10.12.10
The One With The T/1334
Ilyen komolyan van ma Magyarországon? Márpedig tényleg van. Eszem megáll I. Orbán királyon, komolyan mondom.
10.08.10
The One With Lama Ole Nydahl
Na tegnap pedig Láma Ole Nydahl előadásán voltam Veszprémben. 6-kor kezdődött az előadás, így fél hétkor már mondták, hogy egy sajtótájékoztató miatt késik az ember, de már mindjárt! Aztán este 7-kor el is kezdődött az előadás. A buddhizmus besorolásával nyitotta a láma a beszédet és elmondta, hogy igazán nem mondhatjuk se vallásnak, se pszichológiának, se filozófiának egészen, ő inkább azt mondja rá, hogy a buddhizmus az “ahogy a dolgok vannak”. Ezután elmondta ki is volt a történelmi buddha. A buddhisták szerint amíg van értelmes élet a Földön, addig 1000 buddha fog megjelenni, ebből az 1000-ből a “mi buddhánk” a negyedik volt. A buddhák mindig akkor jelennek meg, amikor az emberek szívében nagy nyitottság van a tanításaikra. Minden buddha megjelenésekor 5 fázis különböztethető meg, az első fázisban még maga a Buddha van jelen és adja át a tanításokat, aztán szép lassan sok-sok száz éven keresztül persze, de elfelejtődnek a tanításai és egy idő múlva ismét megjelenik egy másik Buddha, hogy megint átadja a tanításokat, szóval ebben is megfigyelhető egyfajta ciklikusság. Elmondta a láma, hogy Buddha tanításait 108 jó vastag könyvbe írták le (Kangyur), de ha valaki fogná magát és azt mondaná, hogy na jó, a hétvégén elolvasom az egészet és akkor utána mi van, akkor megnyugtatott minket, hogy van még 224 kötetnyi még vastagabb könyv (Tengyur), amely az ezekhez fűzött magyarázatokat tartalmazza. A buddhizmusban nagyon fontosak a mantrák, egyfajta védelmező “imák”, amelyeket a láma úgy definiált, mint “telefonhívások Buddhához”. :-) Általában mindig az OM szótaggal kezdődnek és utána jönnek még más szótagok, amelyek olyanok, mint amikor egy telefonon beütjük a telefonszámot. Fel is sorolt példákat, hogy bizonyos hatások eléréséhez milyen szótagokra végződő mantrákat érdemes recitálni. Beszélt még a tantráról is, ami azt jelenti, hogy szövet. Azt mondta, hogy ezek olyan tanítások, amiket az ember így “belesző” saját magába, így sajátítva el azokat, innen jött a neve is. A gyémánt út buddhizmus gyémántjáról szólva elmondta, hogy a gyémánt a keménységén kívül arról is nevezetes, hogy a fényt visszaveri, míg más drágakövek átengedik magukon és mondjuk szivárványként adják vissza. Ezután arról beszélt, hogyan találkozott a nyugat a buddhizmussal, hogyan hozták át mindenféle mesterek a nyugati világba. Majd rátért Buddha alapvető tanításaira, a négy nemes igazságra és megemlítette, hogy Buddhára elég furán tekintettek amikor megvilágosodása után az első kinyilatkoztatása az volt, hogy “Van szenvedés”. És ezzel nem nagyon tudtak egyből mit kezdeni az akkori gondolkodók, mert az akkori vallásalapítók mind ilyen “nagy dolgokkal” nyitottak, mint például “az én istenem a legirgalmasabb, a legnagyobb”, stb., Buddha ehhez képest elég “sovány” mondattal kezdett. :-)
Na és innen az előadásban többször elvesztettem a fonalat, de valahogy úgy gondolom nem is az a lényeg, egy ilyen lámával való találkozásban, hogy mindent felszippantsunk és egyből megértsünk, hanem inkább az a lényeg, hogy az energiaterében legyünk, mert ugye ezek a tanítások nem csak verbális szinten jönnek át, hanem energiaként szerintem ott kavarognak a teremben és ha nem is fogunk mindent, attól az még átjön és érlelődik bennünk. Mondjuk mondta is a láma, hogy nem baj, ha nem rögzül minden, mert amiről itt beszél, az megtalálható az “Ahogy a dolgok vannak” c. könyvében.
De azért volt néhány gondolat, ami átjött, annak ellenére, hogy elvesztettem a fonalat.
Az egyik például, hogy a gyémánt út buddhizmusban az a mondás van, hogy buddhaként kell viselkedni, amíg buddhává nem válunk.
Vagy például az, hogy – mondjuk ez csak egy érdekesség – a gyémánt út – vagy a karma kagyü vonal? már nemtom -, követői Tibetben a vörössapkás buddhisták, eltérően például a dalai láma sárgasapkás vonalától.
Meg még olyat is mondott a láma, hogy a legjobb módszer arra, hogy valakit tanítsunk az, ha zavarba vagy kényelmetlen helyzetbe hozzuk, mert olyankor ő maga kezd el agyalni azon, hogyan tudna javítani magán. Na itt például elvesztettem a fonalat, mert ezen a gondolaton így elkezdtem gondolkodni és mire “visszatértem”, már egész máshol járt a beszédben a láma. Asszem arra figyeltem fel, hogy éppen a férfi és női nemi szervekről beszélt. :-) Ez így olyan volt, hogy így felnéztem, hogy “he, mivan? ez, hogy jön ide?” De már csak annyit csíptem el a gondolatmenetből, hogy azt mondta a láma, hogy milyen érdekes, hogy mi nyugatiak amikor erről beszélünk, akkor vagy latin nevekkel vagy nem túl szép szavakkal utalunk rájuk, míg a tibeti buddhistáknál a női nemi szervre egy “lótuszvirág” jelentésű szóval utalnak, a férfiéra pedig egy ilyen “gyémánt” jelentésű szóval.
Az előadás egyébként egészen más hangulatú volt valahogy, mint a dalai láma előadása. Valahogy nagyobb volt a “nyüzsi”. Mögöttem például folyton olyan emberek ültek, akik nem tudtak csendben lenni és figyelni. És így télleg ilyen “népvándorlás” volt. A mögöttem levő sorban például ha jól emlékszem vagy három különböző csapat is ült az előadás végéig. Az emberek folyton ki-be mászkáltak, én nem emlékszem ilyenre a dalai lámáról, bár lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy ott a “küzdőtéren” ültünk, itt pedig én felültem egy magasabban levő sorba, mert a küzdőtéren levő székeken mindegyiken volt egy “Foglalt” tábla, gondolom azok valami VIP székek voltak. Mondjuk ennek a ki-be mászkálásnak is volt pozitívuma, amire figyelni lehetett, amikor az ember elvesztette a fonalat. Ez pedig nem volt más, mint a mellszépségverseny. Mert így pont ráláttam onnan fentről egy ilyen bejárati folyosóra és én úgy láttam, hogy az előadásra ellátogató fiatal hölgyek egymást túllicitálva igyekeztek minél mélyebb dekoltázsú ruhákat viselni és onnan fentről tökéletes rálátás volt a formásabbnál formásabb dombokra és völgyekre. Győztest nem is tudtam igazán hirdetni, mert olyan szoros volt a verseny.
Na meg ezen kívül az előadást követő kérdések minőségén is látszott, hogy jááááááájjj, ez nem ugyanaz a közönség volt, mint a dalai lámán. Ilyen kérdések voltak például:
Le akarok szokni a dohányzásról és hiába meditálok sokat, egyszerűen nem sikerül, mit tanácsol a láma?
18 hónapos kisfiam nincs megkeresztelve, mit gondol a láma, megkereszteljük-e vagy sem?
I mean, come ooooon, itt egy ilyen buddhista tanító és ilyen kérdések jutnak eszünkbe? Jáááááájjj, akkor inkább ne kérdeztek volna semmit. Márpedig a kérdésekből rengeteg volt és mivel ugye egy órával később kezdtünk, még este 10-kor is bőven a válaszok mentek. Úgyhogy a végét nem is tudtam megvárni, mert 22:33-kor indult vissza az uccsó vonat Fehérvárra, így el kellett jönnöm. Elvileg még ígért a láma a kérdések után egy csoportos meditációt is, de szerintem amennyi kérdést kapott – és este 10-kor még mindig vittek oda további kérdéseket – még talán 11-kor is azokra válaszolgatott.
Egyébként itt is el lehet mondani, hogy tök közvetlen volt a hangulat, például voltak akiknek – gondolom – korábban ment a busza és kifelé menet így simán odamentek az emelvényhez ahol a láma ült, hogy áldást kérjenek tőle. Ő pedig nem zavartatta magát, a mondat közepén szépen levette a fejéről a mikrofont és megáldotta az embereket, aztán folytatta tovább a mondókáját.
Összességében azt lehet mondani, hogy teljesen más volt valahogy, mint a „dalai láma élmény”, de ahogy már említettem, „valamit” itt is lehetett érezni, hogy valami energia azért volt a levegőben és végülis szerintem ez volt a lényeg. No meg láttam élőben Ole Nydahlt. :-)
10.07.10
The One With The Dalai Lama
Adós vagyok egy beszámolóval a dalai lámáról. Az lesz, hogy egyszerűen copy-paste módszer alkalmazásával bevágom ide azt a két emailt, amiben erről volt szó és így nem kell szórakoznom azzal, hogy szépen átfogalmazom, meg ilyenek. :-) A piros betűk azok nem én vagyok, hanem a Nóra. :-)
DAY ONE
Jó volt, tulajdonképpen amiről szó volt, annak a lényegesebb pontjait egész jól összefoglalja ez a cikk.
Ezen túl én csak annyit tudok elmondani, hogy a délutáni előadáson picit már elvesztettem a fonalat, amikor ott a buddha testekről, meg ilyesmikről beszélt, de volt ilyen kérdezz-felelek játék is, amikor a hallgatóság feltehetett kérdéseket és akkor azokra válaszolt, az tetszett.
Aztán még egyszercsak a délutáni előadás közepén bejött egy indián! :-) Komolyan mondom, frankón egy indián, vágjátok, mint a filmekben ilyen nagy soktollas fejdísszel. És erre még a láma is felfigyelt, így megszakította az előadást és: “nahát, egy indián” :-)) És így mondta, hogy “hát gondolom Amerikából jött, mert itt Európában nem nagyon vannak indiánok” :-) És így mondta az indián, hogy majdnem, Kanadából érkezett. De így szerintem télleg meglephette a lámát is a dolog, hogy így bejött az indián, mert így mikor visszatért ezután a kis intermezzo után az előadáshoz, így megkérdezte a tolmácsot, hogy: “hol is tartottunk?” :-)
Tök jó fej egyébként, tök aranyosan nevet :-)
Holnap délelőtt lesz a Csenrézi beavatás, a Csenrézi az az együttérzés buddhája és ugye az a mondás, hogy a dalai láma az Csenrézi földi megtestesülése… ha nem jól tudom, majd a Nóra úgyis kijavít :-) Na és az lesz, hogy reggel amikor megyünk be, kapunk egy kis sáfránnyal kevert vizet, azzal ki kell öblíteni a szánkat és onnantól pedig majd meglátjuk. Nem kötelező ezen a szertartáson résztvenni, de sejthetitek, hogy nem fogjuk kihagyni…
DAY TWO
Nyah! Először is, a nyilvánvalóan mindenkit foglalkoztató kérdésre válaszolva: igen, ma is ott volt az indián!
Délelőtt a beavatás volt, ami úgy nézett ki, hogy: a bejáratnál kaptuk a tenyerünkbe a vizet, amiben szerintem tuti nem volt sáfrány, mer nem is volt sárga! Deee volt benne. Lehetett érezni hogy nem sima víz, hanem ilyen kicsit olajos… Azzal ki kellett öblíteni a szánkat és utána kiköpni. Aztán amikor bementünk, kaptunk egy borítékot a szertartás kellékeivel. Bevezetőként a láma még beszélt a buddhizmusról, meg a tegnap kapott nyolc versszakos versről és így eléggé kifutott az időből, már csak fél óra maradt magára a szertartásra. Bevezetőként tibeti nyelven mondott ilyen mantrákat, aztán a borítékból elővettük egy ilyen nagy papírt, amire egy ilyen fogadalom volt felírva. Ezt kellett elmondani magyar nyelven, illetve hát nem volt kötelező, aki akarta nem csinálta, csak hallgatta. A fogadalom tulajdonképpen a boddhiszatva fogadalom, amiben azt fogadja meg az ember, hogy ha megvilágosodott, akkor minden érző lény javára nem lép be a Nirvánába, hanem visszatér a földre újabb és újabb életeken át, egészen addig amíg mindenki más is meg nem világosodik és a jelenlegi illetve elkövetkező életeiben igyekszik a boddhiszatvák “szabályai szerint játszani” :-) ezek ilyen életszabályok, ha jól értettem, van belőlük jó sok, de ezekről részletesen tulajdonképpen nem esett szó. A szertartás további részében Rambósat játszottunk és egy ilyen piros kendőt kellett felrakni a homlokunkra, szimbolizálva azt, hogy “be van kötve a szemünk” és még nem láthatjuk Csenrézinek, az együttérzés buddhájának a képét Nem:-) nem a csenrézi képét, hanem a mandalát nem láthattuk.(ami szintén benne volt a kis pakkunkban). Kaptunk még 4 szem rizst is, de én sajna elkevertem az enyéimet, mert így összevissza mindent kellett volna fogni és nem volt annyi kezem, de a Nóra kezében meg valahogy egyre több rizs lett, (egyszerűen annyit szorongattam hogy összetörött) én nemtom, hogy csinálta. :-) Na a piros kendő az egyébként olyan kicsi volt, hogy egyáltalán nem lehetett felkötözni a homlokunkra, csak így a fülünk mögött lehetett valahogy éppenhogy rögzíteni, de onnan meg mindig le akart csúszni. És le is csúszott, és amikor az ember meg akarta igazítani, akkor mindig elhagyott valamennyi rizsszemet. A 4-ből. Na mindegy, valahogy azért sikerült fennmaradnia, de néha télleg lecsúszott, amikor túl hirtelen mozdítottam a fejem. Időnként a láma olyat csinált, hogy ezt mondta: “és most ismételjétek utánam:” majd ezután elhadart egy hosszú tibeti szöveget. Meg se találtuk még a papíron az átírását, mire már vége is volt :-) Úgyhogy ezeket nem nagyon tudtuk ismételni, de feltaláltuk magunkat és így gondolatban ismételtük utána. Egyébként a Jánossal is találkoztunk és ő is mondta, hogy ő se tudta persze utána mondani, de megnyugtatott minket, hogy ha így álltunk hozzá, hogy nem elutasítással, hanem úgy, hogy részt akartunk venni benne, akkor nem volt gáz, akkor tuti megkaptuk a beavatást. Ilyen nagyon rövid meditációk is voltak még benne, amikor az ürességet kellett elképzelni, vagy például Csenrézinek az “ezerkarú” alakját, amit a borítékban meg is kaptunk. Az egész szerintem eléggé gyorsan zajlott, egyik-másik helyen el is tévesztettem, hogy mit kellett volna elképzelni a meditációban :-) de mindegy biztos átjött belőle azért valami. :-) Kaptunk még a szertartás alatt további két korty vizet is, amit részben meg kellett inni, részben meg a hajunkra kenni :-)) De ezekben a vizekben se volt szerintem sáfrány, Mert az már ilyen „nektár”nak minősített víz volt. bár ha ezt mégegyszer elmondom, szerintem esélyes, hogy a Nóra kever nekem valami sáfrányos vizet és meg kell majd innom és lehet, hogy azt megbánnám. :-) Node! Hogy szavamat ne feledjem! A szertartás végét így le is csapta a láma, mer így egyszercsak az egyik mantra végén így azt mondta, hogy: “hát egy kicsit belegyorsítottam és befejeztem, ez ilyen “nyugati” típusú gyors beavatás volt”. :-) De egyébként tök jól nézett ki a stadion, mindenkinek a fején azzal a piros kendővel. :-)
Délután még folytatta egy kicsit a tegnapi tanítást, de nagyrészt inkább megint egy ilyen kérdezz felelek rész volt, ahol például beszélt a vegetáriánus étrenddel kapcsolatos nézeteiről, meg így sztorizgatott arról, hogy a vallások közötti kommunikáció erősítése érdekében milyen élményei voltak szerte a világban, amikor más vallások képviselőivel együtt próbált vallási rendezvényeken részt venni, meg ilyenek. De tök vicces volt egyébként, közben így lóbálta a lábait, meg piszkálta a fülét :-) szóval annak ellenére, hogy így belegondoltam, hogy basszus, ez az ember olyan nekünk, mintha egy csapat kereszténynek maga a római pápa beszélne, ennek ellenére mégis ilyen tök “megfogható”, “valóságos” egyszerű ember is volt egyben és ezt mondjuk mondta is, hogy úgy kérdezzünk tőle, mintha egy másik teljesen hétköznapi embernek tennénk fel kérdéseket. Ja, csak „hülyeségeket” ne kérdezzünk, mert akkor begurul.
A második napról itt lehet olvasni egy jó cikket, ha valakinek még mindig van kedve olvasni. :-)
Ja és a vasárnap délutáni előadást itt lehet megtekinteni. A budapesti díszpolgári cím átadásáról pedig itt van egy videó.
Sőt tulajdonképpen az egész kétnapos előadást ott helyben dvd-re rögzítették és az előadások után egyből meg is lehetett venni és ezt a lehetőséget nem is hagytuk ki. Jól is jöttek a dvd-k, mert volt egy pár részlet az előadásban, aminél ketten kétfélét értelmeztünk és nem voltunk biztosak benne, hogy kinek van igaza. :-) Node, a lényeg, hogy ha valaki nagyon szeretett volna ott lenni és kiváncsi lenne nem csak a hivatalosan elérhető vasárnap délutáni videóra az szóljon és hátha ki lehet találni valamit, ha érted, hogy mondom… :-)
Loading ...