05.21.10
The One With The Reiki Initiation
Na aztán múlt pénteken meg egy ilyen reiki beavatáson voltam. A reiki az egy gyógyító energia, amit 1922-ben egy Mikao Usui nevű jappán ember úgy szerzett meg, hogy a jappánok szent hegyén, a Kurama hegyen 3 hétig bakkancsban heggesztett. Nem ám, valójában 3 hétig meditált ott és így. Bár Nóra elmagyarázta pontosan, hogy mi fog történni, valahogy teljesen unrealnek tűnt, hogy mit lehet erről a dologról közel 10 órán át beszélni. Merthogy a tanfolyam reggel 8-tól délután 5-ig tartott. De nem volt vészes, simán eltelt az idő úgy, hogy nem is fáradtam bele a dologba nagyon. Mondjuk a székesfehérvári Belső Élet stúdió amúgyis egy olyan hely, ami szerintem nagyon kedvez az ilyen spirituális dolgoknak, valahogy nagyon jól be van hangolva az a tér, vagy lehet, hogy azért olyan jó, mert van ott jóga, reiki, csoportos meditáció, mindenféle ilyen dolog és ezek a dolgok biztosan hatnak a helyre is. Szóval egyáltalán nem volt fárasztó a tanfolyam, simán ki lehet bírni. Pénzben egyébként úgy néz ki a történet, hogy 20 forintba került, tehát 10 nagyobb családi pizzából pikkpakk meg is van az ára és ennek még az az előnye is megvan, hogy ha nem eszed meg azt a 10 családi pizzát, akkor kevésbé hízol el. Ez a reiki beavatás, amit én kaptam az egy ilyen tradicionális reiki beavatás, aminek az a lényege, hogy az úgynevezett tanátadási vonala, vagyis a mesterről mesterre szálló beavatási sor az frankón visszavezethető egészen a reiki alapítójához, Mikao Usuihoz. 4-en voltunk velem együtt a tanfolyamon, ami egészen kis létszámnak számít, a tanfolyamot tartó reiki mester, Ági mesélte, hogy volt egy tanfolyam nemrég, ahol 13-an voltak, na ott lehet, hogy még kevés is volt a 10 óra. Itt viszont így tök kényelmes tempóban haladhattunk, elmesélte nekünk a reiki történetét, azt, hogy hogyan hat ez az energia nem csak az ember fizikai testére, hanem azon túl is, az ember szellemére és a lelkére. Az volt a jó benne, hogy ez nem egy olyan “iskolás” tanítás, ahol ott a tanár, te meg kussban végighallgatod az okosságot, hanem így egy párbeszéd volt ez inkább, simán belekérdeztünk a mondókájába, ha épp felmerült egy kérdés. El is telt egész hamar a délelőtt és egy rövid ebédszünet után már el is kezdődött maga a beavatás. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy le kellett ülni egy székre, becsukni a szemem és egy pár percen át Ági néha a fejemre tette a kezét, összefogta a kezeimet ilyen “imádkozós” tartásba (úgy hívják “hivatalosan”, hogy gassho) , keresztezte őket a mellkasom előtt és kb. ennyi. Amit érezni lehetett annyi volt, hogy amikor ebben az “imádkozós” tartásban összefogta a kezeimet akkor elég meleget lehetett érezni a tenyeremen. Aztán egy pár perc múlva kész is volt az “első felvonás”. Ezután egy gyakorlás következett. Először ilyen gassho tartásban kellett tartani a kezünket és “összegyűjteni az energiát”. Én nem szoktam túlságosan ezeket az energia dolgokat érzékelni a meditációk során sem, de itt mégis volt valami télleg. Olyan volt, mintha a tenyereim közepén lenne egy láthatatlan kör alakú nyílás, amin keresztül egy “hőhíd” kötötte össze a két, egymás felé fordított tenyeremet. Ha eltávolítottam egymástól a kezeimet akkor is lehetett érezni, éppen ez volt a gyakorlat lényege egyébként: megnézni, hogy milyen távolságról érzed még az energiát. Ági azt mondta, hogy hosszú ideje gyakorló reikisek akár egy méternyi távolságból is érzik a két kezükből áradó energiát. Nekem azért még ennyire nem sikerült, viszont elkönyveltem, hogy nem vagyok talán reménytelen eset és tényleg kifejleszthető valamiféle 5 érzékszerven túli érzékelés, amit én szeretnék. Mert tulajdonképpen azzal a “hátsó szándékkal” jöttem el a reiki tanfolyamra, hogy a beavatás során a csakrák megnyitásával talán érzékenyebbé válhatok ezekre az energiákra. Állítólag egyébként ezt a két kezed között áramló energiás okosságot például a mindenféle harcművészetekben vagy jógázás során is művelik, szóval nem egyedül a reikiben van jelen. Azt mondta az Ági, hogy ezzel az energiával “labdázni” :-) is lehet. Vannak olyan emberek, akik nem csak érzik, hanem látják is ezeket az energiákat és ha van ilyen ember a csoportban, akkor a reikisek szoktak ezzel szórakozni, hogy egymásnak dobálják az energiát és mindig kérdezgetik a “látótól”, hogy na, na, sikerült elkapnia akinek dobtam?
Az energia érzékelős gyakorlat után vaaaaagy lehet, hogy előtte, már nem emlékszem :-) de volt egy meditáció. A reikinek van öt alapelve, ilyen életszabályoknak is nevezik őket. Csak ma nem leszek dühös. Csak ma nem aggódom. Hálás vagyok. Teszem a dolgom. Kedves leszek az emberekhez. Ezt az öt alapelvet ismételtük el háromszor. Ági mondta sorban az alapelveket és mindegyik után hagyott egy kis időt, hogy magunkban elismételhessük és reflektálhassunk rá. Rém egyszerű meditáció volt, de mégis elég jól el lehetett mélyedni benne. A meditáció után Ági bemutatta a reikis kezelések során leggyakrabban, legáltalánosabban kezelt pontokat és utána ilyen csoportos gyakorló “kezelés” volt. Ez annyiból áll, hogy valaki lefekszik, a többiek pedig egyszerűen rárakják a kezüket valamelyik pontra azok közül amiket Ági mutatott. Ezek nem ilyen pontosan meghatározható pontok, mint amilyenek mondjuk az akupunktúrában vannak, hanem ilyen általános helyek, például szemek, halánték, fül, köldök, stb. A reikiben nincsenek ilyen különleges rituálék, nem kell semmire gondolni vagy koncentrálni, hogy “jöjjön az energia”, hanem egyszerűen ha egy reiki gyakorló egy élőlényre rakja a kezét az energia azonnal áramlani kezd. Nem a saját energiánkat használjuk, hanem az energiát csak “csatornaként” áramoltatjuk. A reikivel nem lehet “manipulálni” az embereket, mert valójában a “páciens” saját maga “hívja le” az energiát a reikis emberen keresztül. Aztán az energia oda megy majd, ahol szükség van rá. Azt tanította Ági, hogy a reiki nem csak fizikai szinten gyógyít, hanem mentális és érzelmi szinten is, ahol éppen szükség van rá. Fizikailag ebből olyat érezhet a kezelt “páciens”, hogy egyes testtájai melegedni kezdenek amikor a reikis odarakja a kezét. Amikor a gyakorlás során én kezeltem valakit, akkor például nem éreztem semmit, egyszerűen csak olyan volt, mintha “simán” ráraknám valakire a kezem. De akit kezeltünk azt mondta, hogy például az én kezemet teljesen forrónak lehetett érezni. Amíg mi kezeltük egymást, Ági közben folytatta a beavatást. A reiki I-es szinten a beavatás 4 csakrát nyit meg, ha jól értettem. Az első kettőt nyitotta meg Ági a gyakorlás előtt, gyakorlás közben pedig mindig egy ember átment a másik szobába és megnyitotta neki a másik kettőt is. Épp engem kezeltek a többiek, amikor megérkezett a helyre a János, akihez meditálni járok és mondta, hogy egy pár percre ő is “beszáll” a kezelésbe. :-) Az vicces volt… Lehetett érezni a többiek kezét magamon, hogy melegszik itt-ott, de nem volt túl intenzív, a lábamon pedig egyáltalán nem éreztem meleget. A Jánosnak épp a lábamnál jutott hely és ahogy így rátette a kezét azonnal ilyen tök meleg lett és így teljesen elnyomta szinte a többiekből áramló energia érzetét. Olyan volt mintha mondjuk egy 10-es skálán a többiek olyan 2-3 körül lennének, a János meg olyan 8-9 körül. Elég vicces volt. :-) Node tény, hogy a Jánosnak ilyen mindenféle beavatása van, kérdezte is tőle valaki, hogy ő is reikizik-e és mondta, hogy igen, de már nem biztos, hogy reiki jön, hanem valami más… :-) Nade közben sorra kerültem és én is megkaptam a második két “nyitást”. Tulajdonképpen pont ugyanúgy zajlott mint a beavatás első fele, bár gondolom nem fizikai szinten más is történt, de én nem éreztem a különbséget. :-) És itt közben már este 5 óra lett és el is múlt a tanfolyam. Így vót, nem így vót, égből pottyant mese vót.
Kaptam róla oklevelet is, mutatom ilyet e, hogy:
Hmm, ezen a képen egész érdekes alakja lett az oklevélnek, pedig a valóságban télleg sima téglalap alakú. :-) Ez is ilyen illúzió szerűség, mint ezek itt: http://www.scientificamerican.com/slideshow.cfm?id=169-best-illusions
Loading ...