyérdemű közönséggel, hogy a blog archive részeinek feltöltése teljesen megtörtént, most már teljesen ugyanúgy nézek ki, mint ahogy a blogspoton kinéztem. Csillivilli minden, ahogy köll. Indzsój.

Igen. Igen. Működik a dolog tehát mondhatom, hogy ez most már így marad örökre, ez a blog végleg itt lesz és nem máshol, remélem ezt az ígéretemet be is tartom és nem keverek többet. Mindenesetre használja minden olvasó bátran a http://www.revenimus.tk címet mer az biztos mindig jó helyre fog mutatni. Lehet, hogy majd én is feléneklem mint Wotan, de nem, mer' az utánzás lenne.

Ja és az archívokat töltöm fel erősen, csak ezeket postonként kell leszednem a bloggerről és áttenni ide, úgyhogy aki a régi részeket is látni akarja az várjon türelemmel 1, esetleg két napot. Viszont értékeljétek, hogy milyen kurva szorgalmas csávó vagyok. No

Notehátszóvalnahát feltettem az új helyére a blogomat, amint lehet látni is ezt. Ez az én személyes site-om egyébként tehát illik, hogy itt legyen. Sajnos az összes commentet elvesztettem, ami ezidáig volt, de nem baj, annyi baj legyen. Ez az írás tkp. azér' született, hogy kipróbáljam az új comment rendszert, merhogy áttértem manuális publikálásra, ezért a YACCS úgy döntött, hogy máshogy kell mostmár csinálnom. Nembaj. Egészségére váljék.

Tehát az történt, hogy valami rejtelmes oknál fogva úgy döntöttem, hogy én bizony a saját honlapomon akarom a blogomat, nem akarok szarakodni a bloggerrel, ezért találtam a Neten egy ügyes programot, úgy hívják, hogy - nem fogjátok kitalálni - Blog. Teljesen korrekt progi, itt nyomul a gépen és amikor azt mondom neki, hogy most akkor legenerál egy marék html oldalt, amit simán feltehetek akár a Yahoo-s oldalamra is, pedig annak nincs ftp hozzáférése. Teljesen zsír ez.

Néhány dologról kell mostan beszámolni.

Először is azt kell elképzelni, hogy a blogom profitot termelt. Ez a durva gyerekek! Tulajdonképpen ugye a blogok nonprofit vállalkozások, ezért írásukért az íróik nem kérnek cserébe semmitse. Ez nálam is furcsamód így van, ugyanis képzeljétek, nem kérek pénzt azért, hogy olvashassátok napi bölcsességeimet. Szerintem én ezért kurva rendes csávó vagyok. Nah, viszont természetesen az ajándékokat elfogadjuk, így történt, hogy tegnap a lakótársam, aki a Picy névre hallgat, mert egy nagydarab állat, meglepett engem a kedvenc italommal (gyengébbek kedvéért két liter kólával) és közölte, hogy ezt a blogomnak köszönhetem, meg az abban leírt dolgoknak, amik őt valamilyen atomfurcsa módon jó kedvre derítették. Az Isten tartsa meg a jó szokását nekije.

Továbbá azt is el kell még képzelni, hogy tegnap igyekeztem meghallgatni a Műszál című műsort az EST FM nevű rádióban, de itt Fehérváron kurva szarul lehet fogni az említett rádiót, kérjük ezért a felelősöket, hogy foglalják el mondjuk a Danubius Rádió stúdióját, mer' abban amúgy is szar a műsor, és sokkal inkább hallgatnám az EST FM-et a helyén. Mindegy, azért Wotan dalát még sikerült meghallgatni. Hihetetlen, hogy mekkora állat ez a Wotan gyerek. :-)

Miután jól lefikáztam a Statcentert, okosan telepítettem egy másik countert, courtesy of Bravenet. Szerintem teljesen jól néz ki, de ha ez is szarakodni fog..., no de ne fenyegetőzzünk, hadd bizonyítson ez a jó kis counter.

Nóra nevű kolleganőm éppenséggel szabadságon van a héten, ezért most - tesztelési céllal - kiszereltem a gépéből a 64 mega RAM-ját és most 128 megával nyomulok. Döbbenetesen sokkal sirályabban fut a gépem. Hihetetlen. A főnököm mellesleg megkért, hogy szerezzek be két darab 128 megás modult. Az Isten tartsa meg a jó szokásait...

Nohát. Egyértelműen megállapítást nyert, hogy a furcsa blog-eltűnést a Statcenter kód okozta. Ugyanis amint töröltem a template-ből máris régi fényében tündököl a blogom. Döbbenetes. A statcenter pedig mehet a fenébe. Javaslom senki ne használja ezt a lúzer szolgáltatást.

Láthatjuk, hogy bekattant az agyam és template-et cseréltem. Szerintem ez sirályabb is mint az előző volt, úgyhogy nem nagy veszteség.

Hmm, meglepve láttam, hogy a blogom tök üres. Furcsa dolgokat generál néha ez a blogger.

Elküldve: 2002. júl. 18. 00:14:44

Küldi: 06209000900

1. jel.: KJF, nemzetközi kapcsolatok ALK pontszámod: 108. Info: www.felvi.hu. Támogató: PGSM

Elküldve: 2002. júl. 19. 01:10:46

Küldi: 06209000900

1. jel.: KJF, nemzetközi kapcsolatok ALK ponthatár: 75. Info: www.felvi.hu. Támogató: PGSM

Most először is kiosztom a mai napra való észt: szóval két pasi között úgy lehet a legjobban rendezni egy adott nő miatti ellenségeskedést, hogy szépen bebasznak mind a ketten, majd intelligensen megdumálják egymás között a kibaszott dolgokat. Azér' mer' a verekedés például egy kihalt parkolóban egyrészt unintelligens, másrészt stílustalan, harmadrészt pedig fizikai sérülésekkel jár jó esetben mindkét, rosszabb esetben csak az egyik verekedő fél számára. Úgyhogy mi az intelligens dumálás opciót választottuk és szerintem bölcsen tettük mi ezt.

Másrészt Wotan (blogjához a linket lássad baloldalon) felénekelte a blogja URL-jét punk-rock stílusban. A dalt tartalmazó mp3-mat innen kell letölteni mindazoknak, akik akarnak egy jót röhögni. :-) Óriási nagy riszpekt jár user Wotan-nak ezért az elkövetésért, mer' szerintem kurva vicces. A riszpekt osztogatás egyébként vicces dolog, ezért veszem át ezennel gátlástalanul az általam daily olvasott blogok elkövetőitől. Baj? (Na ez kb. olyan kérdés mint a Windows kérdése, hogy aszongya: Formáztam a winchestert. Baj?)

Szóval, tegnap este Forrest Gumpot néztem. Sokáig éljen az, aki feltalálta a CD nevű adathordozó eszközt. Ha pedig már meghalt akkor nyugodjék békében sokáig. Na és csak azt akartam mondani, hogy amikor a Forrest Gumpot nézem, akkor mindig ilyen furcsa feeling jön rám. Nagyon sokszor megnéztem már ezt a filmet és hát tkp. ez a kedvenc filmem. Na és az van, hogy a legjobb jelenet ebben a filmben az, amikor Forrest meséli Jennynek, hogy miket látott a futós évei alatt és akkor Jenny megjegyzi, hogy:

-Bárcsak ott lehettem volna veled.

És erre a Forrest Gump azt mondja, hogy:

-Ott voltál.

Hát ennél a jelenetnél mindig végigfut a hátamon a hideg. Döbbenetes egy film ez a Forrest Gump.

"Nem is tudok erről többet mondani."

Oké, szóval brutálisan nyálas idő van ismét. Tegnap szarrá áztam, míg legyalogoltam azt az öt perces utat ami a buszpályaudvarig vezetett. Kéne vennem már egy esernyőt... Hmmm, továbbá faszom a temetésekbe. Egy ilyen happeningen voltam tegnap és azt kellett tapasztalnom, hogy simán nem tudom beleélni magam ilyenkor a nagy kollektív szomorúságba. Halál unottan és egykedvűen álltam ott a gyászolók között, kb. olyan volt a helyzet mintha rá akarnánk venni a Terminátort arra, hogy sirassa meg Sarah Connort. Dzsízösz Krájszt és az a beszéd, ami elhangzott! Úristen, halálosan röhejes volt! Anyukám meg is jegyezte, hogy neki aztán ilyen temetést ne tartsanak, mert kijön a sírból és felpofozza a beszélőt. Funny. Megígérem itt a nyilvánosság előtt, hogy anyukám temetésén én mondom majd a beszédet. Nah, mindegy ez van, eltemették a pofát és kész. Azér' legbelül sajnálom, mert bár csak egyszer találkoztam vele, de jó faszinak tűnt. Az öcsém barátnőjének volt az apukája. Ha esetleg véletlenül olvasná ezt a blogot (ami elég valószínűtlen, mer' halottak csak ne olvasgassanak blogokat, nekem ez a filozófiám), mindegy, ha mégis olvasná, akkor üzenem neki, hogy "Döbbenetes!" és Ő biztosan érteni fogja.

And so it happened that Pál Kata (blogjához a linket lássad bal oldalon) úgy döntött, hogy meghív engem egy irodalmi táborba, aminek Ő pont egy főszervezője éppenséggel. Irodalmi táborba bazdmeg! Nézem mondom, úristen mit kereshetek én egy irodalmi táborban mikor lövésem nincsen a kortárs mai magyar irodalomhoz, de ezt vérkomolyan mondom semmi közöm nincs hozzá, úgymond kimaradt az életemből. Whatever. Elmentem megnéztem a honlapot, amit fent belinkeltem és egyre szimpatikusabb lett a dolog, mer' jólkinéző helyen lesz az IstenHátaMöge nevű faluban. Továbbá egy-két jó programot is láttam, bár még veszettül nemtudom, hogy mit fogok hozzászólni a témákhoz, de nembaj legfeljebb hallgatom az okosságokat. Igazából azért fogadtam el a meghívást mert:

1. állítólag jó nők lesznek ott

2. lehet, hogy Republic zenével fognak engem ébreszteni

3. kapok egy ingyen pólót

Na és most komolyan. Az van basszátok meg, hogy tudjátok 7000 HUF-ba fog ez fájni plusz a plusz, de! De! Az van, hogy ez egy cáfolata lesz annak, hogy aki sokat számítógépezik meg Netezik az passzív lesz és az emberi kapcsolatai elbaszódnak. Tudjátok a Nóra nevű kolleganőm mondta ezt nekem előszeretettel, hogy én passzív vagyok. Lófaszt! Csak másképpen vagyok aktív! Ennyi. És kurvára jól esett, hogy user PálKata gondolt rám, úgyhogy nemérdekel mennyibe fog kerülni elmegyek és kész. Akkor is, ha nem kapok szabadságot arra a hétre. :-)

"Melyhez hasonló jókat kívánok,

Göre Gábor bíró úr"

Nahát, nahát úgy látom, hogy a Statcenter szerint a számláló átcsúszott a százas határon, tehát kijelenthetem lassan, hogy vannak olvasói ennek a blognak, tehát vannak akik napról-napra kiváncsiak a nyavajgásaimra, ami felettébb különös dolog. :-) De azér' köszönöm az összes olvasómnak, hogy időnként erre téved a böngészőjével, mer' ez azt jelenti, hogy nemhiába tépem a számat és valakik meghallgatják a hülyeségeimet. És kurvára jó, hogy ez így van. Szóval egy nagy thank you mindenkinek, aki olvassa ezt.

Épp tegnap fakadtam ki a Bazzeg Rádióban (link lásd baloldalon), hogy milyen sok spam emailt kapok ami arra buzdít, hogy növeljem meg a péniszem méretét egy-két inch-el. Köszönöm szépen, hogy a kedves spammelők így aggódnak ugye a falloszom méretéért, de tökéletesen elégedett vagyok vele úgy, ahogy van. És elküldtem őket a kurva anyjukba, hogy finoman fogalmazzak. De ma beláttam, hogy hibásan ítéltem meg ezeket a jóakaró spammelőket, ugyanis elolvastam ezt a cikket. ;-)

And so it happened tegnap, hogy jövök kifelé a SPAR-ból és jön velem szembe egy - az én ízlésficamos világnézetem szerint - az átlagosnál teltebb hölgy, olyan 28 év körüli és rámnéz és mosolyog ezerrel mint egy mittudomén micsoda. Ezen tök kiakadtam, amúgy sem volt túl jó a kedvem és ez meg itt röhög rajtam, és azt sem tudom, hogy miért. De legalább vennék az ilyenek a fáradságot és a hátam mögött röhögnének ki, akkor legalább nem látom. De így! Beleröhögni a pofámba!? És ha egy sorozatgyilkos lettem volna? Ugye? Előkapom a Desert Eagle-t és mondjuk azzal fagyasztom az arcára a vigyort. Aztán megyek a sittre. Hát kinek lett volna jó az? Úgyhogy tanulság, hogy mindenki okosan röhögje ki a másikat, lehetőleg a háta mögött, amikor nem látják. Néhány gyilkosság így valószínűleg megelőzhető lenne.

Oh, yeah, back again. Hmmm, valami gány volt a template-tel és baszott publikálni a frissítéseket a kurva Blogger tegnap, de nembaj, ma kibasztam vele és csakazértis amint látjátok. Viszont közben találtam egy másik template-et, ami lehet, hogy jobban tetszik, csak lusta lennék kusztomizálni (to customize it), úgy érzem. Na, ezt majd még +látjuk.

Ma nem bírok publikálni, mer a kurva Blogger szarakodik és baszik publikálni a postjaimat, ergo másik szolgáltatót keresek, de viharsebességgel bazdmeg.

Ma kezdődik egyébként a szokásos, kormányváltás utáni, úgymond cikluskezdő földműves-sztrájk, félpályás útlezárásokkal, miegymás. Ezen már tényleg csak röhögni tudok, komolyan mondom, kabaré, ami ebben az országban folyik.

Well, well, hmm, hmm. Hát pénteken átadásra került Nóra nevű kolleganőm részére egy darab saját kezűleg legyártott szárazvirág kompozíció, de nem arattam vele túl nagy sikert, amennyiben még puszit sem kaptam érte. :-( Ééééééégőő. Úgyhogy ezennel a Nóra aktát lezárjuk és X-aktás ügynek minősítjük. Paranormális jelenség.

Ejjjjjjjööööüüü, azt gondolom, azt gondolom, hogy elmehet mindenki a faszomba. Ezt az erősen vulgáris mondás csak úgy kijött most belőlem, de igazán nem gondolom teljesen komolyan. Igazából én semmit sem veszek valamit túl komolyan. Vagyis nyilván vannak dolgok, amiket komolyan veszek, de egy idő után úgyis úgy veszem, hogy hát szarni bele. Ilyen vagyok és kész. Mégis úgy érzem, hogy ez a viselkedés bizony nem gyerekes, mert akárki akármit mond, ezzel túl lehet élni az életben. Miér'? kérdezhetnék egyesek. Hát bazdmeg azért, mert az én alkalmazott vallási filozófiám szerint az élet egy játék. Nem kell túl komolyan venni különben elnyel és megöl. Az életünk úgy en bloc a nagy játék és minden amit csinálunk benne egy-egy ilyen kisebb játék. Például, ha összeveszünk valakivel az egy játék a két ember között. A problémáink játékok, amiket magunk kreálunk magunknak. Különben naon unalmas lenne az élet. A háború: játék. A szex: játék. Az, hogy ki, hogy játssza a játékait, mindenki maga dönti el. Az életben csak az a baj, hogy sok ember, na jó az emberek többsége ugye csak egy bábu az élet játékterén. És ide-oda dobálják a körülmények, vagy sodorja a szél, mint a tollat a Forrest Gump című filmben. Ha valaki képes lenne kívülről szemlélni az életet, mint játékot, akkor képes lenne arra, hogy kedve szerint mozgassa a saját játékbábuját, azaz saját magát. És akkor kapnánk egy embert, aki olyan lenne, mint egy Isten. Olyan lenne mint Neo a Mátrix című film végén.

Ehhhh, na egyelőre ennyit a lelkizésről, mer' a végén még tényleg depi leszek, höhö. :-)

Továbbá tegnap megnéztem a High Crimes című filmet. És hát felejthető film, na, mondjuk ki az egyszerűt. Szóval úgy gondolom nem volt elég pörgős és tkp. nem is volt a sztori sem valami nagy. Viszont elég jól bemutatták egy hadbírósági tárgyalás feelingjét. Szóval végülis nem volt nézhetetlen film, de szerintem sokkal jobbak lesznek a Windtalkers és a We were soldiers című filmek, amiknek a bemutatóját láttam a High Crimes előtt, és tuti, hogy meg fogom nézni mindkettőt.

Úgy érzem, hogy ezt a verset halhatatlanná kell tenni, mert ez egyszerűen valami döbbenetesen vicces, na. :-) user 4RESK követte el, az index.hu Bazdmegezés fórumában. Gondolom nem bánja, ha itt megjelenik. :-)

And so it happens, that írtam Nórának egy hosszú levelet. Nem biztos, hogy el fogom küldeni, mert az életem történetét tartalmazza vágatlanul. Nagyobb, hosszabb és vágatlan. Mint a South Park. Azt gondolom, hogy valakinek a bizalmát csak úgy lehet megszerezni vagy visszaszerezni, ha még akkor is teljesen őszinte vagy, ha történetesen az illető éppen utál téged. Vagy lehet, hogy tévedek, mely esetben be is szophatok, dehát höhö én szeretek beinteni az életnek, Mátrixosan szólva: "Life! What if I give you the finger, and you give me my phonecall?" Végülis lehet, hogy holnap valami állat felrobbantja a világot és akkor mégiscsak jobb ha elküldöm azt a levelet. A Republic együttes szerint, "Ha felrobbanna a világ, a hazugság véget érne." Na, ez csak úgy eszembe jutott, szóval az lesz, hogy nem érdekel el fogom neki küldeni ezt az emailt valamikor. De lehet, hogy valójában magamnak küldöm, csak a címzett egy másik ember és akkor jut el hozzám a saját emailem, ha ő elolvassa. Hmmm, kezd ez már egy kicsit filozofikus lenni, úgyhogy kussolok. :-)

Tegnap este tízig néztem egy video cd-n a Pump Up the Volume című filmet, aminek a magyar címe az, hogy Adj rá kakaót. Egy kalózrádiósról szól, aki nem képes kapcsolatot teremteni az emberekkel, de a rádióján keresztül egy kisváros iskolájában az összes diák kedvence lesz, mert az aktuális problémáikról szól nekik és arra buzdítja őket, hogy lázadjanak a rendszer ellen, ami a gyengébb diákokat kirúgdossa az iskolából. Christian Slater játssza a rádióst, aki egyébként vámpír is volt az Interjú a vámpírral című filmben. Na és az van, hogy ez a rádiós gyerek egész kis lázadást robbant ki és közben beleszeret egy Nóra nevű hallgatójába. És a végén persze elkapja a rendőrség és belerakják mindkettőjüket egy rabomobilba. Tkp. a tinédzserek problémáiról szól a film, gyakorlatilag egy hosszú monológ, itt-ott párbeszéddel fűszerezve. És I was thinking to myself that jómagam elég jól hasonlítok a rádiós pofára. Tkp. mit csinálok? Én is elvileg egy hatalmas közönséghez szólók a Neten keresztül, de mondjuk az emberi kapcsolataim eléggé, hogy úgymondjam foghíjasak. De mindegy, azt mondom, szarni bele, valahogy majd lesz. Olyan nincs, hogy ne legyen sehogy. Végülis ez az én játékom, én alakítom, nem?

Hmmmm, most egy kérdést teszek fel magamnak:

Kérdés: - Kedves revenimus Ön mi a faszért nyújt segítséget valakinek, aki tulajdonképpen az ellensége?

Válasz: - Öööö, hát ez a kérdés elég jó és magam is eléggé meg vagyok lepve ezen irracionális cselekedetemen. Tulajdonképpen kétféleképpen tudnám indokolni:

1. Azért, mert én bármennyire is utálom az embereket úgy általában, ha segítséget kérnek tőlem, akkor azonnal segítek nekik, mer' ez van belém kódolva valahogyan. Genetikai hiba, vagy mi a fasz.

Ja és mivel a film feliratos volt és bőven voltak bírósági jelenetek, ezért mostmár tudom, hogy angolul hogy hangzik az, hogy:

"Tiltakozom!

Helyt adok!"

az így van, hogy:

"Objection!

Sustained."

A párja:

"Tiltakozom!

Elutasítom!"

az pedig így van, hogy:

"Objection!

Overruled."

Hát kérem. Nemazér' mondom mintha büszkélkedni akarnék vagy mi, de azér' az index.hu tegnapi online Knézy-interjú összefoglalójába beszerkesztették a Bazzeg Rádió, a Bazdmegezés fórum hivatalos rádiójának műsorvezetője által feltett kérdést is, aki mellesleg én volnék, höhö. Mármint az említett műsorvezető. These small things can make my day in this fuckin' sick world, fuck it.

Nah, végre beengedett a Blogger. Eddig szarakodott. Mindegy. Spongyát rá, így pestiesen mondva, höhö. Namármost hétvégén zacskós bolognai tésztát alkottam magamnak. Megszórtam a tetejét sajttal gazdagon, ahogy köll. Majd ezután bevonultam a szobába és. És. Elhatároztam, hogy kaja közben elolvasom a mobilszolgáltatóm által küldött újságot. Ezért megpróbáltam elhelyezni a tálcámat és a nyitott újságot a rendelkezésre álló asztalterületen úgy, hogy mindkettővel tudjak foglalkozni rendeltetésük szerint. Sehogyse akart sikerülni, de azért sikerült a tányérom tartalmát az ölembe öntenem. Elég meleg volt a kaja (magyarul buzi kaját ettem) és szépen csordogált le az anyag a nadrágomon. Magamban megjegyeztem, hogy: "hmmm", majd bebasztam az egészet a mosógépbe. És átöltöztem. Végülis nem ettem meg a maradék kaját, mert félúton úgy döntöttem, hogy már nem vagyok éhes, így a kaja a WC-ben landolt. Úgy kell neki.

FridayFive kérdések.

1. Where are you right now?

Itt ülök a számítógépem előtt az irodában. Következő kérdés.

2. What have you lost recently?

Höhö, valakit, aki nagyon fontos volt nekem. De igyekszem megtalálni. :-) If you catch my meaning.

3. What was the first CD you ever purchased? Does that embarrass you now?

Basszus, gyerekek, én még soha nem vásároltam cd-t. :-)) mp3 rulez. cd-writer detto. :-)) höhö.

4. What is your favorite kind of writing pen?

Ezen a téren nincs preferenciám, ami a kezembe kerül, azt használom, oszt jó.

5. What is your favorite ice cream flavor?

"Cimborákkal való italozás Pesten" volt a tegnap esti és ma hajnalba nyúló programom neve. Kissé még másnapos vagyok, de kötelességtudóan nyomok ide azért egy postot.

Önök a Bazzeg Rádió, az index.hu Bazdmegezés fórumának hivatalos rádiója exkluzív riportját látják:

Ez történt ma hajnali fél egykor valahol Pesten egy török étteremben és környékén:

bementünk kb. heten az étterembe. Teljesen korrekt, Mc'Donalds szerű étterem volt, csak török kajákat árultak benne. És bementünk és fennhangon sorolni kezdtük a pultnál álló kiszolgáló személyzetnek, hogy: "Hakan Sükür, Reckber Rüstü, Hasszán Sas, Ilhan Mansiz". Akkora széles vigyorok jelentek meg erre a személyzet arcán, hogy hihetetlen és akkora extra gyrosokat kaptunk, hogy én személy szerint alig bírtam megenni.

Majd ezután kivonultunk a teraszra és elkezdtünk fogyasztani. Egyszercsak megáll egy rendőrautó. Kiszáll öt rendőr, rögtön elkezdtük mondani fennhangon, hogy nekünk van ám személyi igazolványunk. Erre azt mondták, hogy most enni jöttek. Aztán kifelé jövet, mondtam a többieknek, hogy hát kérdezzük már meg, ott voltak-e. Mondom az egyik rendőrnek:

Bazzeg Rádió: - Ott voltatok az Erzsébet hídnál?

Policeman 1: - Isten őrizz....

Bazzeg Rádió: - És a Kossuth téren?

Policeman 2: - Na, onnan jövünk most. Nem volt ott semmi, kimentünk aztán megijedtek tőlünk. Ők voltak százan mi meg kétezren. :-) Nekem mindegy melyik párt van hatalmon, de nem értem miért kellett ezt csinálni ezeknek, ettől nem fog lemondani a Medgyessy.

Ezzel beszálltak a kocsiba és elhúztak. Szóval ez volt a rendőrök véleménye. Tkp. elég lesajnáló hangnemben nyilatkoztak a tüntetőkről.

Hát bakker! Visszavittem egy üres kólás üveget a boltba. És ez volt. Várok, várakozok a pultnál, hogy észrevegyenek. Egyszercsak hopp, odajön egy csaj (mellesleg elég jó segge volt, de ez most nem tartozik szigorúan a témához), szóval odajön és mondom neki: "Hello." Nem szólalt meg, gondolom süket volt szegény. OK. Szépen kitöltötte a kitöltenivaló papírt és. És. Odaadja nekem. Mondom neki (még egy kísérlet) "Hello." No reaction. So be it. Távolodok a pulttól. Egyszercsak, kb fél méterre voltam még csak a pulttól amikor hallom mögöttem durrr, majd üvegcsörömpölés. Így esett, hogy az illető hölgy úgy bebaszta a kólás üvegemet a többi üveg közé, hogy csak úgy csattant. Magamban jegyzőkönyveztem, hogy valaki itt menstruál... ööö... Viszont jó neve volt a csajnak. Valamilyen Kitti. Angol nyelven asszociálva ez ugyebár Cicust jelent. Mmmmm. Ehe-ehe.

Továbbá a cipőm mostanában sziszegő hangot hallat. Pontosabban a bal cipőm csinálja ezt. Valahányszor lépek egyet, szisszen egyet mint egy kígyó. Gyűlölöm, utálom, ha a cipőim hangokat adnak ki magukból. :-) Úgyhogy ma veszek egy újat és pont.

Csináltam egy fasza kis számlálót, hogy ne kelljen mindig kiszámolnom, hogy ebben a pillanatban például már 51.546 perce vagyok azon a bizonyos feketelistán. De lehet. Lehet. Hogy van esélyem arra, hogy kihúzzanak a listáról... Ma megyek és veszek kék színű szárazvirágot egyébként. Mer' olyan lesz a szárazvirág kompozíció amiről már lentebb írtam és egyébként ajándék lesz a Nóra nevű kolleganőm névnapjára, hogy kívül sárga száraz virág és belül meg kékek. Kurva jó lesz szerintem, tehát ennyi.

Napi nyavajgások című rovatunkat hallják. Nem értem magamat komolyan mondom. Irracionálisan cselekszem. Mutatom mér': Nóra nevű kolleganőmnek az imént készítettem egy mp3 fájlt. Ez még önmagában nem nagy dolog, DE.

ad 1: Az említett hölgynek mint tudjuk a feketelistáján vagyok már valamivel több mint egy hónapja.

ad 2: Néha úgy néz rám, mintha leprás lennék, pedig nem vagyok, asszem.

Szóval. Szóval. A fentiek miatt racionálisan gondolkodva azt kéne mondanom, hogy mennyen a fenébe, vagy monnyon le, de nem, ehelyett én micsinálok? Na micsinálok? Hát ezt: ha megkér valamire mint pl. most is, akkor hirtelen top prioritást kap a dolog és bármit megteszek, hogy végrehajtsam a kérést. Teljesen, totálisan irracionális ez.

Tehát hülye vagyok, ez biztos.

A nap híre, hogy Pokorni Zoltán lemondott. Kiderült, hogy azért az ő múltja sem volt olyan makulátlan. Pontosabban. Pontosabban. Az apja volt ügynök állítólag. Pokorni bácsi azt mondja, hogy azért mond le mert nem tudná úgy folytatni munkáját, ha folyton átkiabálnak a túloldalról: "kérdezd apád, ő is ott volt!" Aha. Nemes gesztusra vall, hogy lemondott. Dehát. Dehát. Szerintem most majd az lesz a Fidesz retorikája, hogy látjátok, a Pokorni, a hős önmagát feláldozva lemondott, ez a piszok Medgyessy meg nem hajlandó lemondani. És megy tovább majd a sárdobálás. Simán fogadni merek bárkivel, hogy ez lesz majd ezután. Nekem az a véleményem, hogy mindkét oldal mostmár kussoljon és végezze a munkáját (do their fuckin' jobs). Vagy inkább mindenki monnyon le.

Azt találtam, hogy az idegen nyelvű blogok között elég népszerű a FridayFive nevű dolog. Ha jól vettem le, - márpedig jól vettem le, ebben biztosak lehettek - akkor ez úgy működik, hogy minden pénteken feltesznek öt kérdést, amire az illető usernek a blogjában kell válaszolnia. Teljesen hülyeség, de nem baj, meghonosítom.

So here come the FridayFive questions of June 28, 2002.

When was the last time you...

1. ...sent a handwritten letter? Uhh, erre brutálisan nem emlékszem, olyan régen volt. Egy eset ugrik csak be. Kb. 5 évvel ezelőtt lehetett, vagy lehet, hogy még régebben volt. A TSR., Inc nevű nevű cégtől kértem egy katalógust az aktuális termékeikről.

2. ...baked something from scratch or made something by hand? Hát nemtom, from scratch az nálam azt jelenti, hogy például akkor az előre panírozott pulykamell, amit a hétvégén sütöttem az nem ér, tehát akkor legyen az, hogy kb. tök kevés éves koromban, legyen mondjuk 15, de lehet, hogy régebben egyszer megpróbáltam szülői felügyelettel palacsintát sütni. Katasztrófális vereséget szenvedtem, anyukám pedig türelmetlen lett és inkább megsütötte. Nemtom mikor csináltam utoljára something by hand, de azt tudom, hogy nemsokára fogok.

3. ...camped in a tent? Szintén nem emlékszem a pontos időpontra, de ezelőtt kb. 12-13 évvel volt egy olyan, hogy egy szigeten sátoroztunk a Duna-parton. Vagy lehet, hogy nem is sziget volt az. Mindegy. Első és azóta is egyetlen sátorozásom volt ez.

4. ...volunteered your time to church, school, or community? 1998 december - 1999 február között. Details are not public as of now.

Nem vettem hosszabbítót, ami összekötné a fülhallgatómat a hangkártya kimenetével. Azért nem mert megjavult a hangszóróm. Valahogy. Egyszer csinált már ilyent. Sosem fogom megérteni a hangszórók lelkivilágát. Ugyanez vonatkozik a nők lelkivilágára is. Láthatjuk, hogy baloldalra felkerült az általam aktuálisan a világ legjobb 3 (top 3) számát felsoroló kis, hát mondjuk ki nagyképűen: slágerlista. Slágerlista. Ez teljesen szubjektív és befolyásolhatatlan egyébként.

És vasárnap végre összegyűjtöttem mind a 100 csomónyi Coca-Cola kupakot, ami azt jelenti, hogy nemsokára egy felfújható Coca-Cola fotel tulajdonosa leszek. Természetesen ha megvan, akkor lefényképeztetem magam a szobatársammal és belinkelem a képet. Érzem, hogy kurva kényelmes lesz az a fotel, tehát megérte szorgalmasan gyűjteni a kupakokat.

Főnököm úgy döntött, hogy igazán nem történhet baj, ha a HUB-ról lehúzza a számítógépe csatlakozóját.... Dzsízösz Krájszt!!! (Jesus Christ, fonetikusan) Azt mondja, ez biztos nem működik közre a netkapcsolatban. [[irónia ON]] Ááááá, dehogy, egyáltalán nem. [[irónia OFF]]

Nahát, a következő bosszúság ért most engem: végérvényesen kezd behalni a hangszóróm. Ez azért baj, mert a fülhallgatóm a hangszórón keresztül csatlakozik a fejemhez, mégpedig azért, mert nem elég hosszú a madzaga ahhoz, hogy elérjen a hangkártya kimenetig. Sajna nem hallgathatom a jó zenéket sorban egymás után a hangszórókon keresztül, mert akkor az iroda többi alkalmazottja (tehát a kollegáim)sajnos az örületbe kergülnének. Pedig szerintem például az a szám elég jó, amelynél a hangszóróm megadta magát. Nem más ez, mint a 101-es szoba, a már megszűnt Bonanza Banzai előadásában. Úgyhogy most azt hiszem ki kell majd mennem délben a Media Marktba, hogy hosszabbítót vegyek. Fél ropimba fog ez kerülni bazzeg. :-( Viszont a honlapjuk kezd normálissá válni úgy látom én.