Velence, part 3

Eredeti megjelenés: email beszámoló

El is indultunk, de tapasztaltunk kellett, hogy azon a helyen ahol le akartunk menni a partra, az bizony el volt kerítve és egy nagy lakat volt a kapun, hogy itt aztán senki se be, se ki. Ez egyébként egy strand volt. Na, ennyit a tengerpart nézésről. Vissza a pizzeriahoz. Zárva. Kiderül, hogy a pizzeriak valójában 6-kor nyitnak!! Érted este 5 órakor nem volt nyitva egy pizzeria sem!! Hihetetlen. Ezért kicsit tovább mentünk az utcán és találtunk 1 pizzeriat, ami nyitva volt, de nem lehetett beülni, hanem rendelsz és viszed egy papírdobozban. Így is lett, beszabadultunk 15-en és hajrá. Összeszedtük a rendeléseket és kb. 20 percen belül mindenkinél ott volt a pizza. Mivel mint mondtam nem lehetett leülni, ezért nemes egyszerűséggel kimentünk az utcára és elkezdtük beletenni az arcunkba a pizzát. Az arra járó olaszok csöppet furcsán néztek, de kit érdekelt. Totál éhesek voltunk. A nagy össznépi kajálás után betértünk egy kávézó helyre és cappuccinot, stb. rendeltünk. Én személy szerint egy forró rumos csokoládét ittam, amiben csak nyomokban volt fellelhető bárminemű rum aroma, de azért nagyon fincsi volt. 2.60 EUR. Gondoltam hozok neked egy szalvétát, mert gyűjtöd, de azért külön kellett volna 1.1 EUR-t fizetnem és ezt a költséget egyszerűen nem volt hajlandó engedélyezni a rendszer. Ez úgy ahogy van rablás! Mi az, hogy nem lehet egy szalvétát kitenni az asztalra? Hihetetlen. Még bementünk egy szupermarketbe, ahol a Lacás és az idvez egy-egy sört vettek magukhoz. Ha már ott voltunk és úgyis rengeteg eurom maradt, gondoltam azért is veszek egy csokit és így is lett. :-)

Mindezek után elhagytuk a Lido szigetet. Kikötöttünk ismét a szárazföldön, a Szent Márk tér megállóhelyen. Az idvezzel megbeszéltük, hogy mi akkor teszünk még egy sétát a városban, ő pedig majd a köv. vaporettoval visszamegy a buszhoz a lányokkal, akik már kezdtek haldoklani a gyaloglástól. Ismét kísérletet tettünk a nekünk szóló jegyek beszerzésére, de megint nem jártunk sikerrel. A vészjelző program már ezerrel jelzett, de felülbíráltam a jelzést mondván, ááá, biztos nem. Can we say Tagadás in effect? :-) OK, szétváltunk bár az idvez még eljött velünk a Szent Márk térre, mondván, hogy majd csak 20:30-kor találkozik a lányokkal a vaporettonál. OK. És akkor este végre megláttam a Dózse palotát, meg azt a hatalmas teret. Tök sötét volt, de minden tök jól ki volt világítva. Tele volt a tér emberekkel és legalább 50%-uk jelmezt viselt. És az a tér az valami fantasztikus élmény volt. Úgy értem, hogy a város úgymond feelingje addig nem igazán csapódott le bennem, végülis egész nap rohantunk meg minden. De ott a Szent Márk téren így körülnéztem és áááá, szóval így szinte érezni lehetett a várost. Érted olyan volt mintha a középpontjában lennénk valami hatalmasnak. Szóval szinte érezni lehetett a középkort, amikor itt még óriási vagyon volt felhalmozva és a város világhatalmi tényező volt. Tehát az a monumentalitás érzése így szinte rádszakadt és ááá, szóval ezt nem lehet megfogalmazni, ott álltam csak és néztem bután és a rendszer alig volt képes feldolgozni a látványt.

Na és így körbementünk az árkádok alatt és láttuk a Florian nevű helyet. Ami egy étterem-féle hely, de csak eszméletlen gazdag emberek juthatnak állítólag oda be és mondta az idvez, hogy a múlt héten pl. a miniszterelnök kajált ott. Mondom, huh. És benéztünk az ablakokon (alig lehetett odaférni a tömegtől mert mindenki ott bámészkodott :-) és mindenki jelmezben volt. Olyan jelmezekben, amire talán az egész évi fizetésem sem lenne elég. De annyira jól néztek ki, hogy hihetetlen. Mellesleg ilyen jelmezek a téren is előfordultak, hát olyan hangulata volt az egésznek, hogy nem is lehet erről többet mondani. Csak még annyit, hogy a Lacás felbontotta a sörét az árkádok alatt egy falnál és a sör rámspriccelt amikor felbomlott, mert a hülye Lacás összerázta a vaporetton. No comment. Csúnyán néztem, de legalább ő is sörös lett.

Na és ezután tényleg elváltunk az idveztől és elindultunk a következő célpont, a húú, milyen híd is, Rialto híd felé. Odaértünk, felmentünk rá, lejöttünk és mentünk tovább. Az utcák tele voltak emberekkel, akiknek a nagy része jelmezben volt és tök jól néztek ki. Szóval nem bántuk meg, hogy gyalog mentünk vissza, mert tök hangulatos volt az egész. És olyan volt, mintha Olaszországból minden fiatal ott lenne, mert az lehetetlen, hogy Velencében ennyien laknának.

Szóval visszaértünk a buszhoz, tök fáradt voltam és láttam, hogy 22:03 van és így gondoltam, hogy úristen, mit fogok én itt csinálni még 1.5 órán keresztül az indulásig. Na erre még emlékszem, aztán shutdown.

2002. 02. 10.

Hajnali 2-kor ébredtem fel, mert kérték az útleveleket. A beígért Duty Free Shop kimaradt, mert valahol állítólag fél órát vesztegeltünk, mert 5 busz egyszerre ért egy benzinkúthoz és kisebb tömeg alakult ki a WC-k előtt. Ezt én simán átaludtam. :-) A Duty Free Shopot sajnáltuk, mert állítólag 6 EUR-ért lehetett volna whiskey-t venni és állítólag a Bailey's is ilyen olcsó volt. Plusz Grappa is lett volna, ami állítólag egy fincsi olasz pia. De mire odaértünk, már zárva volt. :-(( Nembaj, így megmaradt 15 euróm.

Ismét bealudtam és már csak a magyar határon tértem magamhoz reggel 7-kor. Balatonlellén odajön egy srác és érdeklődik egy A4-es papírral, hogy kaptunk-e az idveztől vaporetto jegyet. Mondom nem. És amikor kértétek, akkor csak halandzsázott ugye? Mondom igen. Srác jegyzetel a papírra, majd továbbmegy és a buszon mindenkit meginterjúvol. Na, az lett, hogy az idvez ugye 16 emberrel jött és ezek Pécsről jöttek. És átszálltak egy ilyen kisbuszba, hogy majd azzal folytatják tovább az utat. Azonban a mi közvéleménykutató emberünk nem engedte felszállni az urat a kisbuszra, hanem szépen odament hozzá a papírjával és kérdőre vonta. Mi mindezt a buszból figyeltük, így nem tudom mit beszéltek, de látszott, hogy egyre mérgesebb a mi idvezünk és egyre hangosabban beszél. Megpróbált bemenekülni a kisbuszba is, de a mi emberünk elkapta a kabátját és nem engedte. Oda ment a buszvezető is csitítani a kedélyeket. Aztán egy alkalommal majdnem összeverekedtek, de végül az idvez felmenekült a kisbuszra és elhúztak. Majd mi is jöttünk tovább. Hát nemtom. Nagy az esély rá, hogy átvágtak minket, becslések szerint kb. 2 euroval. Namost én, a Lacás és a Picy úgy vagyunk vele, hogy nekünk ez nem tétel, végülis nem kaptak el minket az ellenőrök és oda mentünk egész nap a vaporettoval ahova csak akartunk. Ha egyenként vesszük a 3 eurós jegyeket, akkor sokkal többre jött volna ki. De ha azt nézzük, hogy a nagy többség diákokból állt, akik 0 fizetéssel rendelkeznek, hát úgy már tényleg elég bunkóság volt az idvez részéről ez a húzás. Simán mondhatta volna, hogy gyerekek, fizessetek 20000 forintot idegenvezetési díj fejében. Nem, ő inkább lenyúlta ezt az összeget. Hát különösebben nem voltam meglepve, jó magyar szokás ez.

Velence, part 2

Eredeti megjelenés: email beszámoló

Tehát felszálltunk a vaporettora kb. tizenötezren. Ott szorongtunk és megpróbáltunk a korlát közelében maradni, hogy lássunk is valamit. Ez némileg sikerült is. Na és ott szorongunk egyszercsak jön át a tömegen egy olasz és veszettül nyomja, hogy "helyet kérek" vagy ilyesmi olaszul. Kiderült, hogy ő ilyen kikötőember és kikiáltó is egyben. Mert mindig hangosan elmondta, hogy milyen állomáson vagyunk és egy kötéllel kikötött minket. Na ezt szinte minden állomásnál megcsinálta, mert hol ezen az oldalon álltunk meg hol azon. Fényképezni 0% eséllyel tudtam, mivel valamilyen hülye olasz mindig hozzámszorult. Viszont a Picy jobb helyzetben volt, úgyhogy ő végigfotózta az utat. Tele volt a hajó mint mondtam és volt olyan, hogy egy megállónál a kikötőköteles pofa egyszerűen lezárta a bejáratot egy rúddal és mondta, hogy megtelt. Erre a megállóban rekedtek felháborodottan kezdtek el ordibálni de nem érdekelt senkit. Mi pedig kárörvendtünk ezerrel. Erről nem is tudok többet mondani, csak azt, hogy az egyik megállónál felszállt egy annyira nagyon nem vödör nő, hogy áááá, húha.

Leszálltunk asszem két megállóval a Szent Márk tér után és ott vettünk ilyen képeslapokat, aztán bevezetett minket az idvez a sikátorokba. Vagy száz sikátoron átmentünk és egyszercsak kijutottunk egy nagy sétálóutca félére. Ott találtunk egy az idegenforgalom számára épített sátrat ahol ingyenes szórólapokat és vízzel felszerelhető tattoo-t vettünk magunkhoz, nyilván nélkülözhetetlen cikkek. És itt a Lacásnak kedve támadt WC-re menni. Mondta az idvez, hogy OK, itt van egy nyilvános WC. Testületileg odavonultunk és zárva volt. Hmmmm. Az idvez félig viccesen megjegyezte, hogy ezek a sikátorok itt tkp. ilyen célokra lettek kitalálva. Összenéztünk a Lacással és egy alkalmas pillanatban jobbra el, be egy sikátorba. Miután ezzel végeztünk, haladtunk tovább mintha sose jártunk volna ott. :-)

Kijutottunk egy megállóhoz és mondta az idvez, hogy most Murano a célpont. Így is lett. A Murano szigeten üvegeket fújnak ősi receptek alapján és nagyon sok euroért adják el a hülye turistáknak. Pl. egy csillárt kb. 1 millió HUF-ért átszámolva. Viszont volt egy pegazus is, asszem 100valahány euroért, de nem volt nálam annyi pénz. Megpróbáltunk ezután visszamenni a vaporettoval, de nem sikerült, mert a kikötős pofa a hajón lezárta előttünk egy rúddal a bejáratot és mondta, hogy ennyi, többen nem férnek fel. Itt most mi anyáztunk és a hajón levők kárörvendtek. Ain't similarity wonderful?

Úgyhogy elmentünk a végállomáshoz és ott szálltunk fel.

Visszaértünk a szárazföldre és megkiséreltük elkérni az idegenvezetőtől a jegyeket, hogy ha esetleg külön akarnánk válni, akkor mehessünk amerre látunk. Mondta, hogy a jegyárus az 50 jegyet ötösével adta ki, úgyhogy ha lehet, akkor inkább maradjunk. OK. Egy elemző program vészjelzést adott le, miszerint 52% eséllyel átcenzúrázták a fejünket és lehet, hogy nincs is annyi jegy amennyinek lenni kéne. A vaporettokon ugyanis a kutya nem törődik vele, hogy van-e jegyed vagy sem. Simán potyázhatsz.

Mindegy, elindultunk a Szent Márk tér felé, de sosem jutottunk el odáig. Mert egyszercsak ismét egy megállónál volt, az eddigre már kb. 15 főre apadt csapat és épp készültünk felszállni egy hajóra, ami majd a Lidora visz, ahol korrekt pizzát lehet enni. Ezzel csak az volt a baj, hogy már du. 3 óra volt és szépen kezdett újra köd lenni és kezdtek 0-ra redukálódni az esélyeim arra, hogy a Szent Márk téren fotózhassak. Szóval elindultunk a Lido felé, de félúton kiszállítottak mindenkit és várakoztunk vagy 15 percet a megállóban, hogy jöjjön egy másik hajó. Jött is és átmentünk a Lido nevű helyre. És elkezdtünk pizzeriat keresni. Találtunk is vagy hármat, de mondta az idvez, hogy ezek nem jó helyek, mert felszámolnak 10% borravalót és felszolgálási díjat. Jó. Az egyik valamiért szimpatikus lett, de gyanúsan üres és sötét volt, ezért mivel az ajtó nyitva volt, az idvez bement és kijött azzal, hogy ez fél óra múlva nyit, ergo 17:30-kor. OK, addig kisétálunk a tengerpartra.

Igen régen frissítettem ezt a blogot, de nem baj, úgysincs sok látogatóm. ehe-ehe :-)) Szóval a mai napon befejezem a velencei látogatás beszámolójának felrakását. Jó nagy darab szöveg lesz. Mindjárt tőttöm fel ezerrel.

Quote of the Day follows

shamefully stolen from webshots

"Life is the art of drawing without an eraser. "