Everyone lies.
Jajj, és Zoltán barátomnak meg el is felejtettem gratulálni az elsőre sikeres Kresz vizsgájához, ígyhát most ezt pótoljuk: gratulálok Zoli! :-) Aztán ebből egyenesen következik, hogy a Kresz vizsga előtt ígértem neki egy próbakérdést a felkészüléshez, amit szintén elfelejtettem, de ez se baj, mert átminősítjük vizsga utáni bónuszkérdésnek és ezennel közzétesszük. Tehát:
He who binds to himself a joy
Does the winged life destroy;
But he who kisses the joy as it flies
Lives in eternity’s sunrise.
Szombaton voltam a zanyukámnál Pesten. Mesélte, hogy egy napon a szomszédban lakó öreg néninek átvitt egy tál cseresznyét. Az öreg néni teljesen megdöbbent a dolgon és először csak annyit mondott, hogy: “Ezt nekem hozta? Tényleg?” Aztán mondta, hogy sok-sok éve lakik már Budapesten de neki még soha senki nem vitt át csak úgy egy tál cseresznyét. Azóta amikor csak meglátja, már messziről köszön anyukámnak és valahányszor találkoznak még mindig hálálkodik a cseresznyéért. Anyukám egy másik szomszédjának is vitt cseresznyét, aki hasonlóképpen reagált. Úgy látszik ez Pesten egy kivételes dolog, hogy az embernek van egy jószívű szomszédja. Elgondolkodtam rajta, hogy én sosem tennék ilyet, én simán kidobom a feleslegessé vált cseresznyét, ha már nem akarok többet enni belőle, pedig a fentiek teljesen jól bizonyítják, hogy ilyen kis apró dolgokkal is hozzá lehet járulni ahhoz, hogy jobb legyen a világ.
And in other news ladies and gentlemen, az előbb lementem a boltba, mondom veszünk hozzávalókat és holnap nem 7days croissant lesz a reggeli, hanem egy szendvics. Vettem tehát zsemlét, ami a szendvics alapját képezi majd. Aztán vettem folpackot, amibe majd jól becsomagoljuk a kész szendvicset. Aztán nem vettem szalámit, amitől szendvics lehetett volna a szendvics…
A hétvégén a Balaton voltam és tulajdonképpen aktívan tettem a semmit, jobbára egy teraszon ülve bambultam kifelé a fejemből. Bizony mondom néktek, hogy ez a legjobb módja a hétvége eltöltésének. No persze azért ha már Balaton, akkor volt strandolás is, meg dobálgatjuk egymásnak a labdát, meg vizibicikli, meg kóla, puska, sültkrumpli (ja nem, az más), szóval érted, ami csak kell. Megállapítom továbbá, hogy a 7 decis Jégermester még oda-vissza utazási költséggel együtt is majdnemhogycsak olcsóbb, mintha itt veszem ugyanezt Székesfehérváron. De ha mondjuk már 2 üveggel vesz az ember, akkormegmár télleg olcsóbban kijön utazási költséggel együtt is, mintha itt venné. Jó, mi? Délután még nem éreztem, de most már érzem, hogy csúnyán leégett a vállam, remek… Tegnap éjjel láttam mit is jelent az, ha valaki elveszít valakit akit igazán szeretett. Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok éppen az érzelmek embere, de mégis, soha életemben nem sajnáltam még senkit úgy, mint G.-t tegnap éjjel. G. elmesélt egy apró kis életképet, de úgy, hogy az ember szinte látta maga előtt a jelenetet. G. szavaiban és könnyeiben az igaz és végtelen szeretetet láttam tükröződni. Teljes szívemből kívánom, hogy az élet mostmár csak csupa jót tartogasson neki.
Amikor a Voyager 1-ről hallok, az mindig egyfajta hát nem is tudom, hogy fogalmazzam, szóval ilyen egészen misztikus élmény. Ott repül a világűrben tök egyedül 1977 óta (pont akkor születtem én is!) és visz magával egy arannyal bevont rézlemezt, rajta az akkori amerikai elnök és az ENSZ elnökének üzenetével meg egy marék más dologgal együtt, hogy ha egyszer egy földönkívüli civilizáció megtalálja, akkor tudomást szerezhessen rólunk. Olyan mint egy palack, amit egy hajótörött beledobott a tengerbe, abban bízva, hogy talán valaki kihalássza. Csak ez a tenger amibe mi beledobtuk ezt a “palackot” sokkal nagyobb, tulajdonképpen végtelen és baromi kicsi esélye van, hogy valaha valaki is megtalálja. Ezt eddig is tudtam a Voyagerről, de aztán a napokban néztem Az Elnök Emberei című sorozat 5. szezon 13. epizódját és abban hangzott el egy ilyen párbeszéd:
JOSH LYMAN: - A Voyager 1 átlépte a terminációs sokkot 8 milliárd mérföldre innen. Ez az első ember alkotta tárgy, amely elhagyta a Naprendszert.
…
JOSH LYMAN: - El kell próbálnom egy érvelést: “Utálnak minket…”
DONNA MOSS: - Csodás kezdés…
JOSH LYMAN: - “Mi vagyunk a Föld legerősebb országa, de igen gyakran a gazdasági felsőbbrendűségünk arculata az üzleti imperializmus vagy technikai fölény amelyeket az okos bombák és Predator gépek jeleznek. Valami mást is tehetnénk… Valami nagylelkű és felemelő dolgot az emberiségért. Elküldhetjük a Föld első képviselőit, hogy sétáljanak egy másik bolygón. Talán embereket küldhetnénk a Marsra.” … Még nincs kész.
DONNA MOSS: - Valami kell még.
JOSH LYMAN: - Igen kell. Az ihlet része… A Voyager ha egyszer találkozna földönkívüliekkel azok fényképeket találnának a földi életről, üdvözletet 55 nyelven és egy zenei összeállítást gregorián énekektől egészen Chuck Berry-ig. Köztük a “Sötét volt az éj (Hideg volt a föld)” a 20-as évekbeli blues énekes Vak Willie Johnsontól, akit 7 éves korában vakított meg a mostohaanyja, aki savat öntött a szemébe miután az apja megverte mert megcsalta egy másik férfival. Végülis szegényen halt meg tüdőgyulladásban miután vizes újságokba bugyolálva aludt a leégett háza romjai előtt… de a zenéje most hagyta el a Naprendszert.
DONNA MOSS: - Na jó, ez meghatott.
Engem is. Valójában a hideg kirázott, amikor ezt a jelenetet néztem és úgy belegondoltam a dologba. Na ésakkor tök kiváncsi lettem erre a lemezre, ami ott megy a világűrben és viszi az üzenetünket. 1992-ben kiadtak egy Murmurs of Earth nevű könyvet, ami bemutatja a Golden Record teljes tartalmát, a képeket, meg mindent, de már erősen out of print… Volt egy CD melléklete is, ami a Golden Recordot tartalmazta egy az egyben, azt “svéd barátainktól” szerencsére sikerült beszereznem, de maga a könyv még az ebayen sincs meg, az amazon meg nem hajlandó az Amazon Sellers-en keresztül Magyarországra küldeni könyveket… Márpedig nekem az a könyv kell. Ééééés asszem van is egy ötletem…
Ipari méretű fika megy az rpg.hu 4. kiadásról szóló fórumában - tisztelet a kivételnek - az új kiadásról. Ha jól sejtem a nyavajgás arról szól, hogy jajj, az egész PHB-ban nincs semmi, ami nem a harcról szól, jajj nincsenek varázslatok, jajj Józsi bácsi, a paraszt a vasvillájával nem tud bökni egy szimpla támadást, hanem csak mondjuk egy Zöld Sárkány Megsemmisítő Csapása képességgel tud odasózni a karaktereknek. Na és ehhez a fikához lenne egy kis hozzáfűznivalóm. Tehát először is az, hogy minden a harcról szól? És? Könyörgöm miről szóljon? A szerepjátékot magát nem lehet 100 oldalon át fejtegetni. A 4. kiadásban ugyanúgy mint az eddigi kiadásokban is simán lehetségesek a nulla csatát tartalmazó mesék, a szerepjáték mint olyan, amúgyis az adott csapaton múlik. Ha a csapatnak bejön az, hogy egy 5 órán át tartó játékban semmi más nem történik csak a karakterek beszélgetnek a Bölccsel a kocsma egyik félreeső zugában, ezt bátran meg tudják tenni a 4. kiadásban is, ugyanis a szabályok ezt nem tiltják. Nincsenek spellek. De vannak csak másképpen és ha nem tetszenek azok amik a PHB-ban vannak, akkor bátran kitalálhatsz újakat, a fantáziádat nem veszik el a szabályok. Tény persze, hogy az egész PHB a harcban használatos dolgokról, képességekről szól, de az eddigiek nem ugyanilyenek voltak? Ne csapjuk már be egymást, az egész D&D a miniature wargamingből indult ki, figurákat tologattak az emberek egy terepasztalon és gyakták egymást és kurva jó volt. Ezt a feelinget hozza be ismét érzésem szerint a 4. kiadás. A csaták sokkal élvezetesebbek lesznek az új szabályokkal szerintem, de a szerepjátéknak ez úgy gondolom abszolút nem megy a rovására, mivel azt úgyis a csapat határozza meg, hogy mennyire szerepjátszós maga a játék. A Józsi bácsi kungfu képességei miatt aggódó embereknek pedig azt tanácsolnám, hogy szépen türelmesen olvassák el végig azt a pdf-et amit letöltöttek és ne kezdjenek el az első 10 oldalból ilyen baromságokat leszűrni. Nyah.
Aztán szombaton pedig Pilisszentkereszten voltam akár hiszitek akár nem és ott a World of Warcraft klánunkat alkotó hús vér emberekkel találkoztam, és hús-vér bográcsgulyást főztünk és ittunk mellé folyadékot is, hogy nehogy kiszáradjunk. Egy ilyen Mária-pad nevű helyen volt az esemény, ami baszottul jól nézett ki, egyik oldalon egy ilyen durván meredek hegyoldal volt, a másik oldalon pedig egy ilyen kiszáradt patakmeder. Mivel ki volt száradva rögtön rá is húztuk a bugos patak jelzőt. Aki nem érti ebben a tréfát, annak úgy kell. Nem messze onnan volt egy ilyen barlang is, amit Ördöglyuknak neveztek. Amikor odafelé mentünk akkor még reménykedtem benne, hogy bele is megyünk a barlangba, de amikor odaértünk, akkor már reméltem, hogy nem. Basszus az egy kibaszott lyuk volt a földben, frankón meredek sziklák vették körbe meg minden, hát én asszem nem mertem volna belemászni. Mondjuk volt is egy korlát előtte, nehogy a hülyegyerek beleszédüljön egyik kezében a Jégermesteres üveggel. Aztán este meg énekelni akartunk, de ok miatt nem sikerült, viszont telefonon elértük a Kovbojok együttes énekesét, aki a kihangosított telefonon keresztül unplugged elénekelte nekünk a Télapó kiadatlan versszakát. Na ez volt a priceless azon a napon, for everything else, there’s MasterCard. Szóval lényeg a lényeg, hogy teljesen jó volt, úgyhogy aki még egyszer azt mondja, hogy az MMORPG-k faszán antiszociálissá teszik az embert, meg elbasszák az emberi kapcsolatait, meg ilyen anyámkínja faszságok, azok gondolják át ezt újra mielőtt hülyeségeket írnak le. Én simán antiszociális vagyok a World of Warcraft nélkül is, úgyhogy bekaphatjátok kis buzik. :-)
Óbazdmeg. :-)))
A tanítónő:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- .. Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye ku …. Menjél vissza a jó ku.. anyádba, ahonnan jöttél. Vagy hülye vagy, vagy te engem akarsz….
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vöröshajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Itt Zolika, volt valami hívás a számomra?
Úristen kiszivárogtak. 9 nap van még a megjelenésig, de már torrenten vannak. Nem, én nem tudom, hogy hol, vagy legalábbis biztos, hogy nem mondom meg, akkorse ha megöltök. :-)) Értitek ez úgy van, hogy aki nem ismeri a címet, annak lehet, hogy nem is kell ismernie. Különben is nekem ez legális, én már két hónapja előrendeltem a pakkot, expressz futárszolgálatos kézbesítéssel, szóval nekem végülis jogom van hozzá, hogy legyen belőlük egy digitális másolatom, nem?
Azért seedelni nem merném … mármint úgy értem, ha véletlenül tudnám, hogy honnan lehet letölteni…
Nah, pénteken mondtuk a Tomcsinak, hogy Ön a leggyengébb láncszem viszlát, tettük mindezt egy kerti party keretében a volt főnököm kertjében. Bizony mondom néktek, hogy mindenféle túlzás nélkül állítható, hogy a gyár legjobb kollektívájának tagja vagyok, ami azért nem rossz dolog, hiszen jelentős mennyiségű időt tölt az ember a munkahelyén élete során, nem mindegy hát, hogy ezt milyen társaságban teszi.
Aztán ma meg ebédnél megyek fel a lifttel és mondja a pénztárosunk szomorkás hangon, hogy “nah, elment a haverod mi?” és én meg mondtam vidáman, hogy “hát bizony, péntek volt az utolsó nap”. És így visszakérdezett, hogy “de azért te is sajnálod, nem? hát jó haverok voltatok, nem?” És erre meg mondtam, hogy “persze, dehát egy barátságnak attól még nem kell megszakadnia, hogy az ember másik helyen dolgozik”. És lett nagy bólogatás és értő szemvillanás. És lett este és lett reggel és láttuk, hogy ez így jó. Szóval én nem búcsúzok el Tomcsi nevű ex-kollegámtól, csak azt kívánom neki, hogy Neptunus, a tenger és a hajósok istene kísérje figyelemmel hajóját, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy attól, hogy elhajózik most más vizekre még biztosan fogunk együtt a jövőben is néha-néha félrészegen, vagy tán teljesen részegen is egy tábortűzbe bámulni mondjuk egy bulihordó szétrobbant maradványai fölött. So Godspeed Captain Tomcsi, Godspeed!
There are 82 days since D&D 4th edition is here!
There are 1576 days remaining until The World of the Fifth Sun begins
