Na tegnap pedig Láma Ole Nydahl előadásán voltam Veszprémben. 6-kor kezdődött az előadás, így fél hétkor már mondták, hogy egy sajtótájékoztató miatt késik az ember, de már mindjárt! Aztán este 7-kor el is kezdődött az előadás. A buddhizmus besorolásával nyitotta a láma a beszédet és elmondta, hogy igazán nem mondhatjuk se vallásnak, se pszichológiának, se filozófiának egészen, ő inkább azt mondja rá, hogy a buddhizmus az “ahogy a dolgok vannak”. Ezután elmondta ki is volt a történelmi buddha. A buddhisták szerint amíg van értelmes élet a Földön, addig 1000 buddha fog megjelenni, ebből az 1000-ből a “mi buddhánk” a negyedik volt. A buddhák mindig akkor jelennek meg, amikor az emberek szívében nagy nyitottság van a tanításaikra. Minden buddha megjelenésekor 5 fázis különböztethető meg, az első fázisban még maga a Buddha van jelen és adja át a tanításokat, aztán szép lassan sok-sok száz éven keresztül persze, de elfelejtődnek a tanításai és egy idő múlva ismét megjelenik egy másik Buddha, hogy megint átadja a tanításokat, szóval ebben is megfigyelhető egyfajta ciklikusság. Elmondta a láma, hogy Buddha tanításait 108 jó vastag könyvbe írták le (Kangyur), de ha valaki fogná magát és azt mondaná, hogy na jó, a hétvégén elolvasom az egészet és akkor utána mi van, akkor megnyugtatott minket, hogy van még 224 kötetnyi még vastagabb könyv (Tengyur), amely az ezekhez fűzött magyarázatokat tartalmazza. A buddhizmusban nagyon fontosak a mantrák, egyfajta védelmező “imák”, amelyeket a láma úgy definiált, mint “telefonhívások Buddhához”. :-) Általában mindig az OM szótaggal kezdődnek és utána jönnek még más szótagok, amelyek olyanok, mint amikor egy telefonon beütjük a telefonszámot. Fel is sorolt példákat, hogy bizonyos hatások eléréséhez milyen szótagokra végződő mantrákat érdemes recitálni. Beszélt még a tantráról is, ami azt jelenti, hogy szövet. Azt mondta, hogy ezek olyan tanítások, amiket az ember így “belesző” saját magába, így sajátítva el azokat, innen jött a neve is. A gyémánt út buddhizmus gyémántjáról szólva elmondta, hogy a gyémánt a keménységén kívül arról is nevezetes, hogy a fényt visszaveri, míg más drágakövek átengedik magukon és mondjuk szivárványként adják vissza. Ezután arról beszélt, hogyan találkozott a nyugat a buddhizmussal, hogyan hozták át mindenféle mesterek a nyugati világba. Majd rátért Buddha alapvető tanításaira, a négy nemes igazságra és megemlítette, hogy Buddhára elég furán tekintettek amikor megvilágosodása után az első kinyilatkoztatása az volt, hogy “Van szenvedés”. És ezzel nem nagyon tudtak egyből mit kezdeni az akkori gondolkodók, mert az akkori vallásalapítók mind ilyen “nagy dolgokkal” nyitottak, mint például “az én istenem a legirgalmasabb, a legnagyobb”, stb., Buddha ehhez képest elég “sovány” mondattal kezdett. :-)
Na és innen az előadásban többször elvesztettem a fonalat, de valahogy úgy gondolom nem is az a lényeg, egy ilyen lámával való találkozásban, hogy mindent felszippantsunk és egyből megértsünk, hanem inkább az a lényeg, hogy az energiaterében legyünk, mert ugye ezek a tanítások nem csak verbális szinten jönnek át, hanem energiaként szerintem ott kavarognak a teremben és ha nem is fogunk mindent, attól az még átjön és érlelődik bennünk. Mondjuk mondta is a láma, hogy nem baj, ha nem rögzül minden, mert amiről itt beszél, az megtalálható az “Ahogy a dolgok vannak” c. könyvében.
De azért volt néhány gondolat, ami átjött, annak ellenére, hogy elvesztettem a fonalat.
Az egyik például, hogy a gyémánt út buddhizmusban az a mondás van, hogy buddhaként kell viselkedni, amíg buddhává nem válunk.
Vagy például az, hogy – mondjuk ez csak egy érdekesség – a gyémánt út – vagy a karma kagyü vonal? már nemtom -, követői Tibetben a vörössapkás buddhisták, eltérően például a dalai láma sárgasapkás vonalától.
Meg még olyat is mondott a láma, hogy a legjobb módszer arra, hogy valakit tanítsunk az, ha zavarba vagy kényelmetlen helyzetbe hozzuk, mert olyankor ő maga kezd el agyalni azon, hogyan tudna javítani magán. Na itt például elvesztettem a fonalat, mert ezen a gondolaton így elkezdtem gondolkodni és mire “visszatértem”, már egész máshol járt a beszédben a láma. Asszem arra figyeltem fel, hogy éppen a férfi és női nemi szervekről beszélt. :-) Ez így olyan volt, hogy így felnéztem, hogy “he, mivan? ez, hogy jön ide?” De már csak annyit csíptem el a gondolatmenetből, hogy azt mondta a láma, hogy milyen érdekes, hogy mi nyugatiak amikor erről beszélünk, akkor vagy latin nevekkel vagy nem túl szép szavakkal utalunk rájuk, míg a tibeti buddhistáknál a női nemi szervre egy “lótuszvirág” jelentésű szóval utalnak, a férfiéra pedig egy ilyen “gyémánt” jelentésű szóval.
Az előadás egyébként egészen más hangulatú volt valahogy, mint a dalai láma előadása. Valahogy nagyobb volt a “nyüzsi”. Mögöttem például folyton olyan emberek ültek, akik nem tudtak csendben lenni és figyelni. És így télleg ilyen “népvándorlás” volt. A mögöttem levő sorban például ha jól emlékszem vagy három különböző csapat is ült az előadás végéig. Az emberek folyton ki-be mászkáltak, én nem emlékszem ilyenre a dalai lámáról, bár lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy ott a “küzdőtéren” ültünk, itt pedig én felültem egy magasabban levő sorba, mert a küzdőtéren levő székeken mindegyiken volt egy “Foglalt” tábla, gondolom azok valami VIP székek voltak. Mondjuk ennek a ki-be mászkálásnak is volt pozitívuma, amire figyelni lehetett, amikor az ember elvesztette a fonalat. Ez pedig nem volt más, mint a mellszépségverseny. Mert így pont ráláttam onnan fentről egy ilyen bejárati folyosóra és én úgy láttam, hogy az előadásra ellátogató fiatal hölgyek egymást túllicitálva igyekeztek minél mélyebb dekoltázsú ruhákat viselni és onnan fentről tökéletes rálátás volt a formásabbnál formásabb dombokra és völgyekre. Győztest nem is tudtam igazán hirdetni, mert olyan szoros volt a verseny.
Na meg ezen kívül az előadást követő kérdések minőségén is látszott, hogy jááááááájjj, ez nem ugyanaz a közönség volt, mint a dalai lámán. Ilyen kérdések voltak például:
Le akarok szokni a dohányzásról és hiába meditálok sokat, egyszerűen nem sikerül, mit tanácsol a láma?
18 hónapos kisfiam nincs megkeresztelve, mit gondol a láma, megkereszteljük-e vagy sem?
I mean, come ooooon, itt egy ilyen buddhista tanító és ilyen kérdések jutnak eszünkbe? Jáááááájjj, akkor inkább ne kérdeztek volna semmit. Márpedig a kérdésekből rengeteg volt és mivel ugye egy órával később kezdtünk, még este 10-kor is bőven a válaszok mentek. Úgyhogy a végét nem is tudtam megvárni, mert 22:33-kor indult vissza az uccsó vonat Fehérvárra, így el kellett jönnöm. Elvileg még ígért a láma a kérdések után egy csoportos meditációt is, de szerintem amennyi kérdést kapott – és este 10-kor még mindig vittek oda további kérdéseket – még talán 11-kor is azokra válaszolgatott.
Egyébként itt is el lehet mondani, hogy tök közvetlen volt a hangulat, például voltak akiknek – gondolom – korábban ment a busza és kifelé menet így simán odamentek az emelvényhez ahol a láma ült, hogy áldást kérjenek tőle. Ő pedig nem zavartatta magát, a mondat közepén szépen levette a fejéről a mikrofont és megáldotta az embereket, aztán folytatta tovább a mondókáját.
Összességében azt lehet mondani, hogy teljesen más volt valahogy, mint a „dalai láma élmény”, de ahogy már említettem, „valamit” itt is lehetett érezni, hogy valami energia azért volt a levegőben és végülis szerintem ez volt a lényeg. No meg láttam élőben Ole Nydahlt. :-)
Adós vagyok egy beszámolóval a dalai lámáról. Az lesz, hogy egyszerűen copy-paste módszer alkalmazásával bevágom ide azt a két emailt, amiben erről volt szó és így nem kell szórakoznom azzal, hogy szépen átfogalmazom, meg ilyenek. :-) A piros betűk azok nem én vagyok, hanem a Nóra. :-)
DAY ONE
Jó volt, tulajdonképpen amiről szó volt, annak a lényegesebb pontjait egész jól összefoglalja ez a cikk.
Ezen túl én csak annyit tudok elmondani, hogy a délutáni előadáson picit már elvesztettem a fonalat, amikor ott a buddha testekről, meg ilyesmikről beszélt, de volt ilyen kérdezz-felelek játék is, amikor a hallgatóság feltehetett kérdéseket és akkor azokra válaszolt, az tetszett.
Aztán még egyszercsak a délutáni előadás közepén bejött egy indián! :-) Komolyan mondom, frankón egy indián, vágjátok, mint a filmekben ilyen nagy soktollas fejdísszel. És erre még a láma is felfigyelt, így megszakította az előadást és: “nahát, egy indián” :-)) És így mondta, hogy “hát gondolom Amerikából jött, mert itt Európában nem nagyon vannak indiánok” :-) És így mondta az indián, hogy majdnem, Kanadából érkezett. De így szerintem télleg meglephette a lámát is a dolog, hogy így bejött az indián, mert így mikor visszatért ezután a kis intermezzo után az előadáshoz, így megkérdezte a tolmácsot, hogy: “hol is tartottunk?” :-)
Tök jó fej egyébként, tök aranyosan nevet :-)
Holnap délelőtt lesz a Csenrézi beavatás, a Csenrézi az az együttérzés buddhája és ugye az a mondás, hogy a dalai láma az Csenrézi földi megtestesülése… ha nem jól tudom, majd a Nóra úgyis kijavít :-) Na és az lesz, hogy reggel amikor megyünk be, kapunk egy kis sáfránnyal kevert vizet, azzal ki kell öblíteni a szánkat és onnantól pedig majd meglátjuk. Nem kötelező ezen a szertartáson résztvenni, de sejthetitek, hogy nem fogjuk kihagyni…
DAY TWO
Nyah! Először is, a nyilvánvalóan mindenkit foglalkoztató kérdésre válaszolva: igen, ma is ott volt az indián!
Délelőtt a beavatás volt, ami úgy nézett ki, hogy: a bejáratnál kaptuk a tenyerünkbe a vizet, amiben szerintem tuti nem volt sáfrány, mer nem is volt sárga! Deee volt benne. Lehetett érezni hogy nem sima víz, hanem ilyen kicsit olajos… Azzal ki kellett öblíteni a szánkat és utána kiköpni. Aztán amikor bementünk, kaptunk egy borítékot a szertartás kellékeivel. Bevezetőként a láma még beszélt a buddhizmusról, meg a tegnap kapott nyolc versszakos versről és így eléggé kifutott az időből, már csak fél óra maradt magára a szertartásra. Bevezetőként tibeti nyelven mondott ilyen mantrákat, aztán a borítékból elővettük egy ilyen nagy papírt, amire egy ilyen fogadalom volt felírva. Ezt kellett elmondani magyar nyelven, illetve hát nem volt kötelező, aki akarta nem csinálta, csak hallgatta. A fogadalom tulajdonképpen a boddhiszatva fogadalom, amiben azt fogadja meg az ember, hogy ha megvilágosodott, akkor minden érző lény javára nem lép be a Nirvánába, hanem visszatér a földre újabb és újabb életeken át, egészen addig amíg mindenki más is meg nem világosodik és a jelenlegi illetve elkövetkező életeiben igyekszik a boddhiszatvák “szabályai szerint játszani” :-) ezek ilyen életszabályok, ha jól értettem, van belőlük jó sok, de ezekről részletesen tulajdonképpen nem esett szó. A szertartás további részében Rambósat játszottunk és egy ilyen piros kendőt kellett felrakni a homlokunkra, szimbolizálva azt, hogy “be van kötve a szemünk” és még nem láthatjuk Csenrézinek, az együttérzés buddhájának a képét Nem:-) nem a csenrézi képét, hanem a mandalát nem láthattuk.(ami szintén benne volt a kis pakkunkban). Kaptunk még 4 szem rizst is, de én sajna elkevertem az enyéimet, mert így összevissza mindent kellett volna fogni és nem volt annyi kezem, de a Nóra kezében meg valahogy egyre több rizs lett, (egyszerűen annyit szorongattam hogy összetörött) én nemtom, hogy csinálta. :-) Na a piros kendő az egyébként olyan kicsi volt, hogy egyáltalán nem lehetett felkötözni a homlokunkra, csak így a fülünk mögött lehetett valahogy éppenhogy rögzíteni, de onnan meg mindig le akart csúszni. És le is csúszott, és amikor az ember meg akarta igazítani, akkor mindig elhagyott valamennyi rizsszemet. A 4-ből. Na mindegy, valahogy azért sikerült fennmaradnia, de néha télleg lecsúszott, amikor túl hirtelen mozdítottam a fejem. Időnként a láma olyat csinált, hogy ezt mondta: “és most ismételjétek utánam:” majd ezután elhadart egy hosszú tibeti szöveget. Meg se találtuk még a papíron az átírását, mire már vége is volt :-) Úgyhogy ezeket nem nagyon tudtuk ismételni, de feltaláltuk magunkat és így gondolatban ismételtük utána. Egyébként a Jánossal is találkoztunk és ő is mondta, hogy ő se tudta persze utána mondani, de megnyugtatott minket, hogy ha így álltunk hozzá, hogy nem elutasítással, hanem úgy, hogy részt akartunk venni benne, akkor nem volt gáz, akkor tuti megkaptuk a beavatást. Ilyen nagyon rövid meditációk is voltak még benne, amikor az ürességet kellett elképzelni, vagy például Csenrézinek az “ezerkarú” alakját, amit a borítékban meg is kaptunk. Az egész szerintem eléggé gyorsan zajlott, egyik-másik helyen el is tévesztettem, hogy mit kellett volna elképzelni a meditációban :-) de mindegy biztos átjött belőle azért valami. :-) Kaptunk még a szertartás alatt további két korty vizet is, amit részben meg kellett inni, részben meg a hajunkra kenni :-)) De ezekben a vizekben se volt szerintem sáfrány, Mert az már ilyen „nektár”nak minősített víz volt. bár ha ezt mégegyszer elmondom, szerintem esélyes, hogy a Nóra kever nekem valami sáfrányos vizet és meg kell majd innom és lehet, hogy azt megbánnám. :-) Node! Hogy szavamat ne feledjem! A szertartás végét így le is csapta a láma, mer így egyszercsak az egyik mantra végén így azt mondta, hogy: “hát egy kicsit belegyorsítottam és befejeztem, ez ilyen “nyugati” típusú gyors beavatás volt”. :-) De egyébként tök jól nézett ki a stadion, mindenkinek a fején azzal a piros kendővel. :-)
Délután még folytatta egy kicsit a tegnapi tanítást, de nagyrészt inkább megint egy ilyen kérdezz felelek rész volt, ahol például beszélt a vegetáriánus étrenddel kapcsolatos nézeteiről, meg így sztorizgatott arról, hogy a vallások közötti kommunikáció erősítése érdekében milyen élményei voltak szerte a világban, amikor más vallások képviselőivel együtt próbált vallási rendezvényeken részt venni, meg ilyenek. De tök vicces volt egyébként, közben így lóbálta a lábait, meg piszkálta a fülét :-) szóval annak ellenére, hogy így belegondoltam, hogy basszus, ez az ember olyan nekünk, mintha egy csapat kereszténynek maga a római pápa beszélne, ennek ellenére mégis ilyen tök “megfogható”, “valóságos” egyszerű ember is volt egyben és ezt mondjuk mondta is, hogy úgy kérdezzünk tőle, mintha egy másik teljesen hétköznapi embernek tennénk fel kérdéseket. Ja, csak „hülyeségeket” ne kérdezzünk, mert akkor begurul.
A második napról itt lehet olvasni egy jó cikket, ha valakinek még mindig van kedve olvasni. :-)
Sőt tulajdonképpen az egész kétnapos előadást ott helyben dvd-re rögzítették és az előadások után egyből meg is lehetett venni és ezt a lehetőséget nem is hagytuk ki. Jól is jöttek a dvd-k, mert volt egy pár részlet az előadásban, aminél ketten kétfélét értelmeztünk és nem voltunk biztosak benne, hogy kinek van igaza. :-) Node, a lényeg, hogy ha valaki nagyon szeretett volna ott lenni és kiváncsi lenne nem csak a hivatalosan elérhető vasárnap délutáni videóra az szóljon és hátha ki lehet találni valamit, ha érted, hogy mondom… :-)
Parental advisory, explicit lyrics! A következő blogbejegyzésben a nyugalom megzavarására, jó étvágyunk elvételére alkalmas elemek találhatók, elolvasását ezért csak étkezés után, erősebb idegzetű olvasóink számára javasoljuk!
Az ebédlőben a gulyásleves eddig teljesen frankó volt. Jó, hús nem igazán volt benne, de így legalább külön élmény volt az is, ha az ember talált a levesében egy-egy darab húst. Mostanában azt csinálják, hogy telerakják hússal a gulyáslevest. Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez mér baj, minek erről blogbejegyzést írni? Hát azért, mert a hús, amivel telerakják, konkrétan ehetetlen, mócsingos, zsíros szar. És ilyen baromi nagy húsdarabok, el se fér a kanálon szinte. Undorítóan néz ki, komolyan mondom. Ezért van, hogy a mai gulyásleves több mint felét ott is hagytam a tányérban és legközelebb kétszer is meggondolom, hogy vegyek-e. Inkább térjenek vissza a nagyon kevés, de normális minőségű húsra, nekem azzal semmi bajom nem volt.
Ilyen biciklire tettem szert, hogy Rockrider 5.0 (télleg ez a neve, frankón olyan mint egy szoftver verziószáma, láttam belőle a neten 5.1-est is). Hát jó, nem egy félmillió forintos egyedileg épített csoda gépsárkány, de arra csak jó lesz, hogy bejárjak vele dolgozni. Mer ez most a terv, hogy busz helyett bicikli. Az ember a Decathlonban először egy “L”-es méretű gépet ajánlott, azzal mentem egy kört, vágod a boltban lehet menni vele, hogy kipróbálhasd. Node! Rá kellett jönnöm, hogy baromi régen bicikliztem és így igencsak kacsáztam vele, de megúsztam azért borulás nélkül… Viszont inkább az 1-el kisebb “M”-es méretnél maradtam, az valahogy frankóbbnak bizonyult. Beállították, meg szereltek rá sárvédőt és már kész is volt, lehetett vinni. Megpróbáltuk, de nem akart beférni a Nóra kocsijába, ígyhát a biciklivel kellett hazajönnöm, nem baj, legalább ki lett próbálva a gépsárkány… Azzal kezdtem, hogy az Auchannál az első körforgalomnál majdnem estem is egyet, mert nem figyeltem, hogy jön egy padka… Jóvanna, mondom, hogy régen bicikliztem… Viszont ezen a kb. 5 kilométeres próbaúton az is kiderült, hogy baromi kényelmetlen az ülése. Konkrétan feltöri a seggemet. Remélem ez olyan mint egy új cipő, ami feltöri az ember sarkát, aztán majd ezt is meg lehet szokni egy idő múlva. Mer ha nem, akkor lehet, hogy csúfos véget ér a biciklis munkábajárás projekt. Persze ki is lehetne cserélni az egész ülést, de az a gáz ezzel, hogy igazából csak egy hosszabb út alatt derül ki, hogy frankó-e vagy sem, mer például amíg a Decathlonban kipróbáltam és mentem vele 1-2 kört, addig semmi bajom se volt az üléssel, nem tűnt kényelmetlennek. Na majd meglássuk… Viszont ettől eltekintve teljesen jól ment a bicikli, van két kereke és azokon gurul, érezhetően gyorsabban lehet vele menni, mintha gyalogolna az ember. Ja és kurva nehéz! 14 kiló a gépsárkány, szerintem ha ezt minden nap felcipelem ide a harmadikra, az konkrétan egy edzésnek is beillik…
Jövök az előbb a busszal és elérünk a Berényi úton épülő remek körforgalomhoz. Az ábrán “A” betűvel jelölt személyautó – nem zavartatva magát attól, hogy a körforgalomba éppen az ábrán “32″-es számmal jelölt autóbusz készül behajtani – fogja magát és *bejön* a körforgalomba. Majd az ábrán látható pozícióban megáll, jó igényessen benne a körforgalomban, hogy elengedje a buszt. Ránéztem a személyautó sofőrjére amikor elmentünk mellette és arra gondoltam, hogy: “hát ezt lehet, hogy meg fogod most szívni”. Így is lett. Ahogy a busz szép lassan elment mellette, egyszer csak hallom, hogy veszettül dudálni kezd valaki. A busz meg megáll és pár pillanattal később jön is az autó sofőrje, hogy: “NEM HALLOTTAD, HOGY DUDÁLOK?” Szemmel láthatóan igen ideges volt a sofőr és nem volt nyugodt. Azt nem hallottam, hogy mit beszélt még a buszsofőrrel, de hamarosan kiderült, hogy nem hajlandó szimpla betétlappal elintézni a dolgot, hanem rendőrt akar hívni. Szóval a busz ott megállt, és vártunk. Egy-két perc múlva kezdtek leszállni az emberek és gyalog továbbindulni, úgyhogy én is így tettem és amikor leszálltam, már láttam, hogy az volt a baj, hogy már majdnem sikerült elmenni a személyautó mellett, de sajnos mégse, mert az ábrán piros körrel jelölt részen a busz menetirány szerinti bal hátsó része kontaktusba került a személyautó szintén menetirány szerinti bal hátsó részével és egy jelentős horpadást alakított ki rajta. Szerintem úgy kell neki, mer minek hajt bele a körforgalomba, amikor pont jön egy busz? De a busz meg mehetett volna jobbra, mer így tulajdonképpen teljesen szabálytalanul hajtott be a körforgalomba, bár az is igaz, hogy a körforgalomtól jobbra meg ott dolgoztak a jómunkásemberek, nyilván nem akarta kilapítani őket.
Na aztán múlt pénteken meg egy ilyen reiki beavatáson voltam. A reiki az egy gyógyító energia, amit 1922-ben egy Mikao Usui nevű jappán ember úgy szerzett meg, hogy a jappánok szent hegyén, a Kurama hegyen 3 hétig bakkancsban heggesztett. Nem ám, valójában 3 hétig meditált ott és így. Bár Nóra elmagyarázta pontosan, hogy mi fog történni, valahogy teljesen unrealnek tűnt, hogy mit lehet erről a dologról közel 10 órán át beszélni. Merthogy a tanfolyam reggel 8-tól délután 5-ig tartott. De nem volt vészes, simán eltelt az idő úgy, hogy nem is fáradtam bele a dologba nagyon. Mondjuk a székesfehérvári Belső Élet stúdió amúgyis egy olyan hely, ami szerintem nagyon kedvez az ilyen spirituális dolgoknak, valahogy nagyon jól be van hangolva az a tér, vagy lehet, hogy azért olyan jó, mert van ott jóga, reiki, csoportos meditáció, mindenféle ilyen dolog és ezek a dolgok biztosan hatnak a helyre is. Szóval egyáltalán nem volt fárasztó a tanfolyam, simán ki lehet bírni. Pénzben egyébként úgy néz ki a történet, hogy 20 forintba került, tehát 10 nagyobb családi pizzából pikkpakk meg is van az ára és ennek még az az előnye is megvan, hogy ha nem eszed meg azt a 10 családi pizzát, akkor kevésbé hízol el. Ez a reiki beavatás, amit én kaptam az egy ilyen tradicionális reiki beavatás, aminek az a lényege, hogy az úgynevezett tanátadási vonala, vagyis a mesterről mesterre szálló beavatási sor az frankón visszavezethető egészen a reiki alapítójához, Mikao Usuihoz. 4-en voltunk velem együtt a tanfolyamon, ami egészen kis létszámnak számít, a tanfolyamot tartó reiki mester, Ági mesélte, hogy volt egy tanfolyam nemrég, ahol 13-an voltak, na ott lehet, hogy még kevés is volt a 10 óra. Itt viszont így tök kényelmes tempóban haladhattunk, elmesélte nekünk a reiki történetét, azt, hogy hogyan hat ez az energia nem csak az ember fizikai testére, hanem azon túl is, az ember szellemére és a lelkére. Az volt a jó benne, hogy ez nem egy olyan “iskolás” tanítás, ahol ott a tanár, te meg kussban végighallgatod az okosságot, hanem így egy párbeszéd volt ez inkább, simán belekérdeztünk a mondókájába, ha épp felmerült egy kérdés. El is telt egész hamar a délelőtt és egy rövid ebédszünet után már el is kezdődött maga a beavatás. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy le kellett ülni egy székre, becsukni a szemem és egy pár percen át Ági néha a fejemre tette a kezét, összefogta a kezeimet ilyen “imádkozós” tartásba (úgy hívják “hivatalosan”, hogy gassho) , keresztezte őket a mellkasom előtt és kb. ennyi. Amit érezni lehetett annyi volt, hogy amikor ebben az “imádkozós” tartásban összefogta a kezeimet akkor elég meleget lehetett érezni a tenyeremen. Aztán egy pár perc múlva kész is volt az “első felvonás”. Ezután egy gyakorlás következett. Először ilyen gassho tartásban kellett tartani a kezünket és “összegyűjteni az energiát”. Én nem szoktam túlságosan ezeket az energia dolgokat érzékelni a meditációk során sem, de itt mégis volt valami télleg. Olyan volt, mintha a tenyereim közepén lenne egy láthatatlan kör alakú nyílás, amin keresztül egy “hőhíd” kötötte össze a két, egymás felé fordított tenyeremet. Ha eltávolítottam egymástól a kezeimet akkor is lehetett érezni, éppen ez volt a gyakorlat lényege egyébként: megnézni, hogy milyen távolságról érzed még az energiát. Ági azt mondta, hogy hosszú ideje gyakorló reikisek akár egy méternyi távolságból is érzik a két kezükből áradó energiát. Nekem azért még ennyire nem sikerült, viszont elkönyveltem, hogy nem vagyok talán reménytelen eset és tényleg kifejleszthető valamiféle 5 érzékszerven túli érzékelés, amit én szeretnék. Mert tulajdonképpen azzal a “hátsó szándékkal” jöttem el a reiki tanfolyamra, hogy a beavatás során a csakrák megnyitásával talán érzékenyebbé válhatok ezekre az energiákra. Állítólag egyébként ezt a két kezed között áramló energiás okosságot például a mindenféle harcművészetekben vagy jógázás során is művelik, szóval nem egyedül a reikiben van jelen. Azt mondta az Ági, hogy ezzel az energiával “labdázni” :-) is lehet. Vannak olyan emberek, akik nem csak érzik, hanem látják is ezeket az energiákat és ha van ilyen ember a csoportban, akkor a reikisek szoktak ezzel szórakozni, hogy egymásnak dobálják az energiát és mindig kérdezgetik a “látótól”, hogy na, na, sikerült elkapnia akinek dobtam?
Az energia érzékelős gyakorlat után vaaaaagy lehet, hogy előtte, már nem emlékszem :-) de volt egy meditáció. A reikinek van öt alapelve, ilyen életszabályoknak is nevezik őket. Csak ma nem leszek dühös. Csak ma nem aggódom. Hálás vagyok. Teszem a dolgom. Kedves leszek az emberekhez. Ezt az öt alapelvet ismételtük el háromszor. Ági mondta sorban az alapelveket és mindegyik után hagyott egy kis időt, hogy magunkban elismételhessük és reflektálhassunk rá. Rém egyszerű meditáció volt, de mégis elég jól el lehetett mélyedni benne. A meditáció után Ági bemutatta a reikis kezelések során leggyakrabban, legáltalánosabban kezelt pontokat és utána ilyen csoportos gyakorló “kezelés” volt. Ez annyiból áll, hogy valaki lefekszik, a többiek pedig egyszerűen rárakják a kezüket valamelyik pontra azok közül amiket Ági mutatott. Ezek nem ilyen pontosan meghatározható pontok, mint amilyenek mondjuk az akupunktúrában vannak, hanem ilyen általános helyek, például szemek, halánték, fül, köldök, stb. A reikiben nincsenek ilyen különleges rituálék, nem kell semmire gondolni vagy koncentrálni, hogy “jöjjön az energia”, hanem egyszerűen ha egy reiki gyakorló egy élőlényre rakja a kezét az energia azonnal áramlani kezd. Nem a saját energiánkat használjuk, hanem az energiát csak “csatornaként” áramoltatjuk. A reikivel nem lehet “manipulálni” az embereket, mert valójában a “páciens” saját maga “hívja le” az energiát a reikis emberen keresztül. Aztán az energia oda megy majd, ahol szükség van rá. Azt tanította Ági, hogy a reiki nem csak fizikai szinten gyógyít, hanem mentális és érzelmi szinten is, ahol éppen szükség van rá. Fizikailag ebből olyat érezhet a kezelt “páciens”, hogy egyes testtájai melegedni kezdenek amikor a reikis odarakja a kezét. Amikor a gyakorlás során én kezeltem valakit, akkor például nem éreztem semmit, egyszerűen csak olyan volt, mintha “simán” ráraknám valakire a kezem. De akit kezeltünk azt mondta, hogy például az én kezemet teljesen forrónak lehetett érezni. Amíg mi kezeltük egymást, Ági közben folytatta a beavatást. A reiki I-es szinten a beavatás 4 csakrát nyit meg, ha jól értettem. Az első kettőt nyitotta meg Ági a gyakorlás előtt, gyakorlás közben pedig mindig egy ember átment a másik szobába és megnyitotta neki a másik kettőt is. Épp engem kezeltek a többiek, amikor megérkezett a helyre a János, akihez meditálni járok és mondta, hogy egy pár percre ő is “beszáll” a kezelésbe. :-) Az vicces volt… Lehetett érezni a többiek kezét magamon, hogy melegszik itt-ott, de nem volt túl intenzív, a lábamon pedig egyáltalán nem éreztem meleget. A Jánosnak épp a lábamnál jutott hely és ahogy így rátette a kezét azonnal ilyen tök meleg lett és így teljesen elnyomta szinte a többiekből áramló energia érzetét. Olyan volt mintha mondjuk egy 10-es skálán a többiek olyan 2-3 körül lennének, a János meg olyan 8-9 körül. Elég vicces volt. :-) Node tény, hogy a Jánosnak ilyen mindenféle beavatása van, kérdezte is tőle valaki, hogy ő is reikizik-e és mondta, hogy igen, de már nem biztos, hogy reiki jön, hanem valami más… :-) Nade közben sorra kerültem és én is megkaptam a második két “nyitást”. Tulajdonképpen pont ugyanúgy zajlott mint a beavatás első fele, bár gondolom nem fizikai szinten más is történt, de én nem éreztem a különbséget. :-) És itt közben már este 5 óra lett és el is múlt a tanfolyam. Így vót, nem így vót, égből pottyant mese vót.
Mondom nyomtassunk. Hibaüzenet. A nyomtatási szolgáltatások használatához telepítenie kell egy nyomtatót. Hö! Mi a picsa? Dehát tudtommal van telepítve egy hálózati nyomtató és legalább kétféle pdf printer is. Vezérlőpult, nyomtatók és faxok. Semmi, tök üres az egész, eltűnt az összes nyomtatóm. Na nembaj, nyomtató hozzáadása. “Nem lehet elvégezni a műveletet. A nyomtatási várólista-kezelő szolgáltatás nem fut.” A kurva anyádat Windows, vagy a kurva anyádat Windows?
Loading ...